virtuális kuckó

ejha, megnéztem, hogy mikor írtam utoljára és kissé elfogott a kétségbeesés, mert estig sem fogok végezni a pötyögéssel! még szerencse, hogy memóriám fénye kissé megkopott az utóbbi időben, úgyhogy az események felére sem emlékszem, amiből következik, hogy talán mégsem kell egy teljes regényt olvasnotok. :D július 5-én, pénteken kezdődik a történet legújabb része, amikor jelenésem volt Békéscsabán, a terheléses cukorvizsgálaton. Pisti éjszakás volt, úgyhogy úgy egyeztünk meg, hogy én beszerzem a kiflit (meg viszek itthonról tejet) meg neki is némi reggelit, majd utána találkozunk, hogy hazajöjjünk a kocsiért és robogjunk is. annyiban tért el a valóság a tervtől, hogy végül a mentőállomáson találtam Pistit, még mindig munka közben, ezért leültem beszélgetni egy kicsit a kollégáival, amíg ő végzett a dolgával. olyan fél 8 körül jöttünk haza az autóért, Pisti itthon lepakolt, aztán már mentünk is. én útközben megettem a kiflit, megittam a tejet és utána indítottam egy egy órás vissza...

mindenki megtévesztésére úgy döntöttem, hogy ma is pötyögök egy posztot. :) tegnap megint nem volt jó napom az irodában és ennek több oka is van, de csak kettőt szeretnék kifejteni. az egyik az, hogy kb. 2 hete le lettem cseszve, mert az egyik cégnél vétettem egy aprócska hibát, ami igazából nem volt hiba, csak főninek voltak titkos információi, amiket, mint mindig, most is elfelejtett megosztani velem és emiatt nem úgy számfejtettem, ahogy az ügyféllel megbeszélte. (konkrétan: megbeszélték, hogy nem havonta lesz elszámolva a túlóra, csak ezt nekem nem mondta, én meg elszámoltam az embereknek) tehát főni lecseszett, hogy nem jól csináltam és egyébként is, ezt ő szereti csinálni (egyetlen cég, akiket hébe-hóba leszámfejt, mert előző hónapban pl. pont nekem passzolta el, előtte a kolléganőmnek, még előtte szintén nekem. a mostani esetben az volt a probléma, legalábbis gondolom, hogy önként vállalkoztam a feladatra), úgyhogy hagyjam meg neki! hát jó, megfogadtam, hogy én többet nem n...

tegnap elfelejtettem írni, hogy meg kellett érdeklődjem, hogy s mint megy a cukorterheléses vizsgálat Békéscsabán, merthogy ahány ház, annyi szokás, ebben is. szóval felhívtam az ottani védőnőket, ahol egy kedves hölgy azzal indított, hogy mennyi volt a 12. heti vérvételnél az éhgyomri cukrom. mondom neki, hogy 4,25, amire azt mondta, hogy az nagyon jó, ezért most nem mérik újra az éhgyomrit, hanem péntek reggel veszek magamnak szépen egy kiflit és 2 deci tejet, ezeket mind betermelem és 1 órával utána fognak vért venni. ez abból a szempontból barátságos, hogy csak egy tűszúrás, viszont nem ad a legpontosabb eredményt és, ha ezzel nem lesz megfelelő a vércukorszintem, utána ugyanúgy megcsinálják a kétpontos, glükózos vizes terheléses vizsgálatot, mint amivel máshol indítani szoktak. ezek után lehet szurkolni, hogy a kiflis-tejes eredményem jó legyen, mert nem sok kedvem van emiatt kivenni még egy szabadnapot és még kétszer megszúratni magam ... tegnap, miután megírtam a posztot, h...

fogalmam sincs, hogy mi volt múlt héten, azon kívül, hogy csütörtöktől kezdve iszonyatosan szenvedtem a kánikulától! pénteken szerettem volna strandra menni meló után, de Pisti a náthájával küzdött, úgyhogy nem mentünk sehova, így alvással próbáltam tölteni a délutánt, abban reménykedve, hogy addig legalább nem érzem a meleget. szombaton az volt a legjobb, amikor végre esni kezdett és eléggé fújt a szél is, mert egy picit áthűtötte a lakást. ez a hetem elég érdekes volt, mert rajtam kívül mindenki szabadságon volt, szóval az idő nagy részét Főnivel kettesben töltöttem, mivel a férjének is elég sok dolga volt irodán kívül. szerencsére az ügyfelek csak néha bolondultak meg és a napok nagy részében nem adogatták egymás kezébe a kilincset, de azért munka volt bőven. általában nem szeretem a Főnivel kettesben töltött napokat, de most nem volt annyira rossz, elég sokat beszélgettünk mindenféléről és azt mondta, hogy megkapom a kollégáktól ajándékba a légzésfigyelőt, amivel egy elég jele...

az időérzékem kezd cserben hagyni mostanában, úgyhogy nézzétek el nekem, ha esetleg csaponganék össze-vissza, esetleg nem emlékeznék arra, hogy egy bizonyos esemény mikor volt és az sem kizárt, hogy lesznek fontosabb dolgok is, amiket elfelejtek leírni. ezen biztos sokat segítene, ha gyakrabban ragadnék billentyűzetet, de erre nem sok esélyt látok ... egyébként sem akarlak most elkényeztetni titeket a gyakori jelentkezéssel, mert Bazsi mellett úgyis ritkulni fognak a bejegyzések. azt mondjuk tervezem, hogy továbbra is írni fogok, de a nagy esküt nem merem azért letenni rá. 30-án, azaz csütörtökön, Pisti kiment Aradra Húgom elé, majd eljöttek értem fél 3-ra. hazajöttünk, ebédeltünk, dumáltunk, aztán estefele átvittük Mezőhegyesre, mert busszal ment Szegedre. leginkább a hatalmas esőre emlékszem, mert még soha nem láttam, hogy ennyire szakadt volna az eső! pénteken melóztam, majd utána találtam a háztartási boltban nagyon jó áron 3D-s matricákat, nagyon cuki, rajzolt mintákkal (...

