virtuális kuckó

el kéne kezdeni megírni ezt a bejegyzést. biztosan hosszú lesz és egyelőre fogalmam sincs, hogy pontosan mi lesz benne, de belevágok és egyszer majd be is fejezem. az előző bejegyzésem ott ért véget, hogy október 23 volt és Balázs semmi jelét nem mutatta, hogy valaha is ki akarna költözni. nagyon reméltem, hogy történni fog valamiféle csoda és éjjel mégis beindulnak a dolgok, de ebből nem lett semmi, úgyhogy 24-én fél 6-kor felkeltünk, bepakoltam az utolsó cuccokat a pakkba és elindultunk a kórházba. természetesen kb. bármihez több kedvem lett volna, mint ehhez, de nem volt mit tenni, menni kellett. már majdnem Békéscsabán voltunk, amikor írt Ági, a szülésznőm egy sms-t, hogy hányra kell menjek, mert bár szabadságon van, ő is bejön. odaértünk, Pisti kint maradt a váróban a csomagommal, engem pedig elirányítottak CTG-re, ahol már ott volt Ági is és kézbe vette az irányítást. CTG közben felvette az adataimat, közben megvolt a vizit is, amiből én szerencsésen kimaradtam (a túlhor...

hétfőn fél 9-kor jelentkeztünk a szülészeten, ahonnan felküldtek a nőgyógyászatra, hogy ott várjam meg a dokimat. pár perccel később meg is érkezett, leküldött a szülészetre, CTG-re. most csak a szülőszobán volt hely, mert még épp a festés utáni pakolászás folyt az osztályon. az épp ügyeletes szülésznő nagyon kedves volt (ő lett volna amúgy a szülésznőm, ha még vállalna kismamákat), beszélgettünk egy kicsit, aztán magamra hagyott, mert volt ott egy kismama, aki vajúdott és őt kellett irányítani. én majdnem elaludtam a CTG alatt, de aztán gyorsan magamhoz tértem, sőt, majdnem infarktust is kaptam, mert a másik helyiségben a kismama összeesett és nagyon ijesztő volt, ahogy csattant a padlón. végül ketten kaparták össze és nyugtatgatták, hogy még semmi olyan nem történt, amitől el kellene ájulni. most megint nem lett túl jó a CTG eredménye, mert Balázs leginkább aludt és csak párat mozdult, de azt mondta a doki, hogy elég csak másnap megismételni, viszont megvizsgált és azt mondta, hog...

gyorsan pötyögök pár sort az elmúlt 3 napról, mert fogalmam sincs, hogy mikor lesz legközelebb bejegyzés. persze az is lehet, hogy ezentúl majd naponta írok, ha a kórházban fogok üdülni és baromira rá fogok érni két vizsgálat között, de egyelőre még nem tudok semmit, majd holnap délelőtt okosabb leszek. pénteken 3/4 6-kor keltem, összekapartam magam valahogy, aztán 7 előtt jött Pisti és hozott nekem péksütit, amit az autóban ettem meg, Békéscsaba fele menet. pontban 8-kor sikerült megérkezni a terhesgondozóba, ahol pár perc várakozás után mehettem is CTG-re. eléggé izgultam, hogy most jó legyen az eredmény és ne kelljen megint ismétlésért meg egyéb vizsgálatokért mászkálni. szerencsére Balázs is úgy gondolta, hogy egy bolondozós nap elég volt a hétre, úgyhogy mozgott is, de nem túl sokat és a pulzusa is tökéletes lett. ezután következett a kicsit unatkozós rész, amíg a doki előkerült, de amint megérkezett, rögtön szólítottak is és gyorsan végeztünk; azt mondta, hogy ha szerdán ily...

szombaton leginkább csak pihentünk meg ebédre elkészítettük a labancpecsenyét krumplipürével, este meg csak kapcsolgattuk a tévét és megpróbáltuk elkerülni az x faktort, ami végül sikerült is. vasárnap délelőtt voltunk boltban, aztán főztünk 2 napra gombás spagetti szószt, aminek egy részét meg is ettük ebédre. délután majdnem aludtam, de rájöttem, hogy inkább valami közös program kéne, ha már ez az utolsó hétvégénk kettesben, Balázs érkezése előtt, ezért elindultunk sétálni a napsütésben. :) egy ideig csak céltalanul bolyongtunk, miközben találkoztunk (fél)ismerősökkel, akik mind arról érdeklődtek, hogy mennyi van még hátra (hát ha én azt tudnám, már rég miénk lenne az ötös lottó főnyereménye is!), majd egyesek azt szerették volna, ha tippelek (majd amikor a gyerek vagy a doki jónak látja), mások pedig azzal szórakoztattak, hogy megjósolták, nem húzzuk ki egyben a végéig (szerintem meg igen, de ne legyen igazam), majd beültünk egy cappuccinóra a Hangulat presszóba. kicsit vicces ...

