virtuális kuckó

gondoltam gyorsan írok pár sort, mert már nem sokáig leszek itthon. :) összecsomagoltam pár napra való cuccot magamnak és Pistinek is, már csak a vendégágyat kell beköltöztetni a hálóba és akkor minden rendben lesz. mostmár biztos, hogy Pisti holnap hazajön, úgyhogy mire végzek a melóban már otthon is lesz és végre jól megölelgethetem és este már egymás mellett aludhatunk el. :) az irodában persze nem örültek annak, hogy nem elég, hogy februárban már csak holnap megyek dolgozni, de még márciusból is ki akarok venni 2 hét szabadságot. a főnöknő volt annyira kedves, hogy ironikusan megjegyezte, hogy nem is jöhetett volna jobbkor Pisti balesete ... hát *****us én meg úgy gondolom, hogy egy baleset sosem jön jókor, de nem azért, merthogy ezzel most állítólag kellemetlenséget okozok az irodában, hanem azért, mert sokkal jobb lett volna, ha ez a baleset soha meg sem történik. folyt. köv. Mezőhegyesről :) közben ideértem. :) végre megmostam a hajam és Pistivel is rengetszer b...

ma van Anyukám szülinapja, amit majdnem elfelejtettem. :$ tegnap tiszta véletlenül jutott eszembe, mert azt számoltam, hogy ma lesz egy hete, hogy Pisti hajnalban hívott, hogy balesetet szenvedtek, az meg ugye 14.-e volt, ma meg 21.-e lesz és akkor beugrott, hogy Anyu szülinapja! baromi nagy szégyen lett volna, ha elfelejtem, de mondjuk amennyi gond szakadt a nyakamba (pontosabban a Pistiébe :D :$), nem is csoda, ha semmi másra nem tudok koncentrálni ... na de előbb mesélek a tegnapról. :) hajnalban hívott Pisti, beszéltünk pár szót, kérdezte, hogy ugye most nincs gyomoridegem, aztán aludtam tovább fél 9-ig, amikor is megint hívott. úgyis csak 9-ig szerettem volna aludni, úgyhogy felkeltem, ha már ébren voltam, habár eléggé nehezemre esett, mert nagyon kimerült és fáradt vagyok. elkészültem, aztán kimentem a 10:20-as buszhoz és 11 előtt már Mezőhegyesen is voltam. :) Pisti Anyuja még főzte a pörköltet és készítette az almás sütit, meg ebédeltünk is, úgyhogy csak dél után indul...

előre bocsátom, hogy hulla fáradt vagyok, ez volt életem leghosszabb napja (főleg, ha úgy vesszük, hogy úgy érzem, vasárnap hajnal óta tart), de jó vége lett. :) na de akkor kezdjük az elején ... tegnap éjjel végül egész sokáig msn-eztem, aztán már nem mentem tusolni, mert gondoltam nem ébresztek fel senkit, aki képes volt elaludni. én egy csomó ideig fetrengtem, úgyhogy végül azt találtam ki, hogy kipróbálom a telóm hangrögzítő funkcióját és rászövegeltem némi aggódást és nagyon sok szeretetet. úgy gondoltam, hogy a műtét után nem baj, ha megtudja, mennyire aggódtam érte és az sem árt, ha bármikor meg tudja hallgatni azt, hogy szeretem. ezután végre elaludtam, aztán 4 körül megébredtem és még szenvedtem 3/4 5-ig, amikor is felkeltem, letusoltam, összepakoltam, amit még vinni kellett, aztán Anyósommal kimentünk a vonathoz és elindultunk Szegedre. szinte egész úton nem beszéltünk, mert annyira tele volt a fejünk az aggodalommal. a vonaton jutottam néhány érdekes következtet...

