virtuális kuckó

Ez a hétvége nem volt valami jó. Balázs megint lebetegedett, péntek éjjel láza is volt, azóta "csak" folyik az orra és köhög.  A tegnap még csak csak eltelt, de a mai nap katasztrofális volt. Valószínűleg én is sokkal feszültebb vagyok, mint általában, mert tegnap eldöntöttem, hogy a héten, úgy kb 20 év után, elmegyek fogorvoshoz (aki várhatóan közli majd, hogy ilyen ocsmány, elhanyagolt fogsort egész karrierje során nem látott), mert bár borzalmasan rettegek, mostmár a fogaim kipotyogásától való félelmem erősebb, de Balázs is úgy viselkedett, mint aki a fejébe vette, hogy az őrületbe kerget minket. Mindent csak harci ordításokkal kísérve lehet csinálni, lehetőleg mindennel zajt csapni, minden kérést elengedett a füle mellett, de dirigálni nekünk, azt tud, a feltett kérdésekre ugyan minek válaszolna, délben aludni luxus, de legalább kínlódtunk és veszekedtünk egy órát, az orrfújás is könyörgésre megy csak, stb. Délutánra már attól ordítani tudtam, ha csak rámnézett. :...

Valamiért az évek során úgy alakult, hogy a szerda lett a hét legrosszabb napja, holtversenyben a hétfővel, úgyhogy annyira nem is meglepő, hogy szerdán volt a terhesség megszakítás is. Azóta minden szerdán a kórházi eseményeken és Eszter elvesztésén pörög az agyam, ha lefoglalom magam melóval, legkésőbb elalvás előtt visszajön az egész. Fura, hogy már eltelt 8 hét, folyton változik, hogy úgy tűnik, mintha csak most lett volna vagy már nagyon régen. Csütörtökön pedig a hétfordulónk volt, ma töltöttük volna a 32. hetet. Biztosan már jó nagy lenne a pocakom és folyton mocorogna a kisasszony. Jövő hét elején mentünk volna ultrahangra. Aztán eszembe jutott, amit Húgom mondott, hogy ha 18 hetesen nézik és nem 20, valószínű, hogy nem is derült volna ki, hogy beteg, úgyhogy csak most szembesülnénk vele és csak néhány hetünk lenne, hogy felkészüljünk arra, amire nem is lehet, a műtétekre meg arra, hogy elképzelhető, hogy csak elvegetálgatna és mi végignézhetnénk a szenvedését. Végüli...

Talán 2 hete kezdődött a hullámvölgyem, vagy a borzalmas fejfájással, ami aztán kisebb megszakításokkal kitartott egy bő hétig, vagy azzal, amikor a hármunkról és Lénáról készült képeket nézve először jutott eszembe, hogy egy év múlva lehetett volna ugyanilyen képünk Eszterrel.  A múlt hetet legszívesebben végig aludtam volna, szerintem nem volt olyan este, amikor ne Balázzsal egyszerre feküdtem volna le, mégis minden reggel hulla fáradtan ébredtem, 9-10 óra alvás után. Aztán pénteken végre eszembe jutott, hogy ilyen 2 esetben szokott lenni, ha terhes vagyok (ezt kizárhatjuk) vagy ha menekülök az életemből és most ez van. Az életkedvem megközelítőleg 0, szinte mindig szomorú vagyok, leginkább bebújnék egy sötét sarokba és elő se jönnék többet. Hétvégén volt időm kisírni magam, emellett mostunk, főztünk, takarítottunk és vasárnap Pisti Anyuja is meglátogatott minket. Hétfőn reggel vettünk komódot a Lidl-ben a majdani harmadik gyerekünknek, mert nagyon jó áron volt, de persze ez...

Az előző posztot ott fejeztem be, hogy csütörtök reggel hazajöhettem. Pisti dolgozott 10-ig, ezért az Apuja fuvarozott haza. Be kellett ugorjak egy gyógyszertárba, mert kaptam receptet tejapasztó gyógyszerre. A patikus nőci alapból sem volt túl kedves, de a receptemet látva még morcosabb lett, szinte láttam rajta, hogy nehezen tartja vissza véleményét az olyan nőkről, akik nem hajlandóak anyatejjel táplálni a kisbabájukat. Útközben felhívtam a védőnőt, hogy végezhetnénk-e a papírmunkával még aznap? Mire hazaértem, Pisti is otthon volt már. Lepakoltam, majd elsétáltunk a védőnőhöz, megírta a szükséges papírokat és átbeszéltük az eseményeket.  Utána még voltunk a biztosítónál zöld kártyáért meg az OTP-ben pénzt tenni a számlára, majd átmentünk Mezőhegyesre, hogy ott várjuk meg Balázzsal, amíg Pisti áthozza Anyut Aradról. Még egy kicsit sikerült is aludnom Balázzsal, akin nem nagyon látszott az öröm, amikor mellettem ébredt. Nekem azért jó volt végre látni őt. :) Már maj...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

sajnálom, erről a napról írnom kell, hogy amikor még mélyebb pontokon leszek, ezt visszaolvasva röhöghessek magamon egy jót. a reggel tök jól indult, Balázs 7 után ébredt, mosolygott, evett, minden rendben volt. sikerült kb. fél órára visszatenni az ágyába körforgót nézni és békát hallgatni, aztán tisztába tettem, mert gyanús szagok terjengtek körülötte. ezután még kicsit elvoltunk, aztán láttam rajta, hogy álmos, ezért megpróbáltam lefektetni. ekkor már majdnem 10 óra volt, gyorsan megettem a hűtőből a gyümölcslevest és közben pár percenként visszafordítottam Balázst a hasára. (a hátán nem alszik el, ezért kellett visszafordítanom) a harmadik eset után aztán elkezdődött a lejtmenet. a kiságyban már csak sírt, ezért gondoltam, hogy alszik rajtam. kb. mire elszenderedett volna, kopogtattak, ezért letettem és ajtót nyitottam, tök fölöslegesen, mert egy nő egy fickót keresett, aki korábban ebben a lépcsőházban lakott, de nem tudtam neki segíteni. Balázsnak közben teljesen kipattant a...

... meg a hajmosás is, élni sincs kedvem, nemhogy máshoz. :S na de pár sorban mégis összefoglalom a napom. reggel rohantam, elkéstem, sokat melóztam, a hangulatom egész türhető volt, egészen addig, amíg elolvastam Pisti draftját. nem hiába nem szabad netezni a melóhelyen, mostmár tapasztalatból tudom, hogy jobb mellőzni. kicsit beszélgettem Anettel, aztán, két vonulás között, kb 10 percet Pistivel is. utána is melóztam, 10 perccel 5 előtt a főnöknő is visszajött sajnos (habár ha nem jön, teljesen ottragadok, mert teljesen egyedül hagytak, a boltban is nekem kellett jópofizni és a hülye nézelődőket elviselni :S), így még adott valami munkát és elkéstem a dokitól, aki az alkalmazásomhoz szükséges orvosi papírt töltötte volna ki. azért elszaladtam a laborig, ahol a dokinéni dolgozik és otthagytam a papirokat a recepciós srácnál. utána rohantam haza, gyorsan kajáltam (kész csoda, de most is éhes vagyok), aztán leültem a géphez, Pistivel beszélgetni. Ő valamivel jobban van, én meg .....