gondoltam pötyögök egy röpbejegyzést, mert ki tudja, hogy mikor lesz rá időm/erőm legközelebb. a cím arra utal (mint egy verselemzésben, basszus :D), hogy Balázs feje vagy beékelődött vagy egyelőre csak nagyon dolgozik rajta és én is eléggé magamba fordultam, még fórumozni sincs kedvem, csak olvasni szoktam amiket írnak azok, akikkel együtt kezdtük a babavárást. a tegnap elég fura volt. álmos voltam, de 6-kor felébredtem és már nem is tudtam visszaaludni, aztán Pisti hazajött 7 után és hát nem alakult úgy a reggel, ahogy én elképzeltem. (mondjuk lehet, hogy néha a verbális kommunikáció célravezetőbb lenne, mint a non-verbális, talán majd egyszer teszek vele egy kísérletet. :D) a lényeg, hogy kissé elment a kedvem az egész naptól, felkelni se nagyon akartam, de nem heverészhettem egész nap az ágyban, mert az éhség végül kiűzött. :D reggeliztünk, aztán punnyadtunk még egy darabig, majd elindultunk a Lidl-be bevásárolni. arrafele még viszonylag normálisan tudtam haladni, de hazafele ...

most csak egy hetet kell elmeséljek, úgyhogy bele is vágok! :) múlt hét szerdán gyorsan végeztünk a házidokinál, megkaptam a szükséges papírokat és meglett az EKG is, amin minden rendben volt és a vérnyomásom is tankönyvi. innen Békéscsaba felé vettük az irányt, mert 11:30-ra kellett CTG-re mennem. nagyon időben érkeztünk és volt egy pici csúszás is, úgyhogy addig üldögéltem, aminek az lett az eredménye, hogy Balázs is nagyon bepunnyadt, ezért aztán amikor behívtak a vizsgálatra, rámkötötték az érzékelőket és a jobb oldalamra fordultam, úgy döntött, hogy ő bizony szundikál egyet és tesz magasról arra, hogy neki itt mozgást kéne produkálnia! fél órát feküdtem ott, arra várva, hogy legalább csuklani kezdjen vagy valami, de nem történt semmi, hiába rázogatta a laboros néni a hasamat meg forgatott jobbra-balra. fél óra után elunta és a lelettel beküldött a dokihoz, akinek hiába bizonygattam, hogy a gyerek CTG előtt és után is mozgott (a kis troll-fióka :D), felküldött a kórházba, hogy...

ha jól sejtem, múlt hét vasárnappal kéne kezdeni a beszámolómat. (csak még előtte gyorsan megemlítem, amit az előzőből kifelejtettem, hogy Húgom sikeresen túlvan a mesteris szakdoga-védésén, ráadásul majdnem maximális jegyet kapott rá. :) szóval vasárnap ... a délelőtt reggelivel és hajmosással telt, aztán átgurultunk Mezőhegyesre, kaptunk finom ebédet, szundikáltam egy sort, aztán Pisti hazajött, mert mennie kellett éjszakára dolgozni, mi meg összekaptuk magunkat az Anyósommal és elmentünk a suli mozitermébe megnézni az Anna Kareninát. elég érdekes volt a film, én a történetet sem ismertem teljes egészében és a megvalósítás is elég különleges volt, mintha az egész egy színház színpadán játszódott volna, csak néhány külső jelenet volt. összességében tetszett a film, de elolvasni biztosan nem bírnám a regényt, mert ennyi szenvedéstől valószínűleg a könyv lapjaival vágnám fel az ereimet. :D mozi után még tévéztem egy darabig és Pistivel dm-eztünk, ami ugyanolyan jó, mint anno az m...

az az igazság, hogy a hónap elejéről nem igazán emlékszem semmire. az irodában sok munka volt, de a legnagyobb részét már nem én csináltam, csak Mariannt felügyeltem. szerintem egész jól belejött a dolgokba, de majd csak október elején fog kiderülni, hogy igazából mennyire. valamikor előkészítettük a TGYÁS kérőmet, aztán villámgyorsan eljött szeptember 11-e. délelőtt melóztam, délután voltunk a dokinál, aki áldását adta a hazamenetelre, csak annyit kért, hogy óránként álljunk meg pihenni és átmozgatni a tagjainkat. hazafele e-mailben megértekeztem Húgommal, hogy másnap valamikor éjjel várhatnak minket, úgyhogy hazaérve skype-olnom már nem kellett, csak összecsomagolni meg sütit sütni csütörtökre, az irodai búcsúnapomra. csütörtök reggel elküldtük az összes bevallást és összehoztuk valahogy a statisztikát is a KSH-nak, ettünk egy csomó sütit, mert vittem én is meg a kolléganőm, Marika is, mivel aznap volt a névnapja. bár már kaptam ajándékot az irodából (a légzésfigyelőre Főni adta...

nem mondanám, hogy ki vagyok békülve az idő múlásának sebességével ... nem tudom, emlékeztek-e, de egyszer kifejtettem (vagy csak akartam?), hogy a második trimeszter hatványozottan gyorsabban eltelt, mint az első, pedig az első igazából csak 6 hét volt amiatt, hogy addigra derült ki Balázs létezése. most pedig ott tartok, hogy túl vagyunk az utolsó kötelező ultrahangon, már csak kilencszer dolgozom és lassacskán kénytelen leszek tudomást venni a Damoklész kardjaként fejem felett lebegő szülésről is. mondjuk ez utóbbival úgy vagyok, hogy jobb rajta előbb (de ne korábban, mint a 38. héten) túlesni, mint később (max. valahol a 42. héten), egyrészt amiatt, mert semmi kedvem a kórházban "üdülni", másrészt a gyerek súlyában ez a 4 hét kb. egy kilónyi pluszt jelent, ami, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk benne, nem kevés. na de már megint elkalandoztam, inkább mesélek kicsit konkrétabb dolgokról. :) a hétfő szokásosan hétfős volt, viszont kedden volt a házassági évfor...