virtuális kuckó

Nem tudom, egyáltalán ti még emlékeztek-e rám, mert a blogger app a saját telefonomon kiléptetett, a google meg múltkor küldött egy e-mailt, hogy biztosan továbbra is feliratkozva akarok maradni ennek a blognak a kommentjeire, mert már jó régen nem látogattam. Burkolt célzás arra, hogy összekaphatnám magam, értem én!    Balázst az előbb elvitte Marcsi egészen délutánig, Pisti a tegnapi lagzit próbálja kiheverni, én meg megfenyegettem magam, hogy egyetlen This is us részt sem nézhetek addig, amíg nem írom meg ezt a bejegyzést, úgyhogy nincs más hátra, mint pötyögni.   Rengeteg dologról nem írtam, amit majd szerintem egy másik, leginkább képekből és képalákból álló bejegyzéssel fogok pótolni, majd ... valamikor. Magamat ismerve, ez nem karácsony előtt lesz, de majd a hidegben milyen jól fog esni pl. napsütötte, balatoni képeket nézegetni, ugye? :D   Azért röviden összefoglalom, hogy mi minden történt velünk május óta, azaz kb 4 hónap alatt.   Május ...

Ülök a buszon, Ronan Keatinget hallgatok Spotify-on és próbálok valami értelmeset írni.    Az év a pozitív teszttel kezdődött. Örülök neki, viszonylag nem is aggódom annyira, mint képzeltem, de időnként rámtör az érzés, hogy mibe is keveredtem már megint??? :) Elsején délután aludtam egy nagyot Balázzsal, aztán meglátogattuk Pistit a mentőállomáson, utána meg összepakoltam Balázs "vissza az oviba" csomagját.   Egyébként a fiatalúr eléggé kezelhetetlen mostanában vagy csak én nem vagyok megfelelő idegállapotban hozzá, nem tudom. Viszont legalább annyi jó hír van vele kapcsolatban, hogy mintha leszokóban lenne az ovis verekedésről. Remélem, hogy hamarosan magunk mögött tudhatjuk ezt az egész verekedősdit.   Szombaton elmentünk Csabára, beadtam előhívatni a filmet, otthagytam egy vagyont a gyógyszertárban hármunk multivitaminjaira, a DM-ben is vettünk pár dolgot (volt limitált szériás lajháros cumi, de egyrészt nagyon korai bármit is venni, másrészt hogy magya...

A hosszúhétvégén a szombatot és a hétfőt takarítással töltöttem, szombaton Mamáéknál, vasárnap Anyósomnál ebédeltünk, hétfőn megérkeztek este Anyuék, kedden pedig rohangáltunk, mint pók a falon. Azzal kezdődött, hogy felkeltünk 6-kor és Pistivel elmentünk Orosházára, hogy vért vegyenek tőlem. Egészen konkrétan 40-en voltak előttem, azokat nem számolva, akik jogosultak voltak az elsőbbségi vérvételre, mert az még úgy plusz 10 fő volt. Nagyon ideges voltam miatta, mert 9 körül már vinnünk kellett volna Balázst státuszra a védőnőhöz, de mi kb akkor indultunk el haza. Most nem a mi védőnőnk volt, mert otthon volt táppénzen a kisebbik fiával, de a másik védőnő is, akivel eddig még nem is találkoztunk, aranyos volt. Balázs kiakadt a vérnyomásmérésen, de aztán valahogy rábeszéltük, hogy Pistinek megengedje, hogy rátegye a mandzsettát, aztán gyorsan túlestünk rajta. Utána jött a mérlegelés, 18,5 kg, meg a magasságmérés, 110 cm. Megint 10 centit nőtt egy év alatt, amivel 90-97-es percentil...

Igaz, hogy (szerencsére) nem nagy mintából dolgozunk, de az eddigiek alapján azt tapasztaltuk, hogy ha alaposan megdolgozunk* a gyerekért, akkor egészségesen megszületik, ha meg "felelőtlenül" vágunk bele, még az előtt, hogy egyáltalán bele akarnánk vágni, a pozitív végkifejlet elmarad. (*Mielőtt Balázs megfogant, már túlvoltam kismillió vérvételen, egy cukorterhelésen, egy PCOS diagnózison, egy pajzsmirigy biopszián, szedtem 2 féle gyógyszert és épp a petevezető átjárhatósági vizsgálat előtti vizsgálaton "szólta el" magát a doktornő, hogy lát egy elég nagy tüszőt. Na, hát abból lett Balázs.)   Ezek alapján úgy gondoltam, hogy harmadjára megint legyünk alaposan és megfontoltak, ezért a legutóbbi endokrinológusi vizsgálaton megbeszéltem a doktornővel, hogy már június végén elmennék nagylaborra, mert előző alkalommal említette, hogy kéne egy, mielőtt próbálkozni kezdenénk.   El is határoztuk, hogy szerdán elmegyünk. Ugyanerre a napra kértem időpontot Boros d...

