Bejegyzések

búcsú címkéjű bejegyzések megjelenítése

Random képek és sztorik

Kép
Augusztus utolsó napját szomszédolással kezdte Marci. Szeptember 2. - Nagyjából ekkor játszott először ülve. Szeptember 3. - Kihasználtuk, hogy Balázs oviban van és elmentünk Békéscsabára elintézni egy csomó dolgot, pl. Marcinak nyitottunk Start számlát, az Ofotértben kicserélték a szemüvegem keretét, megvettük Balázsnak az inget Húgomék esküvőjére, ettünk rétest, idén utoljára fagyiztam a Freiben, voltunk Libriben, plusz megejtettük a szokásos DM-Tesco kört. Ja és a hűvösebb időnek is van előnye, végre Marci nem olvad bele a cuki nyálkendőkbe. 🙂 Időjárás jelentés: időnként felhők takarják el a napocskát, de ideális az idő a rakétakilövésre. 😁 Nicsak, nicsak, egy kép, amin tetszem magamnak. Nem gyakran fordul elő, az már egyszer biztos. 🙂 Szombaton kitaláltam, hogy csinálok barackos morzsasütit, mert nyakunkon az ősz, de azért még egy kicsit kapaszkodunk a nyárba. Nem tudom, milyen indíttatásból, de Balázs kérte, hogy megkóstolhassa a barackot. Nem go...

egy újabb 14-e a "történelemkönyvbe" :(

Azt azért nem gondoltam volna, hogy még ez is megtörténik velünk.    Nyugodtan készítettem a vasárnapi ebédet, épp elzártam a tüzet a serpenyő alatt, miután kihalásztam az utolsó fasírtot is, majd elmentem mosdóba és szembe találtam magam egy vérfolttal.   Szóltam Pistinek, felhívtam a doktornőt, aki azt mondta, jöjjek be az ügyeletre. Amíg lezuhanyoztam, Pisti megszervezte, hogy Balázs Marcsinál lesz és össze is pakolt neki. Én is összepakoltam (csak evőeszközt és wc papírt nem hoztam), aztán leraktuk Balázst Marcsinál és már robogtunk is Békéscsabára.   Az ügyeletes doki megnézett ultrahanggal, nem nagyon látott semmit, csak a megvastagodott méhnyálkahártyát. Kaptam szobát, vettek vért, utána Pistinek mennie kellett, mert délutános a szociban. A véreredmény alapján is valószínű a vetélés. Holnap reggel megismétlik, ha csökken a HCG szintje, akkor 10 percre elaltatnak, hogy kitakarítsák a méhem. Ha esetleg emelkedne, akkor nem tudom, hogy mi van, de azt h...

otthonról haza

Hát sajnos megint eljött a búcsú pillanata.   :( Hihetetlenül nehéz volt és egész végig az járt az eszemben, hogy lehetetlen, hogy még ezt is túlélem. A szívem szakad meg attól, hogy el kellett jönnöm, de most utoljára szakadtunk el egymástól, nem lesz több ilyen. Talán még egy hónap és örökre együtt leszünk, legközelebb már csak látogatóba megyek haza. Az otthonom már máshol van és nem is egy földrajzilag meghatározható hely, egyszerűen csak ott vagyok otthon, ahol Pisti van. Mostmár ő a családom és ez mindig így lesz. Persze majd idővel bővíteni is fogjuk, de egyelőre még csak kettőnkből áll a Világ, a mi közös Világunk. Fura, de most még nem vagyok igazán szomorú, mert még fel sem fogtam, hogy este már nem együtt fürdünk a gumikacsával, ami fura hangokat ad ki, amikor kinyomjuk belőle a tusfürdőt és nem mellette alszom el, hogy aztán reggel egymás karjai közt ébredjünk és az ő kissé morcos arcát lássam, amin aztán széles mosoly terül el. :) Imádok mellette ébredni! Annyi...

még 140 nap összeköltözésig :D

eljátszottam a gondolattal, hogy ezentúl mindig visszaszámolok, legalább nem kéne címen gondolkodni :D, de aztán elvetettem, mert hamar elunnátok. :) de majd ha nem lesz más ötletem, bevetem ezt. :D   :) tegnap este blogolás után villanyoltás volt és kb. fél óra múlva már összebújva aludtunk. én legalábbis úgy elaludtam, mint akit fejbevertek egy jó nagy kalapáccsal.   én is ezt éreztem... ki csapott kupán? :D   nem én. :) de talán Apu belopakodott és leütött minket, nehogy alvás helyett valami más jusson eszünkbe. :D :$ éjjeli háromnegyed 4-kor kegyetlenül csengetett az óra. :( 25 perc alatt rá is szántuk magunkat a felkelésre. nagyon rossz kedvem volt, mert túl gyorsan telt el az a pár óra, amit együtt tölthettünk. Kincsem próbált viccelődni és jobb kedvre deríteni, de valahogy nem nagyon voltam vevő rá. :$   :$   felöltöztünk, Kincsem összepakolászott, aztán még ültünk az ágyam szélén, amíg Anyu készítette a szendvicseket az útra.   nagyon ...