20. heti ultrahang

Október 3-án, 9:45-re kaptam időpontot a 20. heti ultrahangra.



 

Reggel elvittük Balázst oviba, utána lángost reggeliztünk, megvettem a buszbérletem, majd elindultunk Békéscsabára. Mire odaértünk a kórházhoz, már kellőképpen izgultunk. Regisztráltam a recepciónál, aztán felmentünk az elsőre az ultrahangos vizsgáló elé és vártunk. Ekkor még csak max. ¼ 10 volt, szóval nagyon időben voltunk. Kb akkor kezdődött a mozgolódás, amikorra az időpontom volt, alá kellett írni valami papírt, majd 10 után a doki is befutott. Addigra mi már túlvoltunk pár lábon kihordott infarktuson, mert lehetetlen volt elhessegetni a gondolatot, hogy itt esetleg megint rossz híreket kapunk, mint majdnem 2 éve.

 

Szerencsére minket hívtak be elsőnek. Ugyanaz a doki volt, ami plusz dejavu érzést adhatott volna, de mivel ő a legjobb ultrahangos doki a kórházban, inkább örültünk neki. A fejével kezdte a méréseket, diktálta az asszisztensnek a 6,4-es agykamrát és eltartott egy darabig, amíg felidéztem, hogy mekkora értékig is jó (10 mm-ig), mert közben feszülten figyeltem a többire. Aztán egyszer láttam, hogy valamelyik méretére azt írta, hogy 19+3 a kereken 20 hét helyett és utána már azt figyeltem a monitoron, hogy ír-e újra heteket meg napokat, de nem láttam és végül ez is került a leletre. Kicsit meglepett, mert 2 hete még pont korának megfelelőnek mérték, de végülis itt még nagyon sokat számítanak mm-ek is és láttuk, hogy volt ahol nem volt teljesen pontos a mérés. A végén még kicsit ránkhozta a frászt, mert nézegette a szívét meg a keringését mindenfele, de valószínűleg ez rutin, csak mi amiatt paráztunk rajta, hogy Szegeden azt mondta a doki, hogy a kevés magzatvíz miatt nem látja rendesen a szívét (itt a magzatvízre azt írták, hogy normális mennyiségű, másnap a doktornő meg azt mondta, hogy van bőven, úgyhogy emiatt sem kell már izgulni). Kérdezte a doki, hogy tudjuk-e a nemét, majd amikor mondtuk, hogy nem, de szeretnénk, akkor közölte, hogy fiú. Pisti azt mondja, hogy ő nem látott semmi fiúra utaló jelet, úgyhogy én majd csak akkor hiszem el, ha a következő alkalommal is ezt mondja. Persze akkor se dől össze a világ, ha tényleg kisfiú, mert az a fő, hogy egészséges legyen, de kár lenne tagadnom, hogy egy kislánynak ici-picit jobban örülnék.

 

Amikor kaptuk a leletet, a doki is mondta, hogy minden rendben és még Krio Intézetes szórólapot is adtak, úgyhogy szerintük sínen vagyunk. :D

 

Szerintem messziről lehetett hallani, ahogy egy Everestnyi kőszikla gördült le a szívünkről! Körbetelefonáltuk a családot, aztán csaptunk egy görbe napot. Letettük az autót a Centernél, bementünk a gyógyszertárba vitaminért, a Deichmannban vettünk Balázsnak itthonra is tépőzáras cipőt, amilyet pár hete találtunk ovis benti cipőnek és nagyon tetszik neki, a CCC-ben nem volt bakancs, amit a neten kinéztem, ezért végül megrendeltem és hét elején érkezik is, aztán a C&A-ban beleszerettem egy nap-/mustársárga kardigánba, ami azóta is minden nap eszembe jut.

 

Elmentünk ebédelni, csak előtte még beugrottunk a Libribe. Megvettük Balázsnak a Kis felfedezők sorozat tengerekről szóló részét és találtam neki egy kis könyvet, ami Gordonról, az unikornisról szól, aki ebben a részben mérges és van benne egy légzőgyakorlat is, ami segít megnyugodni. (Egyszer majd írok egy bejegyzést Balázsról meg az ovis dühkezelési problémákról, de még nem érett meg rá a történet.)

