2025

2026. január 3-án végre nekiveselkedek a 2025-ös beszámolónak. A lelkesedésem nem túl nagy, de ha most sem kezdek bele, akkor valószínűleg nem is lesz megírva.

Úgy döntöttem, hogy témakörökre bontom, hátha úgy egyszerűbb összeszedni a gondolataimat.

1. Munka

Még 2024 októberében Főni közölte a csapattal, hogy a 2025. május 31-i nyugdíjbavonulását követően nem adja át a vállalkozást, ahogy évekig tervezte, hanem csináljunk egyet magunknak, az eszközöket és az ügyfeleket megtarthatjuk. Az év utolsó 2 hónapját őrült matekozással töltöttük, hogy egyáltalán érdemes-e belevágni és ha igen, akkor milyen formában? Végül amellett döntöttünk, hogy négyünk közül az egyetlen mérlegképes könyvelő lesz egyéni vállalkozó, hárman pedig az alkalmazottai leszünk, de ettől a felállástól függetlenül is négyünk felelőssége a boldogulásunk. Nagyon stresszes volt ez az időszak, amíg leegyeztettük az ügyfelekkel, hogy az új árak mellett is maradnak, valamint elég feszült volt a hangulat az irodában is. December 31-el megszűnt a régi munkaszerződésünk, január 1-vel pedig egy új korszak kezdődött, amikor el kellett kezdjük kialakítani az új rendszereinket, át kellett vegyünk olyan feladatokat, amiket korábban nem végeztünk, de közben alkalmazkodnunk kellett továbbra is a régi főnökhöz, aki baromi nehezen viselte, hogy mi szinte azonnal levetkőztük magunkról az uralmát és sokkal felszabadultabbak voltunk. Iszonyat nehéz volt az év első 5 hónapja, de egyszer csak eljött május vége, amikor búcsú nélkül távozott az ex-főnök és a férje. Vicces adalék, hogy ahogy ők elmentek, kiderült, hogy a falszomszéd házat, ahogy újítgatták, rájöttek, hogy valami nagyon nem stimmel a szennyvízhálózattal, ezért az egészet szét kell verni és újra kell csinálni, ami miatt 2 hétig mi is mosdó nélkül maradtunk, így járhattunk a mellettünk lévő rendőrségre, a párháznyira lévő menzára és polgármesteri hivatalba, valamint a vele szemben lévő kormányablakba. (Szerencsére az önkormányzattól béreljük az irodát, így pénzünkbe legalább nem került a "buli".) Ezt a kis "malőrt" leszámítva a nyár nagyon jól telt, aztán ősszel már előjöttek problémák a kommunikáció hiánya és a konfliktus kerülés miatt, amit viszonylag átvészeltünk, majd év végén egy egész ügyfélcsoportot elvesztettünk, ami megint számolgatásra kényszerített minket (egyelőre megleszünk). Tény, hogy összehasonlíthatatlanul jobb a hangulat, mióta "felszabadultunk", már nem gyomorgörccsel járunk dolgozni, nem esik nehezünkre túlórázni, ha szükségét érezzük, de sokkal nagyobb a felelősség is. Rengeteget tanultunk ebben az egy évben, de közben rájöttünk, hogy még több dologról fogalmunk sincs. A következő 5 hónap nagyon nagyon nehéz lesz (Az összes cégünknek beszámolót kell készíteni úgy, hogy egyikünk se csinált soha egyet se elejétől végéig, csak épp egy kevés fogalmunk van az egészről. Izgi lesz!), de ha ezt átvészeljük, tényleg megállíthatatlanok leszünk. 😀

2. Életmódváltás (?)