mindenkinek köszönöm a kedves szavakat, az aggódást, a törődést, mindkettőnknek nagyon jól esik! annyira jó ilyenkor, hogy az embernek vannak barátai, mert nekik el lehet mondani a félelmeket is, mert ugye a családban inkább senki nem mondja ki, ha valami rossz dologra gondol, kár elkeseríteni egymást. na de akkor mesélem tovább a dolgokat. :) tegnap éjjel nem sokat aludtam, de talán picit nyugodtabb voltam, aztán amikor felkeltem, kezdődött minden elölről. reggelizni nem bírtam, bementem dolgozni, de nem sokat haladtam, mert folyton a telefonon lógtunk. kiderült, hogy Pistit át kell vinni Szegedre, mert ott is meg akarják nézni, úgyhogy kb. 2 és fél óra alatt átvitték Orosházáról, csak közbeiktattak egy rövidebb országjárást is, Orosháza-Hódmezővásárhely-Orosháza-Szeged útvonalon. :S tiszta bolondok, amiért így megsétáltatták, nem hiszem, hogy egy csigolya sérültnek ez jót tenne, dehát ez van ... 2 körül ért Szegedre és utána végre felgyorsultak az események! kb. másfél óra a...

tegnap volt életem legeslegesleghosszabb napja és ami még "poén" benne, hogy úgy érzem, még mindig nincs vége ... lehet, hogy nem lesz túl értelmes amit írok, de úgy érzem, hogy lassan begolyózom, ha nem írom ki magamból a dolgokat. :$ tegnap hajnalban, azaz fél 7-kor telefoncsörgésre ébredtem. Pisti hívott, hogy balesetet szenvedtek és beviszik Orosházára megvizsgálni és mondta, hogy majd később beszélünk. szerencsére kómás voltam az ébresztés miatt, úgyhogy igazából fel sem fogtam. meg ugye nem is olyan régen már volt egy balesete, azt meg egyetlen karcolás nélkül megúszta. gyorsan nekifogtam összerámolni a lakásban, mert takarítás volt betervezve, de nem akartam, hogy azzal kelljen foglalkozzunk, amikor később hazajön. kb. egy óra múlva beszéltünk megint és mondta, hogy bent tartják megfigyelésre. na akkor majdnem eltörött a mécses. :$ de nem volt időm sírni, mert össze kellett csomagoljak neki pár dolgot. beszéltem az Anyujával is, aki mondta, hogy nem tudta el...

elvileg most blogolni akarok, de azt sem tudom, hogy honnan kezdjem? :D nagyon hülye héten vagyok túl, sok volt a munka és amire hazaértem, már semmire sem volt erőm és kedvem. azt hiszem, hogy ettől a hülye, napsütésmentes időjárástól van ennyire vacak kedvem és hát a fáradtság sem segít a hangulatomon. nem is nagyon van miről mesélni, elég monoton volt ez a hét. minden nap 5-kor keltem, 4 körül értem haza, este meg bezuhantam az ágyba és aztán kezdődött minden előlről. a szerda volt picit változatosabb, mert akkor elmentünk este Makóra, Juditot meglátogatni. vittünk neki pár dolgot és egy csomó cuccát haza is hoztuk, hogy pénteken könnyebb legyen neki hazajönni. Makóról jövet felmentünk Pisti Anyujáékhoz és majdnem 10-ig ott voltunk, beszélgettünk egy jót. :) tegnap pedig este 7-kor találkoztunk Gyöngyivel (együtt szoktunk buszozni és elég jól összebarátkoztunk) és a barátjával, Janival. először beültünk a Művházba és iszogatás közben sokat beszélgettünk és nevettünk. az...

ha ilyen tempóban blogolok, tényleg nem érem el idén az 1000. bejegyzést. :D :$ ciki, nem ciki, szinte sosincs erőm írni, mert mondjuk időm még éppen akadna pötyögni pár sort. ez a hét is munkával telt. azt hittem, hogy a szerda volt a mélypontja, amikor főninéni közölte, hogy az, amit ő csinál sokkal fontosabb annál, mint amit én csinálok, de tévedtem, volt még ennél lejjebb is. ez lett volna a tegnap. már reggel rosszkedvűen ébredtem, aztán a meló úgy ahogy eltelt és megbeszéltem Valikával, hogy kettőkor hazavisszük, mert a férje nem tudott érte jönni, azt meg nem akartam, hogy ebben a hidegben annyit gyalogoljon, ráadásul olyan 2 körül mindig eljöhetünk pénteken. amikor eljött az idő, megkérdeztem főninénit, hogy mehetnék-e én is, merthogy mi visszük haza Valit. erre ránézett az órára és azt mondta, hogy hát akkor menjek, de igazából hallani kellett volna, hogy milyen hangsúllyal mondta! szerintem azt a kb. 25 percet többszörösen ledolgoztam a héten, amikor fél 3 helyett 3 ...