virtuális kuckó

2026. január 3-án végre nekiveselkedek a 2025-ös beszámolónak. A lelkesedésem nem túl nagy, de ha most sem kezdek bele, akkor valószínűleg nem is lesz megírva. Úgy döntöttem, hogy témakörökre bontom, hátha úgy egyszerűbb összeszedni a gondolataimat. 1. Munka Még 2024 októberében Főni közölte a csapattal, hogy a 2025. május 31-i nyugdíjbavonulását követően nem adja át a vállalkozást, ahogy évekig tervezte, hanem csináljunk egyet magunknak, az eszközöket és az ügyfeleket megtarthatjuk. Az év utolsó 2 hónapját őrült matekozással töltöttük, hogy egyáltalán érdemes-e belevágni és ha igen, akkor milyen formában? Végül amellett döntöttünk, hogy négyünk közül az egyetlen mérlegképes könyvelő lesz egyéni vállalkozó, hárman pedig az alkalmazottai leszünk, de ettől a felállástól függetlenül is négyünk felelőssége a boldogulásunk. Nagyon stresszes volt ez az időszak, amíg leegyeztettük az ügyfelekkel, hogy az új árak mellett is maradnak, valamint elég feszült volt a hangulat az irodában is. Decemb...

Így január közepén, karácsonyi zenéket hallgatva, végre nekiveselkedek a decemberi beszámolónak. Azzal indult a hónap, hogy Szegeden összetört az autónk. Szerencsére az autón kívül nem sérült senki. Meg lehetett volna éppen csináltatni sok idő és sok pénz árán, de ettől még ugyanúgy egy sérült, lassan 20 éves autó lett volna, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy lecseréljük. Másnap szabadságon voltam irodai áramszünet miatt, úgyhogy el is töltöttük a napot azzal, hogy átmentünk Kovácsházára a Lidlbe bevásárolni. Harmadikán Mikulás buli volt a mentőállomáson, ahol keveset tudtunk maradni, mert a tömegközlekedés szépségeit élveztük. Negyedikén Nutellás kekszet sütöttünk és a helyi adventi vásárban voltunk. Nyolcadikán megint elment egy nap szabadság az áramszünetre, de végre be tudtam fejezni a babacuccok szortírozását, úgyhogy vasárnap Pisti Marcsival el is vitte Kingáéknak a babakocsit, kiságyat és pár hatalmas doboz 56-68-as babaruhát. Azt hittem, hogy majd jobban megvisel, de inkább jól esik...

November. Még vége sincs, mégis alig emlékszem belőle valamire. 4-én voltunk Szegeden Húgoméknál, mert ott volt Apu is és így egy pár órát együtt tudott tölteni a fiúkkal. Addig Pisti Andrissal beszélgetett, én meg Kingával. 10-én a fél délutánt sütisütéssel töltöttem, hogy másnap Marcit fel tudják köszönteni az oviban névnapja alkalmából. Szegényke reggel lázasan ébredt, úgyhogy nem ment sehová és 2 egész hétig itthon is maradt kéz-láb-száj vírusfertőzéssel, amit Balázs is elkapott, így másfél hétig ő is itthon volt Marcival együtt. Szerencsére az 1 napos láz után csak pöttyökkel megúszták, minden, ezzel a betegséggel járó kellemetlen tünet elkerülte őket, de így meg nagyon elevenen voltak, viszont ki nem nagyon mehettek, úgyhogy bent tomboltak. Én csak 2x1 napot voltam itthon (abból az egyiken gyerekruhákat rendszereztem), a többit Pisti küzdötte végig. De végre meggyógyultak és ma már mentek oviba/suliba. Ebben a hónapban már nem sok izgalom várható, úgyhogy mindenki legnagyobb megl...

Elsején megkezdődött az iskola (azért nem áll középre, mert hagyott helyet Marcinak, aki megszökött, mire megnyomtam a gombot. No comment.) Másodikán kipróbáltuk a 20-i büfét és egész jót ettünk. Harmadikán Ági és Ádám esküvőjén voltunk. Én nagyon nem szeretem a lagzikat, de az övékén kifejezetten jól éreztem magam. Biztos segített, hogy sok családtag volt a vendégek között és az elfogyasztott Bailey's-ek sem ártottak ahhoz, hogy kicsit oldódjak, de maga a szervezés is szuper volt. Marci 10 körül dölt ki (én ott maradtam vele a szobában), Balázs kb 11-ig bírta, Pisti pedig fél 5-ig. Balázsnak rajzoltam az ablakra (sablonról, krétafilccel), hogy megvédje a rémálmoktól. Megérkezett a Mumka cipőm. Élőben is gyönyörű és mostmár kényelmes is, csak elsőre törte fel a sarkam. Tizedikén Kardoskúton voltunk a Fehér-tó napján. Volt több állomásos vetélkedő, népi játszóház, műsor, finom kaják, vásár, Dottós kirándulás, nyuszi- és bagolysimogatás, 2 kilátó (az egyikből távcsővel láttunk madara...