Nem tudom, hogy korábban említettem-e már, de 2023-ban az endokrinológusom elküldött dietetikushoz, hogy hátha egy kis útmutatással végre leadnék pár kilót. Segített abban, hogy nagyjából mit mivel és mennyit kéne enni és voltak periódusok, amikor a szobabiciklivel is közelebbi kapcsolatba kerültem. Így telt 2024, aztán 2025 márciusában elkezdtem komolyabban foglalkozni azzal, hogy mit eszem és elkezdtem rendszeresen/rendszeresebben mozogni, szobabicikliztem, hasizom gyakorlatokat csináltam. Lehet, hogy fura, de az volt a végső motivációm, hogy egyik reggel ráálltunk a mérlegre és Pisti már csak 30 kilóval volt nehezebb, mint én. Ő igazán kitartóan dolgozott azért, hogy elérje a kitűzött céljait és nyáron még a fehér övet is megszerezték Balázzsal a taekwondo vizsgán (Marci is járt egy bő évet, de most decemberben abbahagyta) és készülnek a következő öv vizsgára. Szóval elkezdtem én is mozogni, kitartottam térdsérülésen, Marci 2 hónapig tartó betegeskedésén, a hónapokig fájó vállamon át és júniusban elkezdtem futni. Én, aki mindig azt mondtam, hogy fusson az, akinek 2 anyja van. Első alkalommal 5 km-t futottam a sokéves szandálomban és majdnem egy óráig tartott, de büszke voltam magamra, hogy egyáltalán képes voltam rá. Júliusban vettünk nekem futócipőt, onnantól kezdve heti 1-2 alkalommal mentem, általában 5 km-t futottam, de volt, hogy csak 3-at bírtam, de egyre gyorsabban regenerálódtam utána. Egy idő után már heti 3x jártam és szeptember végére meglett az első 100 km (összesen 22 alkalom, 13,3 óra, 8 perc/km-es átlaggal). Végül az évet 133,1 km-rel zártam november közepén és a leghosszabb futásom 8 km volt. Remélem, hogy 2026-ban is sikerül folytatni, csak várom, hogy kicsit jobb idő legyen (szürke, nyálkás időben nincs kedvem elindulni).

3. Változások

A munkával kapcsolatos változásokon kívül volt még egy nagy: Marci elballagott az óvodából és szeptemberben megkezdte az iskolát. Októberre kiderült, hogy túl optimistán álltunk hozzá, mert azóta csak a panaszokat hallgatjuk a magatartásával kapcsolatban. Marha gyorsan ugyanott találtuk magunkat, mint anno Balázzsal, lassan megkapjuk az időpontunk a nevelési tanácsadóba, stb. Nem tudom elmondani, hogy mennyire tiltakozik minden porcikám az ellen, hogy a következő 4 évet megint fölösleges körök futásával töltsük, mert nem változik semmi, bárhová is megyünk, érdemben nem tudnak segíteni, csak valahogy túl kell élni. Az látszik Marcin, hogy borzasztóan frusztrálja az iskola, a feladatok (a matek és az olvasás jól megy neki, az írás a mumus), az elvárások és szerintem ez jön ki rajta agresszivitásként. Viszont a tudása megvolt már az iskolakezdéshez, nem is merült fel, hogy vissza kéne még egy évet tartani, de ennek már nincs is jelentősége. Valahogy eltelik ez is, csak közben elveszítünk 4 évet az életünkből, amit folyamatos stresszben töltünk, azt várva, hogy délután megint mit hallunk, milyen hülyeséget csinált.

Másik változás, hogy 40 lettem. Nem viselt meg annyira, mint tíz éve a 30, pedig ez már igazán a B oldal. Egyelőre inkább próbálom távoltartani magamtól az információkat, amik amúgy a csapból is folynak arról, hogy milyen, igazából elkerülhetetlen változásokkal jár ez a kor.

4. Kirándulások és egyéb említésre méltó események

Na ehhez már kelleni fognak a fényképek, mert biztosan sokat fel sem tudok már idézni. Szerintem minden hónapban kimozdultunk itthonról legalább egynapos kirándulásokra. Megpróbálom őket sorba szedni.

Januárban voltunk egyszer Békéscsabán, a fiúk hajat vágattak, aztán sétáltunk kicsit a csatornaparton, ahol láttunk egy csomó kacsát és beültünk egy süti-kávéra az egyik pékségbe. A hónap végén voltunk Pistivel Szegeden. Azonkívül, hogy kávéztunk a Kék elefántban, nem tudom, hogy mit csináltunk.

Valentin napon Szegeden voltunk, Kormos Anett önálló estjén. Utána elmentünk vacsorázni, közben havazott, ami egy elég ritka jelenség a környékünkön. A fiúk Anyósomnál aludtak, úgyhogy igazán jó volt, hogy volt egy szabad esténk kettesben. Február 20-án Marci 6 éves lett, amit azzal ünnepeltünk, hogy 22-én elmentünk Kecskemétre a Planetáriumba és megnéztünk egy direkt gyerekeknek tartott előadást a Napról.

