csodálatos tendencia

amíg tavaly még sikerült megerőltetni magam és havonta egy-egy bejegyzést összehozni, úgy tűnik, idén már csak kéthavonta lesz belőle valami. gyors fejszámolás után arra juthatunk, hogyha ez így megy tovább, legkésőbb 2020-ra abba is hagyom az írást. ha jól számolom, addigra Balázs is megtanul írni, úgyhogy még az is lehet, hogy átadom a stafétát. :D

az új év első 2 hónapját úgy lehetne röviden jellemezni, hogy a januárban semmi jó nem volt, kivéve, hogy Balázs az egész hónapot megúszta betegség nélkül, a februárban meg csak az volt rossz, hogy a hónap nagy részét itthon töltötte különböző lázas, köhögős, taknyolós kórságok miatt. a legutóbbi támadásban az egész család elvérzett, így bő egy hete én is itthon vagyok táppénzen. jó is ez az itthonlét, csak közben ott lóg a fejem felett, hogy jövőhéten bele fogok dögleni a melóba, ráadásul hétfőn el is kell korábban kéredzkednem, mert 4-re Szegeden kell legyünk a pajzsmirigy biopsziám eredményéért. egyébként ha már így szóba jött, mesélek róla pár szóban. január 29-én kellett mennem, reggel 7-re. Pisti Anyuja itt aludt előző este, hogy ő vigyázzon Balázsra. Korán keltünk, elindultunk, valahol Makó után Pisti megpróbált eltenni láb alól azzal, hogy megitatott velem egy fájdalomcsillapító injekciót (borzalmasan keserű volt! szerintem Dumbledore is hasonló kínokat élt át abban a barlangban, ahol innia kellett :D), majd 7 előtt nem sokkal odaértünk a kórházhoz, amit épp akkor nyitottak ki. felmentünk a bűntény helyszínére és nagy szemeket meresztve konstatáltuk, hogy rajtam kívül még kb 10 embernek volt szintén 7-re időpontja. egészen eddig tök nyugodt voltam, gondoltam seperc alatt végzek (végeznek velem :D) és már mehetünk is tovább. ehelyett kb 40 percet kellett várni arra, hogy egyáltalán elkezdjék. persze megint hozták a beleegyező nyilatkozatot, ami már 4 éve is tele volt olyan hazugságokkal, mint pl. nincs szükség fájdalomcsillapításra, mert pont olyan érzés, mint egy vérvétel, utána sincs fájdalom, stb. szóval ott vártam a soromra és igyekeztem nem annyira izgulni, mint anno, mert már egyszer túléltem, meg egy tűszúrást simán kibírok, hát egy gyereket is megszültem, mit nekem egy nyakonbökés?! ezekkel a pozitív gondolatokkal mentem be negyedikként, valamikor fél 9 környéken. a doktornő megtapogatott, fertőtlenített, megkeresték ultrahanggal, hogy hova kell szúrni, beszúrt, nem is igazán fájt és akkor közli, hogy nem bír beleszúrni a cisztába. itt azért elszállt a bátorságom, rendesen kerülgetett a pánik, ugyanis legutóbb azt mondták, hogy ha nem mozdulok meg, akkor nem kell újra szúrni és most mindent tök ügyesen tűrtem, aztán mégis meg kell ismételni. na mindegy, összeszedtem magam, szúrt megint és még harmadszor is. az már kegyetlenül fájt, meg is akartam mondani, hogy elég lesz mostmár, de erre nem került sor, mert ők is így gondolták. a mintavétel nem sikerült, legalábbis a cisztából nem, a környezetéből igen. fél év múlva ultrahangos kontroll, utána valószínűleg újabb mintavétel(re tett kísérlet). az első szúrás után azzal akartam poénkodni, hogy a fájdalomcsillapító bevétele rosszabb volt, de mire végeztek velem, már nem voltam vicces kedvemben.

kórház után feltúrtuk az Auchant, mert nekem mindenképpen BB8 plüss kellett, amit aztán Balázs percek alatt le is nyúlt tőlem, miután hazaértünk.

