virtuális kuckó

... több hét halogatás után, végre felhívtam a fogorvost és időpontot kértem jövő csütörtökre. Magamhoz képest nem is tologattam nagyon, mert május vége, június elejéről volt szó, valamint már kb 3 hete köhögök, hol jobban, hol kevésbé, de leginkább kiszámíthatatlanul.   De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy már most annyira rettegek tőle, hogy nem bírok elaludni. Mondjuk az sem segített az idegállapotomon, hogy főni úgy gondolta, nem sokkolja a férjét a részletekkel, viszont, úgy tűnik, valakinek muszáj volt elmesélnie, ezért a legapróbb részletekbe menően ecsetelte nekünk a foghúzásos, foglecsíszolásos kálváriáját. Én alapból rosszul vagyok bármilyen orvosi beavatkozástól akkor is, ha nem velem történik, csak mesélik, de a fogászati kezelések számomra a horror legmagasabb fokát jelentik. Ez mindig is így volt, de amióta még érintett is vagyok, azóta ez tovább fokozódott. Valamikor rám is vár majd a foghúzás és fogpótlás és kurvára nem akartam tudni, hogy ez mivel jár, mert a...

Ahhoz képest, hogy decemberben úgy éreztem, hogy megállt az idő és légüres térbe kerültem, most meglepődtem azon, hogy milyen gyorsan eltelt fél év, mióta nincs Eszter. Gondolom az idő "felgyorsulásához" az is hozzájárult, hogy mindenhol pörgés van, sok a meló és itthon sem unatkozunk.    Emellett azért most is minden nap eszembe jut valami apróságról, pl. a babakocsit tologató anyukákról vagy amikor a lassan egyéves Ádámot sétáltattam, amíg Niki Ákossal foglalkozott a játszón és persze az irodai szívások közepette is eszembe jut, hogy nekem marhára nem ott lenne a helyem és nem ez lenne a dolgom és emiatt idén nehezebben is viselem az egész szokásos nyári hajtást.   Közben azért észrevétlenül jobban is lettem vagy hát pontosabban tudja a fene. Egyrészt jó időnként tervezgetni, "a mikor legyen következő" témakörben is előrébb hoztuk az általam kitalált határidőt (mert mégiscsak szeretnék tavaszi babát), ami természetesen halálra rémít, de nem hiszem, hog...

most elég fura hangulatban vagyok. napok óta rémálmok gyötörnek, mindig azt álmodom, hogy Pisti elhagy engem és általában véve is utálom az ilyen álmokat, de most nem mennek ki a fejemből. persze tudom, hogy semmi okom ilyen dolgokon rágódni, mert mindig elmondja, hogy szeret és nem akar elhagyni, sőt, az egész életét velem akarja leélni és én is érzem, hogy ez mind igaz és én is ugyanezt érzem, de akkor is vannak gondolatok, amik most ott motoszkálnak a fejemben és amik nem hagynak nyugodni. azon gondolkodtam ma, hogy mi van, ha egyszer csak rájön, hogy nem egy olyan nőre vágyik igazából, mint én? mi van, ha inkább valaki olyan mellett lenne boldog, aki sokkal szebb, csinosabb és nem mellesleg háziasabb? aki mindig az asztalra tett meleg étellel várja haza, aki sokkal többet takarít, aki mellett mindig csillog a lakás és az edények, aki mindig kivasalja a ruháit és sosem kell megkérni, hogy mosson? (itt azért megjegyezném, hogy még sosem volt olyan, hogy ne legyen tiszta mentőspó...

