virtuális kuckó

tegnap éjjel 2 után sikerült lefeküdni, mert végignéztük az Euroviziós Dalfesztivált is. mondjuk a néztük enyhe tulzás, mert inkább beszélgettünk. miután Pisti elment aludni, még egy jó félórát beszélgettem Orsival, aztán teát készítettem és bezuhantam az ágyba. reggel 10 körül felköltöttek Anyuék, reggeliztem, aztán lementem borítékért a boltba, de persze nem volt olyan, amilyen kellett volna. mondta is a nő, hogy náluk Karácsony előtt sosincs csomagolópapír, sulikezdés előtt füzet és ballagás előtt boríték. :D hááát ... eléggé keresztbe tesznek maguknak, az tuti. aztán vártam, hogy Kincsem felkeljen. annyira unatkoztam, hogy még a diplomamunkaírásra is ráfanyalodtam. :D mire kezdtem kicsit belejönni, belépett MSN-re, úgyhogy gyorsan abba is hagytam az írást. közben Anyu ugráltatott mindig valamiért, vagy Kinga beszélt hozzám, úgyhogy nem nagyon hagytak beszélgetni. utána ebédeltünk, azt is "szerencsére" felváltva, majd valami nehezen Anyuék elindultak Debrecenbe. mire ...

a jövőhét kész katasztrófa lesz, főleg keddtől arrafele. holnap melózom 9-től 1-ig, utána Orsihoz kell átmenjek kicsit, aztán lesz időm kicsit Kincsemre is, este nézünk "Szörny Rt."-t. :) kedden megint meló, aztán Enikőnél feladatoldás analízisből. szerdán vizsga, aztán meló és végre folytatom a diplomamunkámat, mert egész hétvégén nem dolgoztam rajta semmit. csütörtökön és pénteken is meló és diplomamunkaírás, valamint pénteken találkoznom kell a konzulenssel is. a héten nem nagyon lesz időnk egymásra, mert Kincsem is dolgozik meg pénteken kresszből vizsgázik, persze beszélünk majd melóból, de az nem épp ugyanaz, mint amikor itthon vagyunk. na de eleget nyavalyogtam előre a jövő hétről, úgyhogy inkább mesélek a mai napról. :) reggel fél 11-kor magamtól ébredtem, utána lementem tojásért a reggelihez, reggeliztünk, majd rögtön lecsüccsentem a gép elé. még végig sem néztem a szokott dolgokat (postaláda, deviantart, dogon kívűli blogok, dogos blogok), jött Pisti is. :) ki...

megint azt érzem, hogy ki kéne írni magamból egy csomó érzést, de egyfelől talán nem a blog a célnak leginkább megfelelő eszköz, másfelől meg nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, amik csak akkor fognak rendszereződni, ha "papírra" kerülnek. fura, hogy ez az első olyan kapcsolatom, amiről szinte senkivel nem tudok beszélni. még leginkább Anyuval, csak neki nem mondok el mindent. ő bízik bennünk. de azt érzem, hogy mások nem értik meg. szerintem azt gondolják, hogy elment az eszem, mert hogy lehet csak úgy hipp-hopp beleszeretni valakibe, akivel még soha nem találkoztam és hogy lehet ennyire bízni benne ilyen rövid idő alatt és olyan dolgokat is elmondani neki, amiket mások hosszú évek után sem tudnak. én sem tudom ezekre a választ, így megmagyarázni sem tudom. de mi van, ha nem is kell? mi van, ha nem érdekel, amit mások gondolnak, mert ez nekem így jó? Vele ösztönösen jó minden (na jó, talán a minden kicsit túlzás, mert még nem próbáltunk épp mindent, de ami késik, nem ...

már rég nem volt ilyen, hogy megtehettük volna, mégsem egyszerre mentünk aludni ... úgy érzem, hogy az elmúlt néhány napban túl sok változáson mentem keresztül, vagy legalábbis a helyzetek meg a viszonyok változtak sokat, amiknek azért még mindig meg kell találni a megfelelő helyet. és most azt érzem, hogy nem tudnék elaludni, így inkább blogolok, hátha az, hogy kiírok magamból dolgokat, segít az elalváshoz szükséges nyugalmi szintemre kerülni. fura érzés egy olyan kapcsolatban lenni, ahol a Társam sosincs igazából mellettem. vagyis tudom, hogy mindig gondol rám, de sosem érezhetem a közelségét, az ölelését és itt most nem mennék tovább a sorban ... persze tudom, hogy így is a lehető legtöbb időt töltjük egymás társaságában, de nagyon örülnék, ha eljönne az az idő, amikor valóban együtt lehetünk majd és tényleg együtt nézünk "dr. House"-t a kanapén ülve, kézenfogva sétálunk az utcán, ülünk a tóparton, lesz egy csomó közös képünk, készít nekem mosolyszendvicset én meg teá...