virtuális kuckó

Jó régen volt meg hosszú is volt a március, de megpróbálok visszaemlékezni, miközben próbálok nem gutaütést kapni, amíg Marci elalszik. Március 9-én megérkezett Marci ágya, 10-én délután összeszereltük és este egy hosszabb altatás után már benne is aludt. Azóta egyszer aludt velem a választás éjszakáján, de akkor nekem volt nagyobb szükségem rá, mint fordítva, legalábbis azt hiszem. 11-én Pisti Budapesten mentőzött, 12-én a Mamája szülinapját ünnepeltük, majd délután elbuszoztam Szegedre. Találkoztam Kingával, elmentünk az Árkádba, mert hátizsákot kellett vegyen, én pedig farmert kerestem, mert egy hét alatt mindhárom farmernadrágom megadta magát, de nem jártam sikerrel. Utána hazamentünk hozzájuk, vacsoráztunk, utána Lénával társasoztunk, aztán jó sokára kerültünk ágyba és az elalvás még akkor is nehezen ment. Reggel korán keltünk, mert már 7 előtt a vonaton kellett legyünk. Persze amikor már a buszmegállóban voltunk, Kingának eszébe jutott, hogy valamit otthon felejtett, úgyhogy viss...

Október elsején reggel leszállítottam a gyerekeket oviba, suliba és bementem dolgozni. Fél 2-re mentem Balázsért és mire hazaértünk, Pisti a kollégájával, Tibivel kivágta az összes tujánkat és épp az elszállításukkal voltak elfoglalva. Én gyorsan összedobtam az ebédet, az utolsó dolgokat bepakoltam a hátizsákomba, aztán ebédeltem és elhoztam Marcit az óvodából. 4 körül kivittek a fiúk a buszhoz, ami negyed 5-kor indult és fél 7-re ért be Szegedre. Elmentem az Árkádba, ami ott van közel a buszállomáshoz, vettem a Sparban kaját az útra. A mosdónál találkoztam Húgommal, aztán visszamentünk a buszállomásra és vártuk, hogy Pécs irányából beguruljon a buszunk. Amikor felszálltunk, kicsit megbizsergette a szívem, hogy azt írták a jegyre, Szeged-Vásárhely, ami nekik is Marost és nem Hódmezőt jelentett, mint nekünk. A busz írtózatosan szűk volt, de szerencsére nem utaztunk túl sokan, így tudtam Kinga mögé ülni és úgy egész tűrhetően lehetett aludni. Mondjuk túlzásba nekem nem sikerült vinnem, d...

már több, mint egy hete itthon vagyunk (ez június 2-án volt), úgyhogy ideje nekilátni a beszámolónak. mondjuk most is lenne fontosabb dolgom, takarítani kéne és főzni, gondolom emiatt sikerült egyáltalán rászánnom magam a pötyögésre. :$ május 12. - Mezőkovácsháza-Mezőhegyes-Budapest már előző nap összepakoltunk nagyjából, ezért már csak néhány apróságot kellett eltenni, leginkább a hátizsákjainkba, de így is kicsit későn indultunk el itthonról. Pisti Anyujáéknál hagytuk az autót, ott még tisztába tettem Balázst is, aztán 3 előtt kimentünk a buszmegállóba. időben jött a busz, a sofőr lerakta a csomagtérbe a bőröndöt és a babakocsit, aztán robogtunk is. Balázs nagyon jól viselkedett, egyáltalán nem sírt, evett, aludt, nézelődött, igazi mintababa volt. 7 után 20 perccel szálltunk le a Népligetnél, ahol már Judit várt minket. vettünk egy 10-es gyűjtőt, majd metróra szálltunk. megfürösztöttük Balázst, kapott vacsorát, aztán ő már aludt is. mi is vacsoráztunk meg még dumáltunk egy ki...

maradjunk annyiban, hogy a húsvét most sem lopta be magát a szívembe. nem volt végülis rossz, de olyan igazán jól sem telt, a lényeg, hogy ezen is túl vagyunk. vasárnap Mamáéknál ebédeltem és Balázst mindenki körülrajongta, hétfőn meg locsolkodó körútra indultunk és Anyósoméknál ebédeltünk, este pedig még beugrottunk kicsit Marcsihoz is. azóta azzal telnek a napok, hogy próbáljuk kiheverni a kajakómát és eltüntetni a sütihegyeket a hűtőből, mielőtt megromlanak. kedden megcsináltuk a check-int, már csak Pistinek kell kinyomtatnia a jegyeket és ez is meglesz. egyre izgatottabb vagyok a nagy utazás miatt, remélem, hogy minden rendben lesz majd. az biztos, hogy mindenképpen felejthetetlen élmény lesz. :) hintázik húsvéti fotó Nyúl úrral és  a húsvétra kapott gumikacsával, amit nagyon jól lehet fürdéskor rugdosni :)

arra jutottam, hogy nem ártana legalább kéthetente összehozni egy-egy posztot, úgyhogy neki is látok. az év első napjai elég eseménytelenül teltek, de azért nem unatkoztunk, viszont a 8-a igazán izgalmasra sikeredett, ugyanis délelőtt meglátogatott minket Annamari a 4 éves kislányával, Annácskával. Annamarit már 8 éves korom óta ismerem, szekér éve nem találkoztunk, de mostmár lassan egy éve beszélünk twitteren és most, hogy Szegeden telelnek, végre megint találkoztunk. igazán kellemes másfél órát töltöttünk együtt és Annácska még a ragasztószalagjainkat is megtalálta, amiket Karácsony előtt sikertelenül kerestünk. mire nem jó egy gyerek a háznál! :D a nap további része már nem volt ennyire kellemes, mert vinnünk kellett Balázst oltásra (ez már a második volt, de az első olyan, aminél mi is ott voltunk). 2 szurit kapott, de még előtte lemérték, 61 centi és 5220 gramm és dokinéni megállapította, hogy nem ártana, ha megnézetnénk egy fejlődés-neurológussal, mert szerinte kissé kö...