Márciusban leginkább a gyerekorvoshoz meg a fül-orr-gégészetre "kirándultunk", Marci alig bírt kigyógyulni a fülgyulladásból. Életében nem volt még ennyit beteg, mint most, több, mint egy hónapig nem volt egyáltalán oviban, a kötőhártya gyulladást én is elkaptam tőle. Ez egy nagyon nehéz időszak volt, félő volt, hogy ki kell venni az orrmanduláját, én sokat hiányoztam a munkából, amit aztán valahogy pótolni kellett. Maradjunk annyiban, hogy nem sírom vissza ezeket a heteket sem.

Április 11-én szemészeten voltunk a gyerekekkel, mindkettejüknek kellett új szemüveg. 18-án volt a 17. évfordulónk, amit gyrosozással ünnepeltünk. 20-án volt húsvét vasárnap és eljöttek Tesómék. Tojást kerestek a gyerekek, ettünk sütit, jó nap volt. 26-án a fiúk Anyósomnál aludtak, mi Pistivel sétáltunk egy jó nagyot, láttunk közelről sünit és megnéztünk egy egész (mini)sorozatot, Az elrabolt lányt. 30-án volt az ovis anyák napja.

Május elsején virslit sütöttünk az udvaron és smore's-t készítettünk. 10-én némi vargabetűt leírva (lerobbantunk az autópályán, szerelőt kellett hívni, de szerencsére a helyszínen megoldotta a problémát) eljutottunk Budapestre a Csodák Palotájába Pisti tesójával, Fruzsival (tőle kaptuk karácsonyra a belépőket). Megnéztünk egy érdekes előadást, aztán kipróbáltunk mindenféle érdekes dolgot. Mindannyian nagyon élveztük, igazán jó program volt. Utána az IKEA-ban ebédeltünk.

Június 7-én Marci elballagott az oviból. Szerencsére ettől függetlenül egész nyáron járhatott az ügyeletes oviha, mert különben fogalmam sincs, hogy oldottuk volna meg a nyári szünetet (ezt a kérdést majd 2026-ban fogjuk megválaszolni). 15-én Szegeden voltunk, Tesómékkal elmentünk a Móra múzeumba a jégkorszaki kiállítást megnézni, majd utána még játszótereztünk is. Június 28-án volt a taekwondo öv vizsga, másnap Balázs elment 2 hétre Apuhoz, 30-án pedig Marci megtanult biciklizni, hosszas próbálkozások után.