eredetileg azt terveztem, hogy írok majd egy jó hosszú és részletes beszámolót Ildi és Zsolti csodálatos esküvőjéről és lagzijáról, de aztán mindenki olyan jó posztot írt a témában, hogy végül úgy döntöttem, hogy én csak reblogolok. itt lehet elolvasni a menyasszony, azaz Ildi beszámolóját ( itt van néhány a gyönyörű képekből is), Pisti ét valamint Anett ét. annyit azért még hozzáfűznék, hogy nagyon kellemes volt a hétvége, tetszett a szállás, a pancsolás a medencében, finom volt a vacsorára megevett pizza, a szállodai reggeli, jó volt mindenki más előtt látni a lagzi helyszínét, találkozni Ildiékkel, vicces volt Zsolti, amint a pánikszobát kereste (én a helyében használtam is volna, ha lett volna), jó volt a szombat délelőtti séta Pistivel, a lagzis hülyülés Anettel és Barnabással és természetesen csodálatos volt a lényeg, amiért egyáltalán nyakunkba vettük a fél országot: látni, amint az ifjú pár kimondja a boldogító igent, ami által a menyasszonyi csokrom küldetése is beteljesede...

már hétvégén is gondolkodtam rajta, hogy írni kéne, de ellustálkodtam és mára halasztottam. igazából most sincs túl sok hangulatom hozzá, de muszáj írjak, mert egyre jobban kiesnek a napok az emlékezetemből és ha tovább halogatom, semmiről sem fogok tudni beszámolni. pontosan 2 héttel ezelőtt, az első sikertelen autónézegetős hétvége utáni hétfőn, meló után újra nyakunkba vettük a vidéket és elmentünk Szegedre megnézni egy VW Golf 3-as kombit, kb. ugyanolyan színű pirosat, mint Asterix volt. fényévekkel jobb állapotban volt, mint az előzőleg megnézett autók és még az ára is sokkal barátibb volt. Pisti és kollégája jól körbenézték és arra a következtetésre jutottak, hogy megéri az árát, úgyhogy abban egyeztünk meg a tulajjal, hogy még valamit rendbetesz a váltón, amihez már megrendelte az alkatrészeket és, amint kész lesz, érte is megyünk és nyélbe ütjük az üzletet. szintén hétfőn volt, hogy felhívtam a védőnőt, mert már aggódtam, hogy majdnem 3 hete voltam a vérvételen és még ...

ezt a hetet már kb. törölte is az emlékezetem, mert nem nagyon tudom felidézni, hogy mikor mi történt. azt tudom, hogy elköltöttük az összes spórolt pénzünket Asterixre, a csütörtököt végigstresszeltem, pénteken pedig eladtuk az autót @kaloczit-nak. azt hittem, hogy sokkal szomorúbb leszek, de végül egész jól viseltem, mondjuk nem is néztem meg, ahogy elhajt vele. tegnap egészen jó napunk volt, sokat lustálkodtunk, voltunk boltban, gyorsan elkészíthető kaját ebédeltünk és délután még Marcsiéknál is voltunk, este pedig sétáltunk velük egyet a friss levegőn. ma húsos pitét készítettünk ebédre, aztán délután Pisti egyik kollégájával és a barátnőjével elmentünk autónézőbe. elautóztunk egy csomó kilómétert, én meglehetősen el is fáradtam a nagy melegben és láttunk két pocsék autót. az egyetlen pozitívum a finom fagyi volt, amit Algyőn ettünk, az első autó megnézése után. elég elkeserítő a helyzet, mert így első ránézésre nagyon úgy tűnik, hogy annyi pénzért, amennyink van, nem ...

próbálom kevésbé hanyagolni a blogolást, mint eddig, úgyhogy talán 1-2 hetente kipréselek majd magamból egy-egy bejegyzést. :) egyébként csak addig van gond, amíg elkezdem, utána már szívesen pötyögök bármennyit, csak valaki kezdené el helyettem. a múlt hétvége igazán jól telt. szombaton Pisti dolgozott, én meg ebédre sütöttem nagyon finom húsos pitét, a nap többi részét pedig semmittevéssel töltöttem. vasárnap pontban nyolckor keltem és ébresztettem Pistit is, mert készültünk Békéscsabára menni, a Glamour napi kuponokkal bevásárolni. reggeliztünk, majd beugrottunk Pisti Nagyszüleihez, de csak Mama volt otthon. azzal a céllal mentünk, hogy elmondjuk nekik a jó hírt a dédunokáról és volt is indokunk visszamenni délután, de Pisti nem bírta tovább magában tartani, úgyhogy megmutattuk Mamának az ultrahangos képet, amin ő nagyon meghatódott. miután rábeszéltük, hogy még 5 percig ne hívja fel Marcsit, mert mi is épp hozzá készülünk. nála is volt nagy meghatódás meg örömködés. :) ezu...