és ha már Balázs. előre bocsátom, hogy imádom és ő a legnagyobb kincsünk és azt mondtam-e már, hogy mennyire szeretem, de ma egyszerűen nem lehetett bírni vele. sajnos vannak napok, amikor sehogy se találjuk a közös hullámhosszot. ő a kelleténél szófogadatlanabb, én a kelleténél türelmetlebb, fáradtabb vagyok és tele a hócipőm az egésszel. nincs mit szépíteni, időnként ezt érzem. és persze bűntudatom van miatta, mert szeretem és olyan ügyes, okos, szép, csak amikor úgy érzem, hogy másból sem áll a nap, mint ne cirkuszoljunk százezredjére is a pelenkacserén, ne mássz fel oda, ne rántsd magadra az edényt, ne nyitogasd a hűtőajtót, ne csapkodd a mikróajtót, ne tapogasd a wc-t, ne rágd a cumit, nem nézünk tízmilliomodjára Kerekmesét, ne ugrálj az ágyon, hagyd békén a laptopot, ne csípj, ne rúgj, ne kötéltáncolj az idegeimen, akkor nagyon elfáradok és nagyon unom a számat koptatni. és közben bosszant, mert a bölcsiben egy angyal, akivel nincs semmi probléma. persze még az is lehet, hogy ugyanúgy viselkedik ott is, mint itthon, csak ott már mindenki hozzá van edződve és egyébként is láttak már sokkal rosszabbat is.

azért a pozitívumokról is beszámolok. egyre több szót, beazonosítható első szótagot mond: apa, anya, mama, tata, dédi, autó, baba, Da(ni), Ma(rcsi), alma, epe(r), na(rancs), ma(ndrarin), ba(nán), kaka, pis(i), bi(cikli), po(rszívó), mo(sogat), me(dve), tej, bibi(8), nyu(szi), me(nt)ő, po(h)ár és biztos van még, ami most nem jut eszembe. újabban szeret babázni, egyre ügyesebb a kirakókkal, elkezdett a Duploból építeni is, nemcsak szétszedi, amit mi csinálunk. a síneket is elkezdte összerakni. szeret rajzolni is, felfedezte a ceruzával kopácsolós módszert is. egyre önállóbb a vetkőzésben, leveszi a cipőt, sapkát, sálat, kabátot és bele tud lépni a cipőjébe egyedül. ügyesen eszik kanállal és végre iszik pohárból. amíg nem volt beteg, napközben már nem használtunk cumisüveget, de most nincs étvágya, állandóan csak tejet inna, azt meg üvegből kapja. amikor 2 hete beteg volt, lefogás nélkül, ügyesen bevette az antibiotikumot, most meg megint harcolni kellett, de csak amíg az első korty a szájába nem került, mert utána megint együttműködött. ami ennél is problémásabb, hogy karácsony előttől nem hajlandó beülni a fürdőkádba, gyorsan lemosdatom és már venni is kell kifele, mert még ez is csak cirkusszal megy. nem tudjuk, mi lehet az oka, mert nem érte semmi trauma, legalábbis nem tudunk róla. a fogmosással is hadilábon állunk, a bölcsiben nem hagyja, itthon egy ideje nem is próbálkozunk, elvagyunk a fürdős hisztivel.

vasárnap megyünk hajatvágatni, gondoljatok ránk, hogy sikerrel járjunk, különben be kell szereznem néhány színes hajgumit és csatot, hogy megszabaduljunk a szemébe lógó hajtól.

szokásos újévi közös képek

első (és eddig utolsó) szánkózás

szerelnek a fiúk

az átalakított etetőszéken lehet játszani

<3

odavan a buszokért

vonatozunk

sétálni voltunk