Július elsején bicikliztem 20 km-t. 3-án megérkezett a rózsaszín futócipőm. 4-én kivettem egy nap szabadságot (hogy aztán másnap, Marcival együtt ledolgozzam 😀) és elvittük Marcit Szarvasra kirándulni, hogy neki is legyen valami élménye, ha már Balázs 2 hétig kirándulgatott a nagyapjukkal. Voltunk a Mini Magyarországban, az Arborétumban, ebédelni a Róka és Mackóban, aztán végigjártuk az Állatparkot és visszamentünk sütizni a Róka és Mackóba. Hosszú nap volt, sok élménnyel. Pisti talált egy közeli településen egy tök jó állapotú használt biciklit Marcinak, úgyhogy egyik délután el is mentünk érte. Ezzel már olyan gyors volt, hogy nem lehetett gyalog tartani vele a tempót, úgyhogy esténként 5 km-eket tekertünk. 14-én megünnepeltük Pisti szülinapját, mivel 13-án dolgozott. 21-én még délig dolgoztam, aztán elindultunk nyaralni. Első este ugyanott aludtunk, mint tavaly, Nagykanizsán. 22-én némi izgalmak árán eljutottunk időben a Skocjan barlanghoz, ahol részt vettünk egy vezetett túrán. Sajnos a szárazság miatt pont a fő attrakció nem volt látható, a barlangi vízesés, de ettől függetlenül is látványos volt a barlang. Innen tovább indultunk Izolába, ahol tavaly is voltunk, de most másik szállásunk volt (sokkal szuperebb, mint az előző, pedig az se volt rossz és kicsit távolabb volt a parttól, de nem volt vészes és így kicsit másabb részeket is felfedeztünk). Az előző évi cirkuszból tanulva, nem csak sétálni mentünk a partra, hanem fürödtünk is és hazafelé egy finom fagyi is belefért. 23-án kicsit bolyongtunk a városban, amíg leértünk a partra. Strandoltunk, a fiúk snorkeleztek, Marci is nagyon ráérzett és most a legtöbb időt nem a hullámtörő közvetlen közelében töltötte, hanem búvárkodott. Nagyon felbátorodott, sokszor alig tudtuk követni, hogy merre úszik és csak abban bíztunk, hogy nem olyan helyen fogy el a lendülete, ahol nem ér le a lába, mert igazából nem tud úszni. A parton is ebédeltünk és este még sétáltunk egy nagyot a városban (azért játszóterezésre is jutott idő). 24-én átmentünk Triesztbe. Sétáltunk a városban, ettünk sütit az 1836 óta működő La Bonboniera-ban, voltunk a tengerészeti múzeumban, fagyiztunk a Gelateria Zampolliban, ami arról híres, hogy több, mint 100 íz közül lehet választani, aztán elmentünk a Miramare kastélyba, aminek hatalmas és gyönyörű kertje van, az épület is nagyon szép és impozáns kívülről és benne is van azért látnivaló. 25-én Pirant vettük célba, ahol tavaly csak sötétben és viharos szélben jártunk, ezért úgy döntöttünk, hogy most jobban megnézzük magunknak. Felmentünk a városközpontban lévő templom toronyba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás és a várfalon, bástyákon is jártunk. Ebédeltünk és utána visszamentünk Izolára. Sajnos az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, úgyhogy strandolni már nem tudtunk, de azért a partra lementünk még egy kicsit nézni a hullámokat és enni egy sütit/fagyit. 26-án elhagytuk a tengerpartot és Ljubjanaba mentünk. Még korai volt elfoglalni a szállásunkat, ezért letettük az autót egy parkolóházban és elmentünk sült kolbászt ebédelni, ami után megkerestük a Nebotnik felhőkarcolót és ittunk a tetején egy-egy kávét/jeges teát. Nagyon szép volt a kilátás, mégis az épület legjobb része a csigalépcsőház, ahol a lakók közlekednek. Innen még elsétáltunk a parlamenthez, majd vissza az autóhoz. Ezután következett az az izgalmas kaland, amivel valahogy bejutottunk a szállásra (egy lakótelepen kellett megtalálni a megfelelő földszinti teraszt, amire be kellett mászni, hogy egy kulcsszéfből kivegyük a kulcsokat és ezután lehetett leparkolni a mélygarázsba, majd valahogy megtalálni a megfelelő apartmant épületen belülről, nem csak a teraszról). Közben esett az eső is, csak hogy izgibb legyen, igazi James Bondos sztori volt és utána még egy martinit is elfogadtam volna, rázva, nem keverve. Lepakoltunk, átöltöztünk és elsétáltunk vacsorázni egy nagyon menő, családi étterembe, ahová már hetekkel korábban foglaltunk asztalt, okulva abból, hogy tavaly nem jutottunk be (jó, hogy most nem hagytuk ki, mert azóta sajnos bezárt, pedig előtte évtizedekig működött). Nagyon finomakat ettünk és a vihar is volt olyan kedves, hogy nem csapott le a desszert végéig. A külföldi taxizást is kihúzhattuk a bakancslistánkról, csak éppen rossz helyen rakattuk ki magunkat, úgyhogy némi bőrig ázást is sikerült abszolválni. 27-én a Bohinj tóhóz kirándultunk. Telekabinnal felmentünk a Vogel hegyre, aztán hagytam magam rábeszélni valamire, amiről sosem gondoltam volna, hogy valaha rábeszélhető vagyok: sífelvonóval felmentünk még magasabbra a hegyre. Felfele menet végig videóztam, hogy a telefon kijelzőjére koncentráljak és ne arra, hogy fogalmam sincs hány méter magasan, egy kanapészerű cuccban utazom 11 percen keresztül. Kicsit még most is összeszorul a gyomrom az emlékre. A sífelvonóval és a telekabinnal jöttünk le a hegyről, majd még egy kis autózás után elértünk a túraútvonalhoz, ami a Savica vízeséshez vezetett. Innen visszatértünk a Bohinj tóhoz és, mivel éhesen voltunk, elmentünk ebédelni. Mire a desszertig jutottunk (gibanicát ettünk) óriási felhőszakadás lett, ami véget vetett a további kirándulásnak,  ezért visszaautóztuk Ljubjanaba. 28-án elhagytuk a szállást, gondolkodtunk a hajó kiránduláson, de esett az eső, ezért végül csak kávézni mentünk el és tök véletlenül felfedeztünk egy minikuglófozót. Nagyon finom volt a kuglóf és nemrég tiszta véletlenül megtaláltam a receptjét, úgyhogy az a tervem, hogy idén, mármint 2026-ban, legalább egyszer megpróbálom elkészíteni. Vettünk még útravalót a Sparban és elindultunk haza.

