virtuális kuckó

Még német popzenére se írtam eddig blogot, de tegnap a Feleségek luxuskivitelben 2. részében volt egy Yvonne nevű nőci, akiről eszembe jutott névrokona, Yvonne Catterfeld, akit még a '90-es évek német Bravo TV-jéből ismerek (igen, pont ennyire qrva öreg vagyok :D) és a Spotify-ról kiderült, hogy még mindig aktív és nincsenek is rossz számai. Szóval most őt hallgatom meg még akiket a Spotify bekever mellé. A fiúk alszanak, sül a cobbler, amiről tervezek receptes bejegyzést is írni, így nincs már több kifogásom, miért ne írjam meg a beszámolót keddről.    Hétfőn kiderült, hogy Marcsi nem tudja kölcsönadni a kocsit, úgyhogy újabb akadállyal néztünk szembe, miután kínkeservesen megszereztük a beutalókat. Találtunk egy buszt Mezőhegyesről Szegedre, amivel normális időben oda lehetett volna érni, úgyhogy már csak azt kellett megoldani, hogy valahogy átjussunk Kovácsházáról időben úgy, hogy előtte még Balázst is el kellett vigyük oviba. Ez viszonylag könnyen ment, mert Pisti kollé...

Idén úgy alakult, hogy 3 napos volt Balázsnak a gyereknap, ugyanis vasárnaptól keddig mindig volt valami jó programja. :) Vasárnap reggel elmentünk Anyósomért Mezőhegyesre, majd vele együtt visszajöttünk és megnéztük a tájházas gyereknapot. Volt körhinta, amit egy zsémbes öregember kézzel forgatott, lehet ördöglakatozni, könyvet kötni, bőrdíszműveskedni, társasozni, palacsintázni, mindezt teljesen ingyen. Volt a kisebbeknek felállítva egy nagy sörsátor, az alatt voltak játékok, konyha, kirakók, autók, baba babakocsival, műanyag csúszda és libikóka. Balázs eleinte nem találta a helyét, de aztán feloldódott. Ott volt egy csomó ovistársa is. Volt koncert is, egy nő énekelt ismert meg kevésbé ismert gyerekdalokat, egy férfi pedig a zenét szolgáltatta, időnként gitározott is. Interaktív volt a műsor, lehetett sokat táncolni, de az egyetlen, ami Balázst is érdekelt, az a műsor végén bekapcsolt szappanbuborék gép volt. Ő még maradt volna, de mi már eléggé elálltuk magunkat, úgyhogy hazac...

Talán 2 hete kezdődött a hullámvölgyem, vagy a borzalmas fejfájással, ami aztán kisebb megszakításokkal kitartott egy bő hétig, vagy azzal, amikor a hármunkról és Lénáról készült képeket nézve először jutott eszembe, hogy egy év múlva lehetett volna ugyanilyen képünk Eszterrel.  A múlt hetet legszívesebben végig aludtam volna, szerintem nem volt olyan este, amikor ne Balázzsal egyszerre feküdtem volna le, mégis minden reggel hulla fáradtan ébredtem, 9-10 óra alvás után. Aztán pénteken végre eszembe jutott, hogy ilyen 2 esetben szokott lenni, ha terhes vagyok (ezt kizárhatjuk) vagy ha menekülök az életemből és most ez van. Az életkedvem megközelítőleg 0, szinte mindig szomorú vagyok, leginkább bebújnék egy sötét sarokba és elő se jönnék többet. Hétvégén volt időm kisírni magam, emellett mostunk, főztünk, takarítottunk és vasárnap Pisti Anyuja is meglátogatott minket. Hétfőn reggel vettünk komódot a Lidl-ben a majdani harmadik gyerekünknek, mert nagyon jó áron volt, de persze ez...

