virtuális kuckó

Nem tudom, egyáltalán ti még emlékeztek-e rám, mert a blogger app a saját telefonomon kiléptetett, a google meg múltkor küldött egy e-mailt, hogy biztosan továbbra is feliratkozva akarok maradni ennek a blognak a kommentjeire, mert már jó régen nem látogattam. Burkolt célzás arra, hogy összekaphatnám magam, értem én!    Balázst az előbb elvitte Marcsi egészen délutánig, Pisti a tegnapi lagzit próbálja kiheverni, én meg megfenyegettem magam, hogy egyetlen This is us részt sem nézhetek addig, amíg nem írom meg ezt a bejegyzést, úgyhogy nincs más hátra, mint pötyögni.   Rengeteg dologról nem írtam, amit majd szerintem egy másik, leginkább képekből és képalákból álló bejegyzéssel fogok pótolni, majd ... valamikor. Magamat ismerve, ez nem karácsony előtt lesz, de majd a hidegben milyen jól fog esni pl. napsütötte, balatoni képeket nézegetni, ugye? :D   Azért röviden összefoglalom, hogy mi minden történt velünk május óta, azaz kb 4 hónap alatt.   Május ...

egyelőre még nem sok kedvem van írni, de nekifogok és reménykedem, hogy időközben megjön hozzá a hangulatom, mert már nagyon sok dologról kéne beszámolnom. augusztus 16. - csütörtök csütörtökön meló után Pisti hazahozott és útközben elhoztunk Mamáéktól a tárcsát és a bográcsot, majd csomagolással töltöttük a nap hátralévő részét. mint később kiderült, mindent bepakoltunk, kivéve a fogkefémet, ami pótolható volt, úgyhogy igazán ügyesek voltunk! augusztus 17. - péntek reggel levittük a csomagokat a kocsiba, meg is telt velük a csomagtartó és a hátsóülés. ekkor gondolkoztam el azon, hogy talán mégsem véletlenül csodálkozott anno mindenki, hogy be tudtuk pakolni a Tico-ba négyünk cuccát egy 2 hetes nyaralásra úgy, hogy még mi is befértünk a hátsó ülésre Húgommal. ezek alapján érdekes tapasztalat volt, hogy Asterix jóval nagyobb csomagtartója a cuccunk kb. felét nyelte csak el, a hátsó ülés pedig tele lett a maradékkal. Pisti elvitt dolgozni, majd a délelőttöt az Anyukájá...