Augusztus másodikán Gyulára mentünk. Nagynéném a színházzal volt Gyulán és volt olyan kedves, hogy szerzett nekünk jegyet a Hegedűs a háztetőn-re és még a gyerekekre is vigyázott, amíg mi az előadáson voltunk. Tesóm is eljött Szegedről egy kis időre, úgyhogy a délután egy részét együtt töltöttük, fagyiztunk és sétáltunk. Az előadás nagyon tetszett és tök jó volt színházban lenni, nagyon régen voltunk utoljára. Másnap strandolni akartunk menni, de nem volt jó idő, úgyhogy sütiztünk, megnéztük az Almássy kastély kiállítását és bringó-hintóztunk helyette. 4-én egész délutánra volt egy sünink az udvaron, adtunk neki macska kaját és töménytelen mennyiségű fotót és videót csináltam róla. Sajnos többet nem láttuk, de bízom benne, hogyha egyszer egy süni bejutott, akkor máskor is lehet ilyen kedves látogatónk. 8-án megérkezett Marci űrhajós iskolatáskája, 10-én összeszereltük az íróasztalát és székét, szóval lassan elkezdtük a hangolódást az iskolára. 17-én Szegeden voltunk vásárolni és eljutottunk a Fáncsiba is. 20-án elindultunk Muszkára, Réka családjának szőlőjébe és a következő pár napot velük töltöttük. Beszélgettünk, társasoztunk, a gyerekek is elvoltak. Első este csillagokat néztünk távcsővel, második nap Világosra kirándultunk megnézni a várat, harmadik nap bementünk Pankotára pizzát venni ebédre, majd délután visszamentünk sütizni is a szülinapom alkalmából, ami másnap volt, de akkor már jönni kellett haza. 30-án nyárzáró kirándulást tartottunk Mórahalmon a fürdőben, ahová máskor is tervezünk visszatérni.

Szeptember 6-án Makón voltunk a Galamb József Veteránjármű múzeumban, ahol régi használati tárgyak is vannak, nem csak autók. 7-én Mezőkovácsházán volt búcsú, ahová sikerült pont akkor kimenni, amikor mindenki más ebédelt, így tudtunk úgy dodzsemezni, hogy csak az a 2 autó volt a pályán, amikben mi ültünk, így igazán jó móka volt. Este kimentünk megnézni a holdfogyatkozást. 13-án Pisti tesójával, Lindával voltunk Temesváron. Mindenféle turistás dolgot csináltunk, pl. hajókáztunk a Bega folyón, kávéztunk, ebédeltünk, fagyiztunk, nagyon jó kis nap volt. 21-én Marcival biciklis kirándultunk a 20-i méneshez, amíg Pisti és Balázs futamot nézett. 27-én Marci szülinapi buliba volt hivatalos, egy volt ovis csoporttársa hívta meg és az anyukája megkért, hogy maradjak ott segíteni, úgyhogy gyümölcsöt daraboltam, szemmel tartottam a gyerekeket, segítettem levezényelni a vacsorát és a tortázást. Így, hogy volt feladatom, egész jól éreztem én is magam, nem csak Marci. Valamikor szeptemberben voltam moziban is, megnéztem az új Downton Abbey filmet, amíg a fiúk hajat vágattak.

