virtuális kuckó

Így negyed 11-kor végre elkezdem írni az évértékelő posztom, talán éjfélre el is készülök vele. Épp egy doboz makadámdiós, vaníliás jégkrémmel a kezemben ülök (a sóskaramellás jellemzőbb lett volna az évre, de most ehhez volt kedvem), mellettem a fiúk összebújva alszanak, a tűzijáték pukkanásakor Marci Balázsba kapaszkodik és ez megmelengeti a szívem, mert még ha néha nem is könnyű az élet, a köztük lévő kapcsolatért megéri. Nem volt ez az év tökéletes. Voltak nehéz és ijesztő részei is, de összehasonlítva az előző hárommal, semmiképpen nem mondhatom rossznak. A legjobb része az volt, hogy végre négyen lettünk. Nagyon szeretem így a családunkat, a 2 huncut kisfiúval és a nagyszerű apukájukkal. Szeretem, hogy ha négyen vagyunk, akkor valahogy mindig olyan jólszervezetten mennek a dolgok. Nekem egyedül sosem sikerül úgy levezényelni a napot, hogy elégedett legyek magammal, de talán ez is eljön egyszer. Nagyon szerettem a kirándulásainkat, voltunk Szarvason, kétszer, Gyulán é...