virtuális kuckó

Így negyed 11-kor végre elkezdem írni az évértékelő posztom, talán éjfélre el is készülök vele. Épp egy doboz makadámdiós, vaníliás jégkrémmel a kezemben ülök (a sóskaramellás jellemzőbb lett volna az évre, de most ehhez volt kedvem), mellettem a fiúk összebújva alszanak, a tűzijáték pukkanásakor Marci Balázsba kapaszkodik és ez megmelengeti a szívem, mert még ha néha nem is könnyű az élet, a köztük lévő kapcsolatért megéri. Nem volt ez az év tökéletes. Voltak nehéz és ijesztő részei is, de összehasonlítva az előző hárommal, semmiképpen nem mondhatom rossznak. A legjobb része az volt, hogy végre négyen lettünk. Nagyon szeretem így a családunkat, a 2 huncut kisfiúval és a nagyszerű apukájukkal. Szeretem, hogy ha négyen vagyunk, akkor valahogy mindig olyan jólszervezetten mennek a dolgok. Nekem egyedül sosem sikerül úgy levezényelni a napot, hogy elégedett legyek magammal, de talán ez is eljön egyszer. Nagyon szerettem a kirándulásainkat, voltunk Szarvason, kétszer, Gyulán é...

December 19-ével kezdem a beszámolómat. Aznap ebéd után hoztuk haza Bazsit az oviból, mert Szegedre menet beugrottak Anyuék délután. Általában az ajándékokat ilyen esetben el szoktuk tenni karácsonyig, de most arra gondoltam, hogy hadd örüljenek a szüleim is a gyerekek (leginkább Balázs) örömének, ezért kibonthatták az ajándékokat, amíg itt voltak. Balázs kapott egy távirányítós mozdonyt, Marci egy formaegyeztetős kirakót meg egy másik, kicsit bonyolultabb játékot, amit eltettünk neki későbbre. Anyuék kaptak tőlünk egy naptárt az unokák fotóival, plusz sört és csokit. Ebédre hurkát és kolbászt ettünk friss kenyérrel és mustárral. Nem maradtak nagyon sokáig, mert Marci álmos volt és még el kellett menjenek Szegedre, de azért Balázs tudott kicsit játszani Apuval. Pénteken Marci 10 hónapos lett (december 6-án kibújt az első foga, rá pár napra a második is és túlesett az első betegségén is, rögtön duplán: pár nap kihagyás után másodszor is kötőhártya gyulladásos lett. Balázs "beé...