Október 2-án Budapestre mentünk Pistivel. Az első programpont a tetoválásom javítása volt, aztán elsétáltunk Pisti nyeremény cipőjéért, utána kávéztunk és sütiztünk, majd elsétáltunk a  Néprajzi Múzeumhoz és a Magyar Zene Házához. Innen az Andrássy úttal párhuzamos úton, ami szintén tele van érdekes villákkal és házakkal, visszasétáltunk az autóhoz és átálltunk a Lurdy ház parkolójába. Elmentünk vietnámi kaját estebédelni, majd a Budapest Park felé vettük az irányt, mivel a napunk fő programja a Margaret Island búcsúkoncertje volt. Kiálltunk egy irtó hosszú sort a merch pultnál, de a végén lett menő baseball sapkám és kitűzőm és még Anettel is összefutottunk egy kis időre. Nagyon jó volt a koncert, kár, hogy ez volt az utolsó. Jó későn lett vége és nagyon átfagytunk, de megérte! Másnap bementem dolgozni, de túl hasznosnak nem éreztem magam. 23-án elindultunk haza Marosvásárhelyre. 24-én reggel felmentünk Pistivel futni a Somos-tetőre, mert itthon sose tudunk együtt menni. Nem ez lett életem futása, esett az eső is és meggyűlt a bajom az emelkedővel, de aztán utolsó este futottam egyedül is (Pistinek fájt a lába, ezért ő nem tudott jönni) és több, mint 7 km lett, ami az addigi legnagyobb távom volt (aztán itthon lett egyszer 8 km is). Délután felmentünk a temetőbe, majd onnan elsétáltunk a várba, végig a főtéren és beültünk egy sütire és kávéra a Gemmába. Sajnos a könyveket nem tudtuk megnézni, mert épp valamilyen előadást tartottak a boltban. 25-én Segesváron kirándultunk, délután pedig elvittük a gyerekeket egy jó nagy játszótérre, ahol eddig még nem jártunk. 26-án volt Balázs 12. szülinapja, étteremben ebédeltünk és minden nagyon finom volt. Otthon ettünk tortát, utána megint voltunk a temetőben és utána még Pistivel sétáltunk egyet a városban és beültünk egy kávéra is. Este társasoztunk. 27-én voltunk Ibi néninél és ezen kívül már csak a futás volt a program, ahová Apu vitt el Balázzsal, aki addig játszóterezett, amíg én róttam a köröket. 28-án jöttünk haza, majd másnap Budapest felé vettük az irányt. Délelőtt Balázsnak akartunk taekwondo védőfelszerelést venni, de zárva volt a bolt, ezért, ha már úgyis a Keleti közelében voltunk, vettünk egy tízes gyűjtőt és elmetróztunk a Kossuth térre. Megnéztük a parlamentet és sétáltunk egy kicsit a rakparton a Lánchídig. Utána visszamentünk az autóhoz és átmentünk a Millenárisra, ugyanis vettünk jegyet a Huniverzum kiállításra. (Kicsit korán érkeztünk, így volt idő játszóterezni is és Balázzsal megtaláltuk azt a játszóteret is, ahol 2,5 évesen a kavicsokat dobálta, amikor Anettel találkoztunk.) Nagyon érdekes és izgalmas volt, főleg a VR szemüveges rész, de a többit is érdemes volt megnézni, kár lett volna kihagyni ezt a kiállítást. Mi is legalább annyira élveztük, mint Marci. A kiállítás után még ettünk egy-egy hotdogot a benzinkúton, aztán hazafelé vettük az irányt az autópályán.

November 8-án Temesváron voltunk, a Decathlonban vettünk a fiúknak bakancsot meg kesztyűt, aztán az IKEA-ban átvettük Marci névnapi ajándékát (nagyítót szeretett volna és az IKEA-ban most pont lehet kapni egy menő szettet nagyítóval, iránytűvel és prizmával és ugyanabban a termékcsaládban van látcső és dinamós zseblámpa is), ebédeltünk, nézelődtünk, vettünk izzósort a karácsonyfára meg még jópár apróságot.

