Bejegyzések

cenzúra címkéjű bejegyzések megjelenítése

hétfő :)

reggel nem tudom már, hogy hánykor keltünk. nagyon fáradt voltam, mivel nem aludtam túl jól. reggeliztünk, aztán lementünk a kisboltba fagyiért. megettük, aztán Kinga akart menni kirándulni, de nekünk nem volt kedvünk, aludni akartunk, vagy legalábbis nyugiban együtt lenni, így megint kiköltöztünk a verandára. Tesó közben elment a nénikkel a faluba, mi meg elaludtunk. miután visszajöttek, összecsomagoltunk, megint elmentünk vízért, 3-kor pedig lementünk a boltba chipsért és sütiért, majd kimentünk az állomásra. miközben vártuk a vonatot, felhívtam a CFR (itteni MÁV) jegypénztárát, hogy hányig vannak ott, mert meg kellett volna vegyük Pistinek a helyjegyét. kiderült, hogy a vonatunk 17:20-kor ér be, így lesz 40 percünk, hogy odaérjünk. a vonaton aludtam, meg persze feléltük a kajatartalékainkat :D, aztán leszálltunk a vonatról és a lehető legrövidebb úton elértünk a jegypénztárhoz 20 perc alatt. itt derült ki, hogy nincs Kincsemnél a jegye, úgyhogy teljesen fölöslegesen igyekeztünk...

vasárnap :)

tehát reggel fél 6-kor csörgött az óra. átmentem felébreszteni Kincsemet, aztán pakolásztam a cuccaimat. Anyu a kaját csomagolta, aztán reggeliztünk és elindultunk az állomásra. úgy volt, hogy Réka is jön, de végül közbejött neki valami, így 6-on mentünk, Éva-néni, Gitti-néni és Eszti-néni, valamint Tesó, Pisti és én. szinte negyed órába telt, amíg megvettem hármunknak a jegyet, majd üldögéltünk és vártuk a vonatot. közben állon lőttem magam a schweppes-es üveg kupakjával, mert annyira felrázódott, hogy amikor ki akartam csavarni a dugót, elszabadult és elrepült. egy ehhez hasonlóan vicces majdnem-baleset szombaