első évfordulók hete
Valamelyik nap zuhanyzás közben azon gondolkodtam, hogy hányadikán voltunk a 20 hetes ultrahangon és addig számolgattam, amíg rájöttem, hogy 21-én, azaz pontosan ma egy éve. Érdekes visszagondolni arra, hogy milyen bátran, már-már vakmerőn mentünk, mert ugyan, mi baj lehetne? Az volt a legnagyobb problémánk, hogy vajon Pisti bejöhet-e és vajon megnézik-e a nemét és azt is elhatároztam, hogy ha egyedül mehetek csak be, nem kérdezem meg, hogy ugye kislány-e, mert másnapra volt időpontunk magánban ultrahangra. Szerencsére bemehettünk mindketten, így Pisti is elsőkézből hallhatta, ahogy a világunk megingott (hogy aztán bő 3 héttel később atomjaira hulljon). Aztán a nemét mégis egyedül tudtam meg 2 nappal később, Szegeden, mert oda nem jöhetett be velem. Emlékszem, hogy hogy kapaszkodtunk minden olyan információba, ami azzal bíztatott, hogy még minden rendben lehet és haragudtam mindenkire, aki azt mondta, hogy készüljünk a legrosszabbra. Az utolsó pillanatig nem tudtam arra ...