virtuális kuckó

A pocsék január után a február azzal telt, hogy a booking.com-on lógtam és újabb és újabb utazások kezdtek körvonalazódni. Mit ne mondjak, bőven van mit kompenzálni, hogy év végére pozitív legyen a mérleg.    Azzal kezdődött, hogy felvetettem Pistinek, hogy esetleg elutazhatnánk kettesben megünnepelni a 10. évfordulónkat. Nem akartunk messzire menni, hogy ne az utazással teljen az idő, úgyhogy nem kevés nézelődés után a gyopárosi fürdő mellé épített szálloda mellett döntöttünk. Nem túl olcsó, de benne van a reggeli az árban, van étterme, ahol lehet vacsorázni, tudunk wellnesselni és a szoba is egészen korrektnek tűnik. (Azért az mindig meglep, hogy 2018-ban még mindig rengeteg szállás üzemel úgy, hogy nem tartozik minden szobához saját fürdő. Bocs, de én olyan helyre biztosan nem megyek, ahol sorba kell állni, ha pisilni vagy zuhanyozni akarok.)   Ezután következett az, hogy rájöttünk, idén végre úgy tűnik, belefér a keretbe, hogy önállóan menjünk nyaralni. Érdekes...

... konkrétan az enyémből. fél egy van, most feküdtem le, de nem tudok aludni, mert rámjött az írhatnék, miután Kincsemet elküldtem aludni és kikapcsoltam a laptopot. így kénytelen voltam előkeresni a nyári naplómat és a telefonom szolgáltatja a hangulatvilágítást, mert Tesó alszik és nem szeretném felébreszteni, nameg arra sincs semmi szükségem, hogy Anyuék elkezdjék tudakolni, hogy mi a baj. na de ennyi bevezető elég is lesz. fura nap volt a tegnapi. egész végig hiányzott Pisti, kevesebbet voltunk együtt, mint megszoktuk. persze ezért egyikünk sem hibás, mi megteszünk minden tőlünk telhetőt. csak valahogy nem volt jókedvem és az esti beszélgetés sem segített rajta, csak mindketten fáradtak voltunk és nem volt semmi szükség az én nyavalygásomra, meg nekem sem lett volna erőm megmagyarázni/megbeszélni. az egész onnan indult, hogy azt mondta, néhány év múlva ő is babázni fog. érdekes, mert minden eddigi kapcsolatomban ettől a kijelentéstől körbe ugráltam volna a szobát és...

már rég nem volt ilyen, hogy megtehettük volna, mégsem egyszerre mentünk aludni ... úgy érzem, hogy az elmúlt néhány napban túl sok változáson mentem keresztül, vagy legalábbis a helyzetek meg a viszonyok változtak sokat, amiknek azért még mindig meg kell találni a megfelelő helyet. és most azt érzem, hogy nem tudnék elaludni, így inkább blogolok, hátha az, hogy kiírok magamból dolgokat, segít az elalváshoz szükséges nyugalmi szintemre kerülni. fura érzés egy olyan kapcsolatban lenni, ahol a Társam sosincs igazából mellettem. vagyis tudom, hogy mindig gondol rám, de sosem érezhetem a közelségét, az ölelését és itt most nem mennék tovább a sorban ... persze tudom, hogy így is a lehető legtöbb időt töltjük egymás társaságában, de nagyon örülnék, ha eljönne az az idő, amikor valóban együtt lehetünk majd és tényleg együtt nézünk "dr. House"-t a kanapén ülve, kézenfogva sétálunk az utcán, ülünk a tóparton, lesz egy csomó közös képünk, készít nekem mosolyszendvicset én meg teá...