virtuális kuckó

Még a végén 2021-ben nem fogok mindent  az utolsó pillanatra halasztani (de, sajnos biztosan), mert még csak 30-a van és már elkezdtem az éves összefoglalót megírni. Attól most jótékonyan tekintsünk el, hogy hány bejegyzést terveztem (sokszor nem is terveztem, de kellett volna) és nem írtam meg. Akkor lássuk a témaköröket, nagyjából időrendi sorrendben: Ház Január elején eldőlt, hogy Mezőhegyesre költözünk. Viszonylag hamar meglett a kiszemelt ház, az ügyintézés is meglepően zökkenőmentesen zajlott, március 11-én aláírtuk az adásvételi szerződést és május 15-én megkaptuk az üres ház kulcsait. Ekkor még olyan álmokat dédelgettünk, hogy már a nyarat ott töltjük, aztán azt reméltük, szeptemberre beköltözünk, amikor az se jött össze, elkezdtünk abban bízni, hogy legalább az őszi szünet és Balázs szülinapja ott ér minket, vagy legalább a karácsony, de mindig akadt még egy újabb javítani való, egy újabb szaki, akit százszor kellett felhívni, mire egyszer odaért, de azért elkészült a fest...

Így negyed 11-kor végre elkezdem írni az évértékelő posztom, talán éjfélre el is készülök vele. Épp egy doboz makadámdiós, vaníliás jégkrémmel a kezemben ülök (a sóskaramellás jellemzőbb lett volna az évre, de most ehhez volt kedvem), mellettem a fiúk összebújva alszanak, a tűzijáték pukkanásakor Marci Balázsba kapaszkodik és ez megmelengeti a szívem, mert még ha néha nem is könnyű az élet, a köztük lévő kapcsolatért megéri. Nem volt ez az év tökéletes. Voltak nehéz és ijesztő részei is, de összehasonlítva az előző hárommal, semmiképpen nem mondhatom rossznak. A legjobb része az volt, hogy végre négyen lettünk. Nagyon szeretem így a családunkat, a 2 huncut kisfiúval és a nagyszerű apukájukkal. Szeretem, hogy ha négyen vagyunk, akkor valahogy mindig olyan jólszervezetten mennek a dolgok. Nekem egyedül sosem sikerül úgy levezényelni a napot, hogy elégedett legyek magammal, de talán ez is eljön egyszer. Nagyon szerettem a kirándulásainkat, voltunk Szarvason, kétszer, Gyulán é...