virtuális kuckó

(3 bejegyzéssel vagyok elmaradva, de most ezt írom meg gyorsan, amíg még pont aktuális.) Most is pontosan olyan csodás, meleg őszi idő van, mint azon a 6 évvel ezelőtti szombaton, amikor 16:48-kor Balázs meglátta a napvilágot (ami igazából inkább naplemente és neonfény volt). Tudom, mindenki mindig ezt mondja, de én tényleg nem tudom, hogy hogy rohant el egy szempillantás alatt 6 év. Abból a kis pihe-puha újszülöttből mostanra egy 126 cm magas és 24 kilós nagyfiú lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy fáklyás menet vele az élet, de biztosan neki sem könnyű velem. Idén nagyot fordult vele az élet, amikor Marci megszületett és a kezdeti, irántunk táplált ellenérzései (?) után, egészen belerázódott a nagytesó szerepbe. Idővel, amikor már tényleg tudnak együtt játszani, biztosan még jobb lesz a kapcsolatuk, de az már most is látszik, hogy nagyon szeretik egymást. Az oviban kevesebb rá a panasz, a múltkor megdicsérték, mert gyorsan és ügyesen megoldott egy rajzos feladat...

A szombat nem volt különösebben jó, sajnos Balázzsal is elég sokat veszekedtem. Szakadó esőben mentünk boltba, aztán ebédet főztem és előkészítettem a leveles-vajas sütik töltelékeit (lepirítottam a gombát és megfőztem az amerikai almáspite töltelékét, ami sokkal finomabb leveles-vajas tésztában, mint a hagyományos pite tésztában). Balázs közben megnézte a Verdák első részét.   Délben felkelt Pisti, ebédeltünk, utána ő elment pörköltöt főzni, én lefektettem Balázst, aztán megsütöttem az almás táskát meg a pizzás csigát. Elvileg 4-re kellett volna menni a mentős Mikulás buliba, de mi 5-kor indultunk itthonról (épp bizonytalan voltam, hogy hogy festek, amikor Balázs közölte, hogy "Anya, nagyon csinos vagy!") és még a Lidlbe is elszaladtunk, mert nem vettem Balázsnak üdítőt, magamnak meg valami enyhén alkoholosat.   Kellett Balázsnak egy kis idő, amíg feloldódott, de aztán szaladgált a többiekkel, megevett egy csomó almás sütit, de azért a pörköltnek is maradt hely. Pis...

A hosszúhétvégén a szombatot és a hétfőt takarítással töltöttem, szombaton Mamáéknál, vasárnap Anyósomnál ebédeltünk, hétfőn megérkeztek este Anyuék, kedden pedig rohangáltunk, mint pók a falon. Azzal kezdődött, hogy felkeltünk 6-kor és Pistivel elmentünk Orosházára, hogy vért vegyenek tőlem. Egészen konkrétan 40-en voltak előttem, azokat nem számolva, akik jogosultak voltak az elsőbbségi vérvételre, mert az még úgy plusz 10 fő volt. Nagyon ideges voltam miatta, mert 9 körül már vinnünk kellett volna Balázst státuszra a védőnőhöz, de mi kb akkor indultunk el haza. Most nem a mi védőnőnk volt, mert otthon volt táppénzen a kisebbik fiával, de a másik védőnő is, akivel eddig még nem is találkoztunk, aranyos volt. Balázs kiakadt a vérnyomásmérésen, de aztán valahogy rábeszéltük, hogy Pistinek megengedje, hogy rátegye a mandzsettát, aztán gyorsan túlestünk rajta. Utána jött a mérlegelés, 18,5 kg, meg a magasságmérés, 110 cm. Megint 10 centit nőtt egy év alatt, amivel 90-97-es percentil...

A vasárnap már szombat este rosszul kezdődött, amikor a tortasütésem a kész "remekmű" kukába dobásával végződött. Ekkor még "csak" olyan 9 óra körül volt, minden zárva, hiába keresgéltük halál idegesen az új megoldást, nem jött egyhamar az ihlet. Aztán csak eszembe jutott, hogy a bevált glutén- és laktózmentes barackos pitét meg lehet kerek formában is sütni, úgyhogy másnap abból lett a torta. Mondjuk a délelőtt még így is nagyon gáz volt, de valahogy aztán mindenki az Éva csárdába keveredett. Én úgy gondoltam, hogy majd csak ebéd után osztjuk ki a szülinaposok ajándékait, de le lettem szavazva, mert a család nagyon izgult már a meglepi miatt. Nagy volt az öröm, amikor Pisti és az Apuja meglátták a Forma1 magyar nagydíj belépőket (egész hétvégés bronz 1-es bérlet, csütörtök délutáni boxutcalátogatással, saját ülőhellyel). Pisti azt mondta, hogy benne felmerült a gyanú, az Apuja pedig egészen meg volt hatódva, ő végképp nem sejthetett semmit a dologról. :) ...

igaz, hogy csak holnap tölti a 2 évet, de mi már szombaton megünnepeltük, mert akkor ért rá mindenki a családból. 3-ra szerveztük a bulit az Éva csárdába (törzshelyünk lett, ez nem vitás), mert abban bíztunk, hogy Balázs majd jól kialussza magát előtte, de erre nem volt hajlandó, így kissé nyűgösen vágott neki a partinak. az elején volt egy kis sírás is, de Marcsival játszottak és hamarosan feloldódott. volt finom ebéd, ajándékozás, lufival rohangálás, fotózkodás, ínycsiklandó és szép torta, gyertyaelfújás és rengeteg taps, amit a fiatalúr "kikövetelt" magának, mert amint abbahagytuk a tapsolást, ő újra elkezdte, amihez mi is csatlakoztunk. :D és hogy mit érdemes tudni erről a nagy kétévesről? :) még mindig rettenetesen csibész és akaratos, időnként már a tipikus kétéveskori hiszti is befigyel, de ugyanakkor aranyos és szerethető és ő a legnagyobb kincsünk az egész világon. <3 a bölcsi megkezdése óta megint jól eszik, időnként, ha úgy van ked...

szegény Kincsem ma is dolgozik, úgyhogy van időm úgy blogolni, hogy ne abból az időből vegyen el, amikor együtt lehetnénk. persze most is beszélgetünk MSN-en. :D :$   :) 28.-án írtam utoljára, azóta történt egy s más, Pisti blogjában már olvashattatok is róluk, de azért én is mesélek, mert jól esik emlékezni. :) dec. 29. - hétfő reggel magunkhoz képest korán keltünk, így sikerült elérni a buszt, ami Szegedre vitt minket. nagyon sokan voltak rajta, de nekünk szerencsére volt ülőhelyünk, így elég kényelmesen utaztunk. a sok román felirattól meg a Maroson való átkeléstől otthon érezhettem magam. :D na jó, ez csak poén, mert egyáltalán nem erre van szükségem ahhoz, hogy itthon legyek, hiszen én Pisti mellett vagyok otthon, bárhol is legyünk. :)   (L) Szegeden majd' megfagytunk, mert picit havazott és elég hideg volt a szél miatt, de legalább ügyesen eligazodtunk a térkép segítségével. séta közben találkoztunk a későbbi szilveszteri buli néhány résztvevőjével :D, azt...