tegnap volt életem legeslegesleghosszabb napja és ami még "poén" benne, hogy úgy érzem, még mindig nincs vége ... lehet, hogy nem lesz túl értelmes amit írok, de úgy érzem, hogy lassan begolyózom, ha nem írom ki magamból a dolgokat. :$ tegnap hajnalban, azaz fél 7-kor telefoncsörgésre ébredtem. Pisti hívott, hogy balesetet szenvedtek és beviszik Orosházára megvizsgálni és mondta, hogy majd később beszélünk. szerencsére kómás voltam az ébresztés miatt, úgyhogy igazából fel sem fogtam. meg ugye nem is olyan régen már volt egy balesete, azt meg egyetlen karcolás nélkül megúszta. gyorsan nekifogtam összerámolni a lakásban, mert takarítás volt betervezve, de nem akartam, hogy azzal kelljen foglalkozzunk, amikor később hazajön. kb. egy óra múlva beszéltünk megint és mondta, hogy bent tartják megfigyelésre. na akkor majdnem eltörött a mécses. :$ de nem volt időm sírni, mert össze kellett csomagoljak neki pár dolgot. beszéltem az Anyujával is, aki mondta, hogy nem tudta el...

az éjjel olyannyira sokáig maradtunk fent, hogy már majdnem korán volt, vagyis fél 5. :D megint nagyon sokat beszélgettünk, sok fontos dologról, meg persze viccelődtünk is, mert mi sem lehetünk mindig komolyak, de a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat. :)   néha hihetetlen, hogy lassan vén 22 éves leszek :D   majd jól megünnepeljük, de addig még van pár hónap. :) ma csak féldélig sikerült aludni. arra ébredtem, hogy mindjárt sírok, mert álmomban szakítottunk Pistivel ,   pedig nem akarok elmenni :)   (tudom, hogy ez csak egy rossz álom volt :$) amit nem is igazán sikerült felfogni, aztán meg majdnem összetörtem az autót, ami után Szatmáron kötöttünk ki, ahol megjelent egy volt osztálytársnőm, hogy ő még valamit ide akar adni, mielőtt elköltözöm (államvizsga óta nem is beszéltünk), és nekem akkor jutott el az agyamig, hogy már nem is költözöm és ez annyira szörnyű volt, hogy felébredtem. :$ utálom az ilyen álmokat! miután kikászálódtam az ágyból, hallott...

megint egy szép kerek számhoz érkeztünk és kivételesen időben észrevettem. :) nagyon reggel van még, csak 10 óra lesz néhány perc múlva, de én már el vagyok fáradva. az éjjel sikerült még 12 előtt lefeküdni, aztán nagyon sok hülyeséget álmodtam össze, többek közt azt, hogy Réka nem az átjárón ment át, hanem a tömbházuk előtt és elütötte egy szürke Matiz és hát nagyon szomorú vége lett az esetnek. :'( csak azért meséltem el, mert Valaki azt szokta mondani, hogy ha elmesélem, amit álmodtam, már nem válik valóra. :) reggel 8-kor ébresztett az óra, de nem nagyon akaródzott felkelni, még aludtam volna. reggeliztem Anyuval, aztán felöltöztem és miközben a fürdőben készülődtem, eszembe jutott, hogy behozhatnám a laptopot, mert az Andrásé most nem megy és ma jön Emese is, így elméletileg a 2 működő gép nem lett volna elég. ezen felbuzdúlva, össze is pakoltam a laptopot és becipeltem az irodába, mondjuk a két karom enyhén leszakadt. :D Margit nem kicsit hülyének nézett, mert Eme...

ami késik az csak várat magára ...   kicsit unalmas, hogy ma mindenütt ez áll, de valahogy megnyugtat és elhiteti velem, hogy majd egyszer mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. :) éjjel én már nem is tudom hány óra volt, amikor lefeküdtem, minden esetre "Az Operaház fantomja" után volt néhány perccel. hi-hi, az első film, amit együtt néztünk meg és nem sorozat. majdnem délig aludtam, de még utána is nehezen másztam ki az ágyból. egy csomó hűlyeséget álmodtam. az egyikben valami vonaton voltam és Pistivel próbáltam lépést tartani, mert nagyban mentünk előre, de aztán bementünk egy alagútba és mire kiértünk már nem láttam sehol és nagyon vacakul éreztem magam. a másikban pedig András és a családja meg Margit szerepelt és egy házban voltunk, aztán meg autóztunk. meg álmodtam valamit Tesóval is és állítólag le akartam csapni. ezt az utóbbit onnan tudom, hogy elmeséltem neki valamikor délelőtt, aztán visszaaludtam és mire felkeltem csak arra emlékeztem, hogy beszé...