virtuális kuckó

Hétfőn én dolgozni mentem, Pisti pedig Balázst vitte a dokihoz. Közben kavart a főnöke is, mert miért ne, ami miatt mi kb 10x beszéltünk még a délelőtt folyamán telefonon. Mire kiderült, hogy Balázsnak kezdődő tüdőgyulladása van, Évának is feltűnt, hogy a szokásosnál jóval többet telefonálok, úgyhogy mondta, hogy menjek haza, ha valami baj van. Mondtam, hogy mi van Balázzsal, de megoldjuk, szerinte viszont mégis csak szüksége lenne az anyjára, úgyhogy a héten maradjak otthon. Így aztán most Pisti gyermekápolási táppénzen van, én meg szabin.  Ha már így alakult, hasznosan töltöm a szabadidőt: kedden újraaktiváltattam az ügyfélkapumat a kormányablakban, igényeltem Balázsnak új születési anyakönyvi kivonatot, amihez a postán vettem illetékbélyeget, voltam boltban és hazafele még a varrodába is beugrottam, megbeszélni, hogy kellene Balázs ágyához pár gumis lepedő. Kaptam címet, hogy hol tudunk anyagot venni, aztán megvarrják nekünk. Ma meg végre rászántam magam a fogorvosra. Re...

Ez a hétvége nem volt valami jó. Balázs megint lebetegedett, péntek éjjel láza is volt, azóta "csak" folyik az orra és köhög.  A tegnap még csak csak eltelt, de a mai nap katasztrofális volt. Valószínűleg én is sokkal feszültebb vagyok, mint általában, mert tegnap eldöntöttem, hogy a héten, úgy kb 20 év után, elmegyek fogorvoshoz (aki várhatóan közli majd, hogy ilyen ocsmány, elhanyagolt fogsort egész karrierje során nem látott), mert bár borzalmasan rettegek, mostmár a fogaim kipotyogásától való félelmem erősebb, de Balázs is úgy viselkedett, mint aki a fejébe vette, hogy az őrületbe kerget minket. Mindent csak harci ordításokkal kísérve lehet csinálni, lehetőleg mindennel zajt csapni, minden kérést elengedett a füle mellett, de dirigálni nekünk, azt tud, a feltett kérdésekre ugyan minek válaszolna, délben aludni luxus, de legalább kínlódtunk és veszekedtünk egy órát, az orrfújás is könyörgésre megy csak, stb. Délutánra már attól ordítani tudtam, ha csak rámnézett. :...

Nem tudom, hogy mi van velem pontosan, mert lehet, hogy életemben először brutál mód rámtört a tavaszi nagytakaríthatnék, de az is lehet, hogy beindult a fészekrakó ösztönöm. Egy picit még szórakoztat is, hogy van az agyamnak egy olyan szeglete, ami még terhesnek gondol, miközben a testem többi része túltette magát az egészen. Ma pl az irodában nem arról ábrándoztam a korábbi hazajövetellel kapcsolatban, hogy lenne időm nyugiban meginni egy kávét és szusszanni egyet, mielőtt Balázst elhozom az oviból, hanem hogy levinném végre a pelenkázó feltétet a kukába, mert már nem használjuk semmire. (Az már más kérdés, hogy végül ott rohadtam 3-ig az irodában.) Egyébként is állandóan selejteznék meg pakolnék, a bringatárolóval kéne kezdeni, aztán kamra, beépített szekrény, ruhásszekrény lenne a sorrend. Nagyon várom a festést is (hogy vége legyen :D), jó lesz, hogy kicsit megújul a lakás és tisztább lesz.   Márciusban megrendeljük Balázs galéria ágyát, a matrac már megvan hozzá, csak ...

Ma reggel, miután elvittük Balázst az oviba, Gyula felé vettük az irányt, mert mindkettőnknek volt vérvételre beutalónk. Nagyon gyorsan végeztünk, 9-kor már úton voltunk Békéscsabára, ahol az első megálló az OBI volt.  Rengeteg időt töltöttünk ott el, vettünk paradicsom magokat, palántázáshoz dolgokat, két cserép érdekes fokföldi ibolyát (az egyik rózsaszín, fodros szirmokkal, a másiknak fehér-lila szirmai vannak) és kiválasztottuk, hogy milyen festéket veszünk majd. Úgy tervezzük, hogy márciusban a hálóval kezdjük, hogy utána Balázs megkaphassa a nagyfiús galéria ágyat, aztán következik a nappali, konyha és étkező, majd a folyosó, wc, fürdő és kamra. Ha minden jól megy, júniusban készen is leszünk. :) Amin meglepődtünk, hogy a Dulux festékekkel olcsóbban megússzuk, mint a saját márkással. Innen átmentünk a Csaba Centerbe, ahol az OTP-ben konkrétan egy órát öregedtem, mire végeztem, de legalább mostmár csak hátra kell dőlnöm és várhatom a júliust, hogy átnyújthassam a szülina...