Az előzőről csak címszavakban teszek említést, mert különben borzalmasan sokat tudnék panaszkodni.    Szombaton Balázs megkezdte Dédiéknél a strandszezont egy egyszemélyes felfújható medencés partival, amit aztán vasárnap és hétfő délután is megismételt. Vasárnap délelőtt Ákosékkal járszótereztünk, hétfőn pedig nálunk ebédelt Anyósom.   A hét eltelt, nem volt valami jó. Már második hete köhögök, többek között emiatt sem tudtam visszamenni a fogorvoshoz (meg úgy egyébként is rettegek tőle, ez sosem fog elmúlni). De sajnos a saját érdekemben muszáj lesz megint menni. Talán majd a héten.   Ezen a hétvégén, szombaton Balázst Marcsi autójára "cseréltük" és elmentünk Békéscsabára. Megnéztünk egy autót, utána az OBI-ban megvettük a festéket az étkezőhöz, konyhához, folyosóhoz, fürdőhöz és wc-hez, aztán a Centerben végigjártuk az összes létező cipőboltot és nem feltétlenül cipőboltot, de sehol nem találtunk Balázsnak szandált. (Egyébként a Lidlben terveznénk venni...

Nem tudom, hogy mi van velem pontosan, mert lehet, hogy életemben először brutál mód rámtört a tavaszi nagytakaríthatnék, de az is lehet, hogy beindult a fészekrakó ösztönöm. Egy picit még szórakoztat is, hogy van az agyamnak egy olyan szeglete, ami még terhesnek gondol, miközben a testem többi része túltette magát az egészen. Ma pl az irodában nem arról ábrándoztam a korábbi hazajövetellel kapcsolatban, hogy lenne időm nyugiban meginni egy kávét és szusszanni egyet, mielőtt Balázst elhozom az oviból, hanem hogy levinném végre a pelenkázó feltétet a kukába, mert már nem használjuk semmire. (Az már más kérdés, hogy végül ott rohadtam 3-ig az irodában.) Egyébként is állandóan selejteznék meg pakolnék, a bringatárolóval kéne kezdeni, aztán kamra, beépített szekrény, ruhásszekrény lenne a sorrend. Nagyon várom a festést is (hogy vége legyen :D), jó lesz, hogy kicsit megújul a lakás és tisztább lesz.   Márciusban megrendeljük Balázs galéria ágyát, a matrac már megvan hozzá, csak ...

igaz, hogy a szülinapomról akarok írni, de már 19-vel kezdem a mesélést (szerencsétek, hogy nem Ádámtól és Évától :D). délelőtt bölcsiben voltunk, amiről majd egy külön bejegyzésben fogok írni, délután pedig Orosházára mentünk Marcsival és Pisti Apujával, aki innentől nagyPisti néven fog szerepelni. (ilyenkor már szinte bánom, hogy Balázs nem lett István, hát mennyire menő lenne, ha egy asztalnál négyen ülnének ugyanazzal a névvel :D) Orosházára azért mentünk, mert Balázsnak csukott cipőt kellett volna keresni, ugyanis akkoriban épp kicsit esősebb, sárosabb volt az idő és nem volt túl praktikus a szandál. cipőügyben nem jártunk sikerrel, de kapott egy farmert és egy szuper mellényt. :) úgy terveztük, hogy másnap ugyanígy négyen elmegyünk Szarvasra az Arborétumba és a Mini Magyarszágba, de miután reggel zuhogó esőre ébredtünk, kénytelenek voltunk módosítani a programot. először nem is estem kétségbe, gondoltam akkor menjünk Békéscsabára, veszünk neki cipőt a Deichmannban, van hol k...

már egy hete itthon vagyunk, úgyhogy végre megírom a bejegyzést is a nagy 2015-ös nyaralásunkról. :D pénteken szokásosan korán keltünk, reggeliztünk, átpakoltam még 3x a bőröndöt, hogy végre le lehessen zárni, aztán elslattyogtam lottót venni Anyunak, majd értünk jött Marcsi és kivitt minket az állomásra. túl korán értünk ki, ezért Balázsnak volt lehetősége egy csomót bohóckodni az állomás lépcsőjén. Kétegyházáig csak annyi izgalom volt, hogy berepült a vagonba valami hatalmas darázs-szerű, hatalmas, 5 centis testtel és nagy szárnyakkal. brrr! Kétegyházán kb 10 percet kellett várni és már jött is a vonat, ami a Keletibe vitt minket. egész kellemes volt az utazás, Balázs még be is szundított Szolnok után, így nem volt teljesen fáradt, mire 2 körül megérkeztünk. vettünk 5/30-as bérletet, majd elmetróztunk a Kökihez. ott szerencsétlenkedtünk egy sort, mire kijutottunk az utcára, majd 3 GPS alkalmazást segítségül hívva megtaláltuk, hogy merre induljunk el a kb 100 méterre lévő szállod...