December elsején kezdődött az év utolsó nagy kalandjának felvezetése, ugyanis az adventi naptárban minden nap 2-3 puzzle darabot találtak a gyerekek a csoki/gumicukor mellett. A kirakó utolsó 8 darabját a karácsonyfa alatt találták meg egy dobozban, amiből kiderült, hogy 27-30-a között Lengyelországba megyünk. 24-én nálunk volt a karácsonyi ebéd, itt volt Anyósom és Linda, ajándékoztunk, ebédre volt töltött káposzta és sült hús sült zöldségekkel, szilvalekváros-pekándiós babka és spekulatius kekszes, mandarinzselés, csokis-mascarpones trifle (ez utóbbi saját kreálmány volt, Marcival kitaláltunk neki egy vicces nevet, a man-cso-pone-t). Délután hazakísértük őket és amikor hazaértünk, akkor volt csak a fa alatt a kirakós doboza. 25-én Pisti nagynénjénél gyűlt össze a család, ebédeltünk, ajándékoztunk, a gyerekek legózással töltötték a délutánt. 26-án Pisti dolgozott, én csomagoltam magamnak és a gyerekeknek. 27-én Pisti jó fáradtan ért haza, de gyorsan csomagolt ő is és 10 körül elindultunk Banska Wyznaba. Elég hosszú volt az út, jó sok szerpentinnel az utolsó órákban, de estére odaértünk. Nagyon szép volt a szállásunk, hagyományos gorál mintájú bútorokkal berendezve. Egy nagy szobánk volt egy dupla ággyal és 3 szimpla ággyal, plusz saját fürdővel. A konyha lent volt a földszinten és minden vendég közösen használhatta volna, de első 2 este csak mi voltunk, a harmadikon még volt rajtunk kívül egy pár, de velük is csak egy pillanatra találkoztunk, amikor berakták a joghurtjaikat a hűtőbe. Első este még elmentünk vacsorát és reggelit venni, aztán ettünk, zuhanyoztunk és bezuhantunk az ágyba. Általában új helyen nehezen alszom el, de most ahogy letettem a fejem, már aludtam is. 28-án reggeli után elmentünk Krakkóba. Keresztül-kasul bejártuk a repülő múzeumot, Pisti és Balázs alaposan megnéztek mindent, én Marci kezébe adtam az irányítást és (nagyjából) arra mentünk, amerre akart, de így is jártunk mindenfelé, még ha az olvasgatásra nem is adott lehetőséget. Élvezte, hogy volt egy pici hó, ezért lépten-nyomon mini hógolyókat gyúrt, amiket aztán örömmel vágott hozzám. 😀 A végén szereztünk az automatából némi enni- és innivalót, majd kerestünk egy parkolóházat a belvárosban. Sétáltunk a kastély udvarán, kívülről megnéztük a Wawel katedrálist, aztán megpróbáltunk egy étteremben vacsorázni, de amíg sorban álltunk, hogy egyáltalán asztalt kapjunk, kiderült, hogy csak készpénzzel lehet fizetni, ami nekünk nem volt, így végül elmentünk egy pici helyre pirogot és paradicsomlevest enni. Féltem, hogy Marcinak nem fog tetszeni a pirog, de pozitívan kellett csalódnom, mert egész jól evett belőle és a paradicsomlevesből is bőven fogyott, annak ellenére, hogy azt mondta, nem olyan finom, mint a menzán (tény, hogy mi édesebben szoktuk enni itthon is, a menzán meg főleg cukrosabban készül). Miután ettünk, még kerestünk egy éjjel-nappali boltot, mert kiderült, hogy a nagyobb boltok vasárnap zárva tartanak. 29-én Zakopaneba mentünk. A parkolással kicsit meggyűlt a bajunk, de végülis egész jó és olcsó helyet találtunk a vasútállomás mellett. Innen kellett azért sétálni egy adagot a piacig, ami iszonyat zsúfolt volt. Egy idő után rájöttünk, hogy a zsúfoltság egy részét a Gubalowka siklóvasútjára váró tömeg alkotja. Majdnem fel is adtuk, hogy felmenjünk, de csak nem hagyott nyugodni, hogy végülis ez volt az egyik ok, amiért jöttünk és havat ígértünk a gyerekeknek. Vettünk sajtot a piacon, mert kiszúrtunk egy árust, akinél kivételesen lehetett kártyával fizetni és még magyarul is tudott valamennyit, utána vettünk nagyon finom fánkot Zakopane, elvileg legrégebbi fánkozójában, aztán csak rászántuk magunkat arra, hogy feljussunk a Gubalowkára. Én Balázzsal elmentem jegyet venni, Pisti Marcival beállt a sorba és mire megvolt a jegy, már nem is kellett olyan sokat várjunk, amíg legalább az épületbe bejutottunk és onnan már elég gyorsan haladtak az események. 3,5 perc alatt fenn is voltunk a hegyen, 1126 méteren. Hó az sajnos nem sok volt, csak kb amennyit a hóágyúk csináltak, úgyhogy a kilátásban gyönyörködésen és némi csúszkáláson kívül nem sokat lehetett csinálni, ami kicsit csalódást keltő volt, mert Marci nagy hócsatákat tervezett már hetek óta, pedig akkor még nem is tudta, hogy megyünk és Balázs se nagyon tudta, hogy mihez kezdjen magával. Közben elkezdtek gyűlni a felhők és az időjárás app szerint köd is várható volt, fáztunk, sok volt az ember, úgyhogy 4 körül lejöttünk a hegyről. Ettünk még 1-1 fánkot, teáztunk, kávéztunk, utána visszasétáltunk az autóhoz, elmentünk tankolni, majd a Lidl felé vettük az irányt. Marci az autóban maradt Pistivel és megpróbáltak parkolóhelyet találni, én Balázzsal bementem a boltba. Ott is elképesztő volt a tömeg, kb mint nálunk a 3 napos ünnepek előtt, amikor az emberek egy apokalipszis túlélésére próbálnak felkészülni. Az önkasszánál sorbanállás legalább addig tartott, mint maga a bevásárlás, de valahogy átvészeltük azért. Éjjel aztán megérkezett a havazás is, így 30-án reggel a ház mögött tudtunk egyet hógolyózni. Utána csomagoltunk, még megálltunk a kisboltnál útravalóért, aztán elindultunk hazafelé. Volt némi izgalom az úton a havazás miatt, de szerencsére minden jól alakult és estére hazaértünk. 31-én átmentünk Kovácsházára Pisti nagynénjéhez a már hagyományos hidegtálért és bevásárolni, aztán még gyorsan mostam, porszívóztam, ágyneműt cseréltem, hogy az új évet kicsit rendesebb házzal kezdjük, hátha kitart egész évre (a házimunka biztosan, a rendről inkább nem nyilatkozom). Vacsora után mindenki lezuhanyzott, aztán éjfélig társasoztunk. Koccintás után a gyerekeket betereltem az ágyba, de a tüzijátékok miatt még eltartott egy darabig, mire elaludtak, így 1 óra volt, mire mi is aludni mentünk Pistivel. Elsején elmentünk Tesómékhoz Szegedre, ami remélem, hogy azt is jelenti, hogy idén többet látjuk őket, mert ahhoz képest, hogy egy bő órányira lakunk egymástól, elég keveset találkozunk. Na de ez már igazából nem is a 2025-ös beszámolóhoz tartozna. 🙂