Múlt héten, hétfőn és szerdán Pisti volt Balázzsal itthon, kedden és csütörtökön jött velem Mezőhegyesre, mamázni, pénteken pedig az oviban farsangi bulizott a pajtikkal és mentős pólóban tömte magába a fánkot. Délután porszívóztam és rendeltünk pizzát.  Szombaton, miután Balázs felkelt a délutáni szundiból, beugrottunk az orosházi Tescoba papucsot venni neki, majd kiáztattuk a habtestünket a gyopárosi fürdőben. Balázs nagyon élvezte a pancsolást, sokat csúszdázott és még az sem szegte kedvét, hogy néhányszor elkukkant és nyelt egy kis vizet. Haza sem akart jönni. Mondjuk azután, hogy itthon megmostuk a haját, eléggé elment a kedve a strandolástól. Vasárnap végre rendet raktam Balázs szekrényében, kiszedtem egy csomó kinőtt ruhát, így most sokkal átláthatóbbak a polcok. Hétfőn Pisti elvitte a laptopját a mentőállomásra, amitől Balázs kissé kiborult, mert nem volt min mesét nézni, úgyhogy egész délután azt hallgattam, hogy Apa haza kell jöjjön a laptoppal. Sütöttünk kolbás...

Valamiért az évek során úgy alakult, hogy a szerda lett a hét legrosszabb napja, holtversenyben a hétfővel, úgyhogy annyira nem is meglepő, hogy szerdán volt a terhesség megszakítás is. Azóta minden szerdán a kórházi eseményeken és Eszter elvesztésén pörög az agyam, ha lefoglalom magam melóval, legkésőbb elalvás előtt visszajön az egész. Fura, hogy már eltelt 8 hét, folyton változik, hogy úgy tűnik, mintha csak most lett volna vagy már nagyon régen. Csütörtökön pedig a hétfordulónk volt, ma töltöttük volna a 32. hetet. Biztosan már jó nagy lenne a pocakom és folyton mocorogna a kisasszony. Jövő hét elején mentünk volna ultrahangra. Aztán eszembe jutott, amit Húgom mondott, hogy ha 18 hetesen nézik és nem 20, valószínű, hogy nem is derült volna ki, hogy beteg, úgyhogy csak most szembesülnénk vele és csak néhány hetünk lenne, hogy felkészüljünk arra, amire nem is lehet, a műtétekre meg arra, hogy elképzelhető, hogy csak elvegetálgatna és mi végignézhetnénk a szenvedését. Végüli...

Gondolom mindenkinek van egy legfőbb bizalmasa, akinek mindent elmond. Nekem ez Pisti (és Réka, de most nem róla lesz szó :)). És most az a helyzet, hogy pont előtte kell titkot tartanom, mert a 30. szülinapi a meglepetése a tét. Lassan másfél éve találtam ki, hogy mit fog kapni, néhány hete pedig begyűjtöttem a szükséges információk nagy részét és ma este beindult a meglepetés gyártó gépezet. Ahogy Balázs mondaná, "nagyon izgatott vagyok", hogy minden rendben menjen, mert júliusig még nagyon sok idő van. Lécci szurkoljatok, hogy megfelelő legyen a csillagállás és minden a terveim szerint alakuljon. A meglepetésről annyit elárulhatok, hogy nem egy újabb gyerek, habár a leírtak alapján akár az is lehetne. :D

Még csütörtök este eldöntöttük, hogy Balázs pénteken ovi helyett doktornénihez megy Pistivel, ezért én néztem magamnak buszt Békéscsabára. Egyébként lehet, hogy azt hiszi, nem vesszük észre, de kezdek szándékosságra gyanakodni, mert mindig lebetegszik, ha Pisti több napig itthon van vagy ha együtt mennénk valahova vagy ha mi kikapcsolódás céljából a mamájára bízzuk. :) Reggel a szokásos időben keltünk és 7-kor már robogtam is Kaszaper felé, ahol sikerült egy megállóval előbb leszállnom, mint kellett volna, ezért gyors sétába kezdtem, miután egy lánytól megkérdeztem, hogy honnan megy Békéscsabára a busz. Miután felszálltam, már minden oké volt, reggeliztem (sajnos nem kolbászos vagy rántotthúsos szendvicset :D), zenét hallgattam és közben Anyu is hívott (mint minden egyes reggel, csak azért, hogy megkérdezte, hogy jól aludtunk-e és hogy oda értünk-e az oviba. Mit mondjak, nem vagyok az a reggel csevegő típus ...). 8:20-kor szálltam le a buszállomáson, elindítottam a Tep-et, hog...

Talán 2 hete kezdődött a hullámvölgyem, vagy a borzalmas fejfájással, ami aztán kisebb megszakításokkal kitartott egy bő hétig, vagy azzal, amikor a hármunkról és Lénáról készült képeket nézve először jutott eszembe, hogy egy év múlva lehetett volna ugyanilyen képünk Eszterrel.  A múlt hetet legszívesebben végig aludtam volna, szerintem nem volt olyan este, amikor ne Balázzsal egyszerre feküdtem volna le, mégis minden reggel hulla fáradtan ébredtem, 9-10 óra alvás után. Aztán pénteken végre eszembe jutott, hogy ilyen 2 esetben szokott lenni, ha terhes vagyok (ezt kizárhatjuk) vagy ha menekülök az életemből és most ez van. Az életkedvem megközelítőleg 0, szinte mindig szomorú vagyok, leginkább bebújnék egy sötét sarokba és elő se jönnék többet. Hétvégén volt időm kisírni magam, emellett mostunk, főztünk, takarítottunk és vasárnap Pisti Anyuja is meglátogatott minket. Hétfőn reggel vettünk komódot a Lidl-ben a majdani harmadik gyerekünknek, mert nagyon jó áron volt, de persze ez...