 

Ebéd után elmentünk egy cukrászdába érdeklődni, hogy hogyan is működik náluk a torta rendelés? Szerencsére minden elvárásunknak megfelelnek, kép alapján elkészítik a tortát, nem gond az sem, hogy laktóz- és gluténmentes kell legyen. Péntekre megvolt hozzá a fotó, Balázs kitalálta az ízt is (azt mondta, hogy almás legyen, én meg mondtam, hogy legyen almás-túrós, abból talán ki lehet hozni már valamilyen krémet is), úgyhogy megrendeltem e-mailben, 27-én a buli előtt mehetünk érte.

 

Cukrászda után kávéztunk, sütiztünk a Freiben, aztán visszasétáltunk a kocsiért, beugrottunk a Decathlonba, a DM-ben pelenka árakat néztünk, a Brendonban babakocsikat nézegettünk (nem akarunk feltétlenül venni, csak ha idővel tönkremenne a régi) és szereztünk katalógust. Azért egész jó érzés, hogy végre merünk babacuccokat nézni. :) Mostmár lehet azon agyalni, hogy mikre van szükség. A legtöbb dolgot csak össze kell rakni vagy hazahozni Húgoméktól, de azért van olyan is, amit venni kell. Egy biztos, hogy ruhánk van bőven, úgyhogy igyekszem is elkerülni a babaruhás részlegeket. Még voltunk Tescoban, aztán hazajöttünk.

 

Megnéztem 1 vagy 2 részt a This is us-ból, aztán elmentünk Balázsért Marcsihoz.

 

Csütörtök délután megint Békéscsabára mentünk, megnéztük, hogy milyen egy magán klinika belülről, ugyanis ott van a nődoki magánrendelése. Abban igaza volt, hogy itt tényleg nem kell várni, mert 6-ra volt időpontom és 5:57-kor már kint is voltam az ajtón. Ő is mindent rendben talált, azt mondta, hogy amíg nincs legalább 1-2 hét eltérés a valós meg az ultrahangon mért kor között, addig nincs gond és megbeszéltük azt is, hogy már most átmegyek ahhoz a dokihoz, akinek átadna a 36. héten. Biztosan úgy is működne, de szerintem jobb, ha már korábban is találkozunk párszor, ne kb a szülőszobán találkozzunk először.

 

Pénteken melóból lebonyolítottam a tortarendelést és kértem időpontot novemberre 4D ultrahangra, ahova Balázst is visszük, ha még akkor is lesz hozzá kedve. 2-kor az Éva csárdánál találkoztam Pistivel és megbeszéltük 27-re a szülinapi ebédet. Utána bevásároltunk, befizettük a csekkeket, aztán hazaugrottunk a cuccokkal és már majdnem mehettünk is Balázsért.

 

Szombaton Pisti 6-tól 6-ig dolgozott. Mi reggel Balázzsal megnéztük A hihetetlen családot, elmentünk boltba, beugrottunk a mentőállomásra, itthon mosogattam, csináltam magamnak ebédet (Balázsnak Pisti csinált pénteken paprikás krumplit), aztán elindítottam a mosógépet és kipakoltam a ruhás szekrényemet. A következő 2 hétben jó lenne minden nap rendet rakni valahol, mert nagy a kupi, egy csomó dolgot ki kéne selejtezni, mert elkerül innen a vendégágy és az egyik íróasztal és az ezeken/ezekben zárolt cuccoknak is kéne valahol helyet találni. Most van is hozzá hangulatom, csak fizikailag nem nagyon bírom, úgyhogy be kell osztani több napra. A 2 hetes határidő meg amiatt van, hogy Balázs szülinapja előtti héten érkeznek a szüleim, akik idén még nem is voltak egyszerre fél napnál többet, legalábbis ha jól emlékszem.

 

Teregetés után végre volt időm Balázzsal is játszani. Kitalálta, hogy játszunk iskolásat, ami tök ugyanolyan volt, mint egy napja az oviban. :) Este, miután Pisti hazaért, a fonendoszkópjával mind a hárman meghallgattuk a hasamat, elég mókás volt.

 

Pisti ma is dolgozni fog, mi délután lesétálunk Mamáékhoz, többek közt azért, hogy szóljunk, holnap érkezik Balázs szülinapi LEGO szállítmánya. Ezen kívül én majd túlélésre játszom, mert 3 óra óta nem alszom. Miután egy óra alatt se bírtam visszaaludni, nekiálltam bepötyögni ezt a bejegyzést, mert máskor úgyse lenne rá időm. Most 5 óra múlt, lassan kel Pisti és gondolom Balázs is, habár ha én ébren vagyok, általában tovább alszik, de ez majd nemsokára kiderül.