amíg tavaly még sikerült megerőltetni magam és havonta egy-egy bejegyzést összehozni, úgy tűnik, idén már csak kéthavonta lesz belőle valami. gyors fejszámolás után arra juthatunk, hogyha ez így megy tovább, legkésőbb 2020-ra abba is hagyom az írást. ha jól számolom, addigra Balázs is megtanul írni, úgyhogy még az is lehet, hogy átadom a stafétát. :D az új év első 2 hónapját úgy lehetne röviden jellemezni, hogy a januárban semmi jó nem volt, kivéve, hogy Balázs az egész hónapot megúszta betegség nélkül, a februárban meg csak az volt rossz, hogy a hónap nagy részét itthon töltötte különböző lázas, köhögős, taknyolós kórságok miatt. a legutóbbi támadásban az egész család elvérzett, így bő egy hete én is itthon vagyok táppénzen. jó is ez az itthonlét, csak közben ott lóg a fejem felett, hogy jövőhéten bele fogok dögleni a melóba, ráadásul hétfőn el is kell korábban kéredzkednem, mert 4-re Szegeden kell legyünk a pajzsmirigy biopsziám eredményéért. egyébként ha már így szóba jött, mes...

nekik köszönhetitek, hogy ma este blogot írok. kb 2 hete Főni engedélyezte újra a rádióhallgatást (valamikor 2013-ban lett egyszer elege belőle) és szerencsére minden nap játszák az mr2-n az Eső t, ami a napom fénypontja lett, úgyhogy néhány napja rájukkerestem youtube-on és kiderült, hogy jónéhány számukat ismerem valahonnan (de honnan, amikor sosem hallgatok rádiót?). annyira tetszik a zenéjük, hogy nem bírom abbahagyni a hallgatását, de valamit csinálnom kell mellé, mert megrögzött multitaskingoló vagyok. :D (amúgy ajánlom még tőlük a Nem voltál jót, a Bolyongót, a Ringatót, Egy lány sétál a domboldalont és az Egyszer voltot, szóval az egyetlen albumuk kb felét. :D) volt néhány izgalmas momentum az elmúlt 1 hónapban, pl. múlt csütörtökön arra mentünk a bölcsibe, hogy Balázsnak megy a hasa, amivel aztán itthon is maradt szegénykém egy hétig. pénteken Pistivel volt, szombaton Mamáéknál voltunk, vasárnap Pisti Anyukájánál, hétfőn pedig én maradtam itthon vele. szuper napunk volt, ...

már jó régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, de egyre nehezebb idekeveredni a géphez és pötyögni huzamosabb ideig. na de kifogások gyártása helyett, inkább gyorsan belevágok. :) már a kezdetektől tudtuk, hogy Balázs 2 évesen bölcsis lesz, bármennyire is tiltakozik ellene minden porcikám, mert sajnos a gyes még pelenkára sem lenne elég és hát gyed alatt sem vetett fel minket a pénz. aztán szépen lassan arra a következtetésre jutottam, hogy ha már úgysem lehet elkerülni, legalább némi hasznunk is származzon a dologból, ezért lett aztán az, hogy Balázs szeptember elsejétől lett bölcsis és nem valamikor november közepén. egyrészt így még jóidőben tudott beszokni, amikor talán kevesebb nyavalyát lehet összeszedni, még nagyon kevesen is vannak a csoportokban, így jobban oda tudnak rá figyelni és nem mellékesen így megpróbálhatjuk félretenni a gyeddel párhuzamosan kapott fizetésemet. tavasszal voltunk is bent érdeklődni meg szétnézni és akkor mondták, hogy van olyan lehetőség, hog...

április 29-én, szerdán oltásra vittük Balázst, 30-án pedig Aradra mentünk Anyuért. hazafele jó nagyot vásároltunk, Balázs kapott egy pár cuki cipőt meg 2 napozót és vettünk egy csomó kaját is. itthon még beszaladtunk a Lidl-be és a zöldségesbe, persze mindenhol őrület volt, tekintettel a május 1, ballagás és vasárnapi boltzár triumvirátusra. mire hazaértünk, már szinte fektetési idő is volt, úgyhogy előbb Balázs fürdött, vacsizott és altatódott, majd utána mi is vacsoráztunk és gyorsan ágyba zuhantunk. reggel Pisti ment dolgozni a mentőállomásra, mi pedig ebédet csináltunk. sikerült mindent remekül időzíteni (habár Balázs alhatott volna még), így közösen vittünk Pistinek ebédet és még Kingáért is elértünk az állomásra. hazajöttünk, mi ebédeltünk, Balázs pedig uzsonnázott, aztán elmentünk megnézni a majálist. már nem volt semmilyen program, mire odaértünk, de legalább Balázs sétált egy nagyot Anyuval és Kingával, én meg csak toltam a babakocsit. kicsit csúszdázott, fagyiztunk, ...

