virtuális kuckó

Azt azért nem gondoltam volna, hogy még ez is megtörténik velünk.    Nyugodtan készítettem a vasárnapi ebédet, épp elzártam a tüzet a serpenyő alatt, miután kihalásztam az utolsó fasírtot is, majd elmentem mosdóba és szembe találtam magam egy vérfolttal.   Szóltam Pistinek, felhívtam a doktornőt, aki azt mondta, jöjjek be az ügyeletre. Amíg lezuhanyoztam, Pisti megszervezte, hogy Balázs Marcsinál lesz és össze is pakolt neki. Én is összepakoltam (csak evőeszközt és wc papírt nem hoztam), aztán leraktuk Balázst Marcsinál és már robogtunk is Békéscsabára.   Az ügyeletes doki megnézett ultrahanggal, nem nagyon látott semmit, csak a megvastagodott méhnyálkahártyát. Kaptam szobát, vettek vért, utána Pistinek mennie kellett, mert délutános a szociban. A véreredmény alapján is valószínű a vetélés. Holnap reggel megismétlik, ha csökken a HCG szintje, akkor 10 percre elaltatnak, hogy kitakarítsák a méhem. Ha esetleg emelkedne, akkor nem tudom, hogy mi van, de azt h...

Pocsék napom volt. Persze távolról sem annyira, mint tavaly ilyenkor, most legalább fizikailag nem fájt semmi.   Szomorú voltam, kedvetlen, türelmetlen. Az irodában koncentrálnom kellett, hogy ne sírjak, égett a szemem a visszatartott könnyektől. Semmi másra nem vágytam, mint begubózni és bőgni egy jót, de egyelőre még nem jött el az ideje. Még azt várom, hogy Balázs elaludjon, aztán van még egy megoldandó feladatom és talán majd utána.   Szinte hihetetlen, hogy már eltelt egy egész év Eszter nélkül. Hiányzik és sokszor gondolok arra, hogy épp mekkora lenne, ha minden rendben ment volna és csak áprilisban születik. Már forogna, fogzana, egy csomó zöldség és gyümölcs ízét ismerné már és most lenne az első karácsonya. Ehelyett nekünk lesz már a második, nélküle. Mondtam már, hogy tök igazságtalan az élet?     P.s.1.: Ezt a cikket instagramot pörgetve találtam és pont illik a mai naphoz, mert a gyászról szól.   P.s.2.: Valamikor lesz beszámoló a...

Ahhoz képest, hogy decemberben úgy éreztem, hogy megállt az idő és légüres térbe kerültem, most meglepődtem azon, hogy milyen gyorsan eltelt fél év, mióta nincs Eszter. Gondolom az idő "felgyorsulásához" az is hozzájárult, hogy mindenhol pörgés van, sok a meló és itthon sem unatkozunk.    Emellett azért most is minden nap eszembe jut valami apróságról, pl. a babakocsit tologató anyukákról vagy amikor a lassan egyéves Ádámot sétáltattam, amíg Niki Ákossal foglalkozott a játszón és persze az irodai szívások közepette is eszembe jut, hogy nekem marhára nem ott lenne a helyem és nem ez lenne a dolgom és emiatt idén nehezebben is viselem az egész szokásos nyári hajtást.   Közben azért észrevétlenül jobban is lettem vagy hát pontosabban tudja a fene. Egyrészt jó időnként tervezgetni, "a mikor legyen következő" témakörben is előrébb hoztuk az általam kitalált határidőt (mert mégiscsak szeretnék tavaszi babát), ami természetesen halálra rémít, de nem hiszem, hog...

Amikor ez a kép készült, az ultrahangos doki kiszámolta, hogy ma lenne Eszter születésnapja. Csodás, meleg őszi nap volt. A reggel nem telt valami jól, mert bunkók voltak a vérvételen, de utána finomat ebédeltünk Pistivel, aztán üldögéltünk egy padon, élveztük a napsütést, néztük a bicikliző embereket meg a babakocsit tologató anyukákat. Álmodoztunk, hogy milyen lesz újra babázni és nosztalgiáztunk, hogy milyen volt, amikor Balázs volt pici. Aztán a váróban és a rendelőben is minden ismerős volt és ugyanakkor új, hiszen a második babánkat néztük, amint kézzel-lábbal kalimpál és dobog a pici szíve. :) Hazafele boldogságtól repesve hívtunk fel mindenkit, nem féltünk semmitől, hiszen minden rendben volt és túlvoltunk az első trimeszteren. Jó volt látni, hogy Balázs is örül a tesónak, bár szerintem ez részben a boldog tudatlanságból fakadt, hiszen fogalma sem lehet, hogy mi mindennel jár egy testvér, biztos néha azt kívánta volna, bárcsak szabadságra menne és visszakaphatná a telje...