5. 2026-os tervek és kívánságok

Legfőbb tervem és kívánságom az, hogy valahogy ép ésszel (egyáltalán van nekem olyanom?) éljem túl ezt a "röpke" néhány hónapot a nyári szünetig. Ha ez sikerül, azt jelenti, hogy átverekedtem magam az évzárással járó teljes őrületen és a Marcival kapcsolatos iskolai gondok is szünetre mennek.

Ezen kívül szeretném tovább folytatni a futást és jó lenne a fiúkkal is többet biciklizni, nekik se ártana, ha a hétköznapokban is több időt töltenének kint a levegőn.

Szeretnénk idén is nyaralni menni, bízom benne, hogy sikerülni fog és gondolom, hogy lesznek kisebb kirándulások és programok is. Ami egyelőre biztosnak látszik, hogy március elsején megyünk Pistivel a MüPába Lábas Viki összművészeti előadására, jelentsen ez bármit is, az évfordulónkat pedig Szegeden fogjuk tölteni (szállásunk már van, a programot még kitaláljuk). Tervben van, hogy ősszel megyek megint tetováltatni, de ezen van még időm nyár végéig gondolkodni, amikor már illik időpontot kérni.

Nem igazán tudom, hogy mit írhatnék még, ennyit is bőven elég lesz elolvasni. Kívánok mindenkinek egy valóban boldog új évet, amiben minden a lehető legjobban alakul mindannyiunk számára!

Itt találtok pár képet. (szóljatok, ha nem működik, eddig még nem próbáltam így megosztani)