virtuális kuckó

még jó, hogy most rengeteg az időm, úgyhogy írhatok nektek hosszú-hosszú postot. :) vágjunk is bele! 16.-án Pisti elment Húgomért Aradra, aztán fél 3-ra eljöttek értem Mezőhegyesre. nagyon örültem, hogy végre láthattam, mert Karácsony óta nem találkoztunk. hazafele bevásároltunk a Lidlben, aztán Kingával elkészítettük a spagettit, mert Pisti nagyon fáradt volt már, mivel éjszakás volt. a délutánt beszélgetéssel töltöttük, aztán este aludtunk. kedden én dolgoztam, Pisti dolgozott, Kinga pedig tanult és takarított, hiába kértem arra, hogy ne csináljon semmit. de persze ő is makacs, mint az egész család, úgyhogy kitakarította a fürdőt meg a konyhát. én meg persze nagyon örültem neki, de mondtam neki, hogy igazán nem kellett volna. szerdán úgy volt, hogy meló után elmegyünk Békéscsabára, de aztán nem így alakult a program, de végülis utólag már nem bánom. csütörtökön is dolgoznom kellett, utána ott ebédeltünk Anyósoméknál, aztán felkaptuk Juditot is és elindultunk Békéscsa...

tökéletes volt a 25. szülinapom, főleg így, hogy még az eljegyzéssel is egybekötötte Pisti. :) majd ha hazaérünk, mutatok képet a gyűrűmről is. én egyszerűen imádom, és persze az én Vőlegényemet is! :) ezt azért még szoknom kell. :D

nem nagyon van most mit mesélni, mert csak melóval telt az időm, meg tegnap délutántól ma délutánig volt egy lízingelt tinink, azaz Judit, de gondoltam írok pár sort, mert holnap jön Húgom, aztán meg 21.-én végre elhúzzuk a csíkot haza, amit már nagyon nagyon várok, úgyhogy augusztus 28.-a előtt biztosan nem lesz blog. (vagy ki tudja?) ma beszéltem Anyuval, hát nem mondhatnám, hogy túl jó hírei lettek volna, de remélem, hogy a dokik ki tudnak találni valami járható utat és még nagyon nagyon sokáig velem lesz. :$ holnap, amíg én a melóban döglődöm a kánikulában, Pisti elmegy Kingáért Aradra, aztán kedden-szerdán még dolgozom, szerdán megyünk Békéscsabára, újra megnézzük a Robert Capa kiállítást, veszünk ajándékokat, akiknek kell, aztán csütörtökön, ha a drágalátos főnökasszonyom megengedi, akkor meló helyett Gyopároson fogjuk süttetni a hasunkat meg lubickolunk a medencékben meg a boldogságban, aztán 20.-án itt lesz megint Judit, csinálunk majd meggyes tortát, aztán este hazavi...

most elég fura hangulatban vagyok. napok óta rémálmok gyötörnek, mindig azt álmodom, hogy Pisti elhagy engem és általában véve is utálom az ilyen álmokat, de most nem mennek ki a fejemből. persze tudom, hogy semmi okom ilyen dolgokon rágódni, mert mindig elmondja, hogy szeret és nem akar elhagyni, sőt, az egész életét velem akarja leélni és én is érzem, hogy ez mind igaz és én is ugyanezt érzem, de akkor is vannak gondolatok, amik most ott motoszkálnak a fejemben és amik nem hagynak nyugodni. azon gondolkodtam ma, hogy mi van, ha egyszer csak rájön, hogy nem egy olyan nőre vágyik igazából, mint én? mi van, ha inkább valaki olyan mellett lenne boldog, aki sokkal szebb, csinosabb és nem mellesleg háziasabb? aki mindig az asztalra tett meleg étellel várja haza, aki sokkal többet takarít, aki mellett mindig csillog a lakás és az edények, aki mindig kivasalja a ruháit és sosem kell megkérni, hogy mosson? (itt azért megjegyezném, hogy még sosem volt olyan, hogy ne legyen tiszta mentőspó...

úgy látom, hogy ha nem írok, az a baj, ha meg sokat, akkor az, úgyhogy most rövidre fogom és nem koptatom itt reggelig a billentyűzetet. :P :) szombaton délelőtt voltam boltban, csináltam ebédre sült, sajttal töltött és bacon-be tekert virslit krumplikrokettel, aztán elvittem Pistinek, én is ebédeltem és közben néztem az időmérőt, de nagyon elálmosodtam a reggel 6-os kelésnek köszönhetően, úgyhogy időmérő után lefeküdtem és aludtam 7 utánig, amikor is hazaért Pisti. tévét néztünk, fagyiztunk, aztán fél 10 fele elkészültünk és lementünk a Bier Burger Bar-ba és vártuk Ferit. 10 után megérkezett, aztán dumáltunk meg nevettünk egy csomót, Pistivel együtt annyira hülyék (a szó pozitív értelmében), hogy én mindig szakadok a röhögéstől mellettük. :D majdnem éjfél volt már, amikor Feri kitalálta, hogy át kéne menni szétnézni Mezőhegyesre, úgyhogy bepattantunk az autóba és már szeltük is a kilómétereket. mire odaértünk, már eléggé fájt a fejem, ami nem tudom, mitől lehetett, de 100%-ig...