virtuális kuckó

11-én, vasárnap elhoztuk Húgoméktól a kiságyat, matracot, zenélő körforgót, pelenkázó feltétet a komódra, az autóshordozót, játszószőnyeget meg még pár apróságot. Jó is volt kicsit együtt lenni velük, Léna is sokkal barátságosabb, mióta beszokott a bölcsibe. 12-én elküldtem a bevallásokat, kedden pedig volt egy iszonyatosan zsúfolt napunk. Mindig megfogadjuk, hogy nem szervezünk ennyi mindent egy napra, de mivel nem nagyon van már szabadságom, mégis kénytelenek voltunk. Reggel elvittük Balázst Mamáékhoz, mi pedig elmentünk Orosházára, a cukorterhelésre. Elég borzalmas volt, mert nem oldották fel rendesen a cukrot, csak 3-at kavartak egy késsel a rengeteg cukron meg a pici vízen, aztán a kezembe nyomták, hogy húzzam le. Utána elég pocsékul éreztem magam, kb fél óráig zenét hallgattam, olvasgattam, játszottam, de semmi nem kötött le igazán, émelyegtem és fájt a fejem. Az evés-iváson kívül nem mondták, hogy bármi tilos lenne, úgyhogy elmentünk próbaképp a számítógépig, ahol a le...

Október 3-án, 9:45-re kaptam időpontot a 20. heti ultrahangra.    Reggel elvittük Balázst oviba, utána lángost reggeliztünk, megvettem a buszbérletem, majd elindultunk Békéscsabára. Mire odaértünk a kórházhoz, már kellőképpen izgultunk. Regisztráltam a recepciónál, aztán felmentünk az elsőre az ultrahangos vizsgáló elé és vártunk. Ekkor még csak max. ¼ 10 volt, szóval nagyon időben voltunk. Kb akkor kezdődött a mozgolódás, amikorra az időpontom volt, alá kellett írni valami papírt, majd 10 után a doki is befutott. Addigra mi már túlvoltunk pár lábon kihordott infarktuson, mert lehetetlen volt elhessegetni a gondolatot, hogy itt esetleg megint rossz híreket kapunk, mint majdnem 2 éve.   Szerencsére minket hívtak be elsőnek. Ugyanaz a doki volt, ami plusz dejavu érzést adhatott volna, de mivel ő a legjobb ultrahangos doki a kórházban, inkább örültünk neki. A fejével kezdte a méréseket, diktálta az asszisztensnek a 6,4-es agykamrát és eltartott egy darabig, amíg felid...

Nem tudom, egyáltalán ti még emlékeztek-e rám, mert a blogger app a saját telefonomon kiléptetett, a google meg múltkor küldött egy e-mailt, hogy biztosan továbbra is feliratkozva akarok maradni ennek a blognak a kommentjeire, mert már jó régen nem látogattam. Burkolt célzás arra, hogy összekaphatnám magam, értem én!    Balázst az előbb elvitte Marcsi egészen délutánig, Pisti a tegnapi lagzit próbálja kiheverni, én meg megfenyegettem magam, hogy egyetlen This is us részt sem nézhetek addig, amíg nem írom meg ezt a bejegyzést, úgyhogy nincs más hátra, mint pötyögni.   Rengeteg dologról nem írtam, amit majd szerintem egy másik, leginkább képekből és képalákból álló bejegyzéssel fogok pótolni, majd ... valamikor. Magamat ismerve, ez nem karácsony előtt lesz, de majd a hidegben milyen jól fog esni pl. napsütötte, balatoni képeket nézegetni, ugye? :D   Azért röviden összefoglalom, hogy mi minden történt velünk május óta, azaz kb 4 hónap alatt.   Május ...

Jó régen nem írtam (meg még soha hajnal 4-kor). Vagyis írtam én, van 3 draft bejegyzésem is, csak képek kellettek volna bele, de az már elmaradt. Gondolom ennek is ugyanez lesz a sorsa, de mindegy, megírom az "asztalfióknak". Ha jól emlékszem, írtam egy bejegyzést a június végi szabadságomról is, de, magamat ismerve, azt biztosan nem írtam meg benne, hogy amíg Gyopároson áztattuk magunkat, elhatároztuk, hogy jöhet Balázs kistesója, ha szeretne. Augusztus 6-án kiderült, hogy igencsak sürgős volt neki, mert pozitívat teszteltem. :) Teljesen más élmény volt, mint Balázsnál. Egyrészt elég rossz passzban voltunk (az eddigi legnagyobb veszekedésünk után próbáltuk összeszedni a darabjainkat), másrészt ennyi idő alatt még nem tudtam eljutni addig, hogy igazán vágyjam arra, hogy sikerüljön. Azért ennél picit többet próbálkoztam volna. :) Egyébként én már azelőtt tudtam, hogy terhes vagyok, hogy bármilyen teszt kimutathatta volna, még 4 hetes sem voltam, amikor megírtam Rékának, h...

mozgalmas hónap volt, gyorsan beszámolok róla, mert karácsonyról szeretnék majd külön írni. 4-én Szegedre mentünk, a pajzsmirigy ultrahanggal kezdtünk, ahol kiderült, hogy tovább nőttek a göbjeim vagy miim. aztán megkerestük a Nokia Care-t, ahol leadtuk a telefonomat. addigra kaptam kölcsön egy androidos kamu iphone 5c-t, amit kb 5 percenként csapkodtam volna a földhöz, de szükség volt rá, hogy kommunikálni tudjak a külvilággal. plusz azért találtam benne előnyt is, olyan játékokat tudtam játszani, amik wp-re valószínűleg soha nem lesznek. szervíz után meglátogattuk Gingeréket, kaptunk finom gulyást ebédre, Balázs pedig játszhatott Ábellel. mikor mindkét gyerek elálmosodott, mi elindultunk az Árkádba, ahol Balázs a hordozóban aludt, mi meg addig vettünk ezt-azt és nézelődtünk. 4-kor megetettük, majd mi is ettünk és indultunk is haza. 5-én Pisti délelőtt az öregeknél dolgozott, aztán Mikulás volt az egyik kollégájáék családi Mikulás-buliján (mi is mentünk Balázzsal), majd ment ...

el kéne kezdeni megírni ezt a bejegyzést. biztosan hosszú lesz és egyelőre fogalmam sincs, hogy pontosan mi lesz benne, de belevágok és egyszer majd be is fejezem. az előző bejegyzésem ott ért véget, hogy október 23 volt és Balázs semmi jelét nem mutatta, hogy valaha is ki akarna költözni. nagyon reméltem, hogy történni fog valamiféle csoda és éjjel mégis beindulnak a dolgok, de ebből nem lett semmi, úgyhogy 24-én fél 6-kor felkeltünk, bepakoltam az utolsó cuccokat a pakkba és elindultunk a kórházba. természetesen kb. bármihez több kedvem lett volna, mint ehhez, de nem volt mit tenni, menni kellett. már majdnem Békéscsabán voltunk, amikor írt Ági, a szülésznőm egy sms-t, hogy hányra kell menjek, mert bár szabadságon van, ő is bejön. odaértünk, Pisti kint maradt a váróban a csomagommal, engem pedig elirányítottak CTG-re, ahol már ott volt Ági is és kézbe vette az irányítást. CTG közben felvette az adataimat, közben megvolt a vizit is, amiből én szerencsésen kimaradtam (a túlhor...