Talán 2 hete kezdődött a hullámvölgyem, vagy a borzalmas fejfájással, ami aztán kisebb megszakításokkal kitartott egy bő hétig, vagy azzal, amikor a hármunkról és Lénáról készült képeket nézve először jutott eszembe, hogy egy év múlva lehetett volna ugyanilyen képünk Eszterrel.  A múlt hetet legszívesebben végig aludtam volna, szerintem nem volt olyan este, amikor ne Balázzsal egyszerre feküdtem volna le, mégis minden reggel hulla fáradtan ébredtem, 9-10 óra alvás után. Aztán pénteken végre eszembe jutott, hogy ilyen 2 esetben szokott lenni, ha terhes vagyok (ezt kizárhatjuk) vagy ha menekülök az életemből és most ez van. Az életkedvem megközelítőleg 0, szinte mindig szomorú vagyok, leginkább bebújnék egy sötét sarokba és elő se jönnék többet. Hétvégén volt időm kisírni magam, emellett mostunk, főztünk, takarítottunk és vasárnap Pisti Anyuja is meglátogatott minket. Hétfőn reggel vettünk komódot a Lidl-ben a majdani harmadik gyerekünknek, mert nagyon jó áron volt, de persze ez...

Egy egész hétig jártam dolgozni, Balázs pedig oviba, amikor sikerült lebetegednünk, ő kezdte, én meg gyorsan csatlakoztam. Lázzal indítottunk, de mostmár "csak" köhögünk és orrot fújunk egész nap. De ettől függetlenül, ideje volt már visszamennem kontrollra, mert 2 hétről volt szó, tegnap pedig, amikorra az időpontot kaptam, pontosan 4 telt el. Muszáj elmesélnem, hátha majd egyszer nevetek rajta egy jót (vagy nem). Magánrendelés, 15 ezer csimpitallér egy tokkal-vonóval 5 perces vizitért. Bemegyek, doktorúr kezet nyújt, megkérdezi, hogy találkoztunk-e már? (A kérdésen majdnem elnevettem magam, de oké, ezer beteget lát naponta, hogy is emlékezne mindenkire?) Mondtam, igen. Kérdezte a nevemet, bepötyögte, megtalált és közli, hogy 28 hetes terhes (lennék, de én ezt számítógép nélkül is megmondtam volna neki). Mondom, hogy nem, mert 4 hete ... és akkor végre leesett neki. Kérdezte, hogy van-e valami kérdésem? Lett volna pár (pl. Miért nem lehetett megmondani konkr...

Az előző posztot ott fejeztem be, hogy csütörtök reggel hazajöhettem. Pisti dolgozott 10-ig, ezért az Apuja fuvarozott haza. Be kellett ugorjak egy gyógyszertárba, mert kaptam receptet tejapasztó gyógyszerre. A patikus nőci alapból sem volt túl kedves, de a receptemet látva még morcosabb lett, szinte láttam rajta, hogy nehezen tartja vissza véleményét az olyan nőkről, akik nem hajlandóak anyatejjel táplálni a kisbabájukat. Útközben felhívtam a védőnőt, hogy végezhetnénk-e a papírmunkával még aznap? Mire hazaértem, Pisti is otthon volt már. Lepakoltam, majd elsétáltunk a védőnőhöz, megírta a szükséges papírokat és átbeszéltük az eseményeket.  Utána még voltunk a biztosítónál zöld kártyáért meg az OTP-ben pénzt tenni a számlára, majd átmentünk Mezőhegyesre, hogy ott várjuk meg Balázzsal, amíg Pisti áthozza Anyut Aradról. Még egy kicsit sikerült is aludnom Balázzsal, akin nem nagyon látszott az öröm, amikor mellettem ébredt. Nekem azért jó volt végre látni őt. :) Már maj...

Jó régen nem írtam (meg még soha hajnal 4-kor). Vagyis írtam én, van 3 draft bejegyzésem is, csak képek kellettek volna bele, de az már elmaradt. Gondolom ennek is ugyanez lesz a sorsa, de mindegy, megírom az "asztalfióknak". Ha jól emlékszem, írtam egy bejegyzést a június végi szabadságomról is, de, magamat ismerve, azt biztosan nem írtam meg benne, hogy amíg Gyopároson áztattuk magunkat, elhatároztuk, hogy jöhet Balázs kistesója, ha szeretne. Augusztus 6-án kiderült, hogy igencsak sürgős volt neki, mert pozitívat teszteltem. :) Teljesen más élmény volt, mint Balázsnál. Egyrészt elég rossz passzban voltunk (az eddigi legnagyobb veszekedésünk után próbáltuk összeszedni a darabjainkat), másrészt ennyi idő alatt még nem tudtam eljutni addig, hogy igazán vágyjam arra, hogy sikerüljön. Azért ennél picit többet próbálkoztam volna. :) Egyébként én már azelőtt tudtam, hogy terhes vagyok, hogy bármilyen teszt kimutathatta volna, még 4 hetes sem voltam, amikor megírtam Rékának, h...