968. post avagy ma egy éve ...

ma van Anyukám szülinapja, amit majdnem elfelejtettem. :$ tegnap tiszta véletlenül jutott eszembe, mert azt számoltam, hogy ma lesz egy hete, hogy Pisti hajnalban hívott, hogy balesetet szenvedtek, az meg ugye 14.-e volt, ma meg 21.-e lesz és akkor beugrott, hogy Anyu szülinapja! baromi nagy szégyen lett volna, ha elfelejtem, de mondjuk amennyi gond szakadt a nyakamba (pontosabban a Pistiébe :D :$), nem is csoda, ha semmi másra nem tudok koncentrálni ...

na de előbb mesélek a tegnapról. :)

hajnalban hívott Pisti, beszéltünk pár szót, kérdezte, hogy ugye most nincs gyomoridegem, aztán aludtam tovább fél 9-ig, amikor is megint hívott. úgyis csak 9-ig szerettem volna aludni, úgyhogy felkeltem, ha már ébren voltam, habár eléggé nehezemre esett, mert nagyon kimerült és fáradt vagyok. elkészültem, aztán kimentem a 10:20-as buszhoz és 11 előtt már Mezőhegyesen is voltam. :) Pisti Anyuja még főzte a pörköltet és készítette az almás sütit, meg ebédeltünk is, úgyhogy csak dél után indultunk Szegedre, Pistihez. fél 2 körül értünk oda és lejött elénk a földszintre. nagyon jó volt látni és örültem annak, hogy már teljesen jól van. :) sétáltunk a folyosókon vagy ültünk az ágya körül (én az ágyán) és beszélgettünk. egy időre volt annyira aranyos a Család, hogy magunkra is hagytak, úgyhogy tudtunk kicsit kettesben is beszélgetni. :)

sajnos fél 5-kor el kellett induljunk, mert Makóig mindig nagy a forgalom és az Apuja nem akart sötétedés után érni Makóra, plusz az eső is rendesen szakadt, úgyhogy amiatt is indulnunk kellett. egyből hazahoztak, úgyhogy tudtam beszélni Anyuékkal meg Húgommal is. :)

nagyon fáradt voltam, de azért még megnéztem az utolsó 4 részt a Tini Anyákból, aztán éjfél körül lefeküdtem.

nem is emlékszem már, reggel mikor keltem, csak arra, hogy szinte az egész napom az időhúzás jegyében telt. nem reggeliztem, úgyhogy dél körül csináltam magamnak levest, időközben felköszöntöttem Anyut, beszéltem Kingával és Ibi nénivel, meg minime-vel is. :) természetesen Pistivel egész nap a telefonon lógunk, úgyhogy így picit kevésbbé hiányzik, de már nagyon várom, hogy itthon legyen és mindig mellette lehessek. :)

fél 4 körül sikerült rászánnom magam, hogy elmenjek a Pennybe, mert vennem kellett pár dolgot és hazafele jövet beugrottam a mentőállomásra is, hogy elhozzam Pisti kulcsát és megúsztam anélkül, hogy bárkivel találkoztam volna. valahogy nem nagyon volt kedvem a kérdésekhez, habár tudnak mindent, úgyhogy túl sok újdonsággal nem szolgálhattam volna.

itthon aztán egy levél várt az önkormányzattól, amiben az állt, hogy a tanács megszavazta a szolgálati lakások eladását, mivel valamilyen módon enyhíteni kell a költségvetési hiányt és felszólítanak arra, hogy 25.-én legyünk itthon, mert jönnek felmérni a lakás állapotát, ami alapján majd megállapítják az értékét. természetesen ha esetleg nem lennénk itthon és nem engednénk be őket, azonnal szedhetnénk a sátorfánkat, mivel azonnali hatállyal felbontanák a szerződésünket. hát nem mondhatnám, hogy ez nagyon hiányzott volna, még át sem vészeltük a jelenlegi problémát és máris itt a következő, de úgy tűnik, hogy valamilyen módon erre is lesz megoldás. persze muszáj lesz lakáshitelhez jutni valahogy és valószínűleg megint költözni fogunk, mert úgy gondoljuk, hogy ha találunk egy 3 szobás lakást, elég jó áron, akkor inkább azt fogjuk megvenni, mint a mostani, mivel ezt pár év alatt kinőnénk. na de egyelőre még semmi sem biztos, majd idővel fog minden kiderülni. :)

beszéltem még egy ideig Anyuékkal skype-on, aztán 3/4 órát Pistivel telefonon, majd 7-kor végre nekifogtam takarítani. eléggé elfáradtam, úgyhogy még holnapra is marad pár dolog. valószínűleg úgy lesz, hogy meló után hazajövök, összecsomagolok pár napra való cuccot, aztán Pisti Apuja értem jön és este már Mezőhegyesen alszom. :) kedden is melózok és mire végzek, Pisti már otthon is lesz. :) legalábbis ez a terv. remélem, hogy a dokik mostmár nem húzzák át a számításainkat!

amúgy a cím arra utal, hogy egy éve is pakolászással telt az időm és aztán éjjel Pisti is megérkezett és 22.-én hajnalban vonatra szálltunk és elköltöztem otthonról. szerintem nagyon gyorsan eltelt ez az egy év, nagyon boldogok voltunk és még jobban megerősödött a kapcsolatunkba vetett bizalmunk. persze voltak nehézségek, és, ahogy most látom, mindig is lesznek, de ennek ellenére is nagyon örülök, hogy meghoztam azt a döntést, hogy mindent magam mögött hagyok és új életet kezdek itt, Pisti mellett. :)

most a napokban már nem nagyon fogok jelentkezni, mert holnap még özön dolgom lesz, aztán meg már Pistivel fogok tölteni minden percet, szerintem még álmomban is fogom fogni a kezét. :$ :)

majd ha hazajövünk, Pisti is fog blogolni, ezt biztosra ígérhetem. :)

puszi Nektek! :)