csütörtökön Balázs fél 7-kor kelt, megkapta a tápiját, mi is reggeliztünk, aztán gyorsan összeszedtük magunkat és 8 után kicsivel elindultunk Szegedre. 9:40-re volt időpontom pajzsmirigy ultrahangra, ahol elég lelombozó híreket kaptam, mert nőttek a göbjeim meg talán cisztákat is találtak, de ezt leszámítva mégis jól működik, a hormon eredményeim jók lettek. elvileg 10-re volt időpontom az endokrinológus dokinénimhez, de elég nagy csúszásban voltak, mert volt egy sürgősségi betegük is, így aztán Pisti fél 11 után lement az autóhoz vizet melegíteni, mi meg tovább várakoztunk Balázzsal, aki kezdett kicsit nyűgös lenni. végül majdnem 11-kor szólítottak, de mivel Pisti nem ért vissza, bevittem Balázst is magammal. mondjuk amúgy is látni szerette volna a dokinéni, csak nem pont így képzeltem, de végülis nem volt gond, mert Balázs egészen elbűvölte (mint általában mindenkit :). megbeszéltük, hogy megerőltetem magam és szedem a gyógyszerem (eddig azért hanyagoltam, mert a bevétele és a r...

lassan ott tartok, hogy egy hónapja nem írtam, ami csak azért probléma, mert az események felére sem emlékszem. kb annyi van meg belőle, hogy március utolsó szombatján volt nálunk Judit és mindketten elmentünk hajat vágatni, másnap pedig jött Húgom egy fél napra, ami egészen jól telt, csak rövid volt. sütöttünk pizzát vacsira és kb. el is telt az idő. 26-án voltunk Balázzsal 5 hónapos státuszon, már 66 centi és 6850 gramm volt, majd 2-án voltunk vele oltáson is. voltunk az oviban fotózáson, úgyhogy van hivatalos családi fotónk is :D és lett új szemüvegem is, mert a régi már 5 éves volt és rettenetesen karcos. az izgalmasabb rész viszont ezután kezdődött, mert múlt pénteken felszedelőzködtünk és elindultunk Szatmárra Mamámhoz és Nagynénémhez. előtte még a csütörtök is nagyon húzosra sikeredett, mert aznap lett meg az autónk és Pistinek még be kellett mennie Békéscsabára, hogy feltegyék a nyárigumikat az autóra. én közben itthon tartottam a frontot nem sok sikerrel, mert Balázs ...

iszonyat régen nem írtam, ezért gondoltam, hogy pötyögök néhány sort az elmúlt hetekről, minden kronológiát és a teljességet mellőzve, mert elég zombi vagyok, annak köszönhetően, hogy Balázs lassan egy hete, múlt vasárnap délutántól kűzd a hasfájással, amitől napközben ő nem tud pihenni és nagyon sokat sír, ami számunkra is kimerítő és sajnos az éjszakáink sem tartalmaznak annyi alvást, amennyire szükségünk lenne. az első hónap elég gyorsan eltelt, így azon kaptuk magunkat, hogy mehetünk az egy hónapos státusz vizsgálatra, ahol kiderült, hogy Balázs nőtt 3 centit és magára szedett 1050 grammot, ami brutálisan sok ahhoz képest, hogy havonta kb. 500 grammot kellene híznia. lett is pici tokája meg pocakja és a combjai is hurkásodnak rendesen. mondjuk szerencsére az a tendencia, hogy minden gyerek többet hízik az első hónapban, de azért ez még így is nagyon sok! persze nem volt min csodálkozni, mert a kezdetektől fogva rengeteget evett, amiért aztán le is lettünk kicsit gorombítva a d...