virtuális kuckó

Marci napközbeni alvását ma arra használom, hogy gyorsan megírom a júliusi beszámolót. 🙂 Nagyon durva hónapon vagyunk túl, Pisti rengeteget dolgozott a házon, hogy mire jön a festő, mindennel elkészüljön, amiben megegyeztek. Ha nem a házban kaparta a tapétát meg a mennyezetről a csemperagasztót, akkor mentőzött. Én lenyomtam 12 napot hármasban a gyerekekkel, úgy, hogy közben csak 1 napot töltöttünk négyesben, 15-én, amikor mennem kellett pajzsmirigy ultrahangra Szegedre és egyúttal kirándultunk is, a kiskőrösi old timer múzeumba, csak előtte még Akasztón ebédeltünk a halászcsárdában. Azt se felejtsem ki a beszámolóból, hogy 13-án Pisti 33 éves lett, amire készítettem neki egy barackos-áfonyás túrótortát. Szeretem, hogy a gyerekeink mindig jófejek, amikor ilyen projektekről van szó és meglepően jól elfoglalják magukat. 🙂 20-án végre felvonult a festő és 10 nap alatt csodát művelt a házzal, lemázolta az összes ajtót, ablakot és csövet, kifestette a szobákat, a...

Hétfő reggel összepakoltam még a maradék cuccunkat, bementünk Pistihez a mentőállomásra elköszönni, vettem a pékségben kiflit és kenyeret, beugrottunk még Dédiékhez is egy puszira, aztán Battonya felé vettük az irányt. Jól el is tévedtünk, ahogy kerestük a határátkelőhöz vezető utat, de meglett végül. :)  A határon nem volt semmi gond, az aradi elkerülőn is viszonylag jól lehetett haladni. Balázs elszundított a kellemes hűvösben, amit a klíma biztosított (így, hogy megtapasztaltam, mennyivel kellemesebb így utazni, már kicsit sem bánom, hogy klímásra cseréljük az autónkat), csak Szalontán ébredt fel, amikor megálltunk tankolni. Itt ettünk egy kevés sajtos kiflit, aztán mentünk is tovább (Apu azt mondta, hogy az ő autójukban nem lehet enni, emiatt kicsit féltem, hogy mi lesz, mert Balázs szokott nassolni útközben, de most egyszer sem jutott eszébe kérni rágcsálnivalót. Ahogy a mesenézés sem jutott eszébe. Nem tudom, hogy miért volt ez így, de örültem neki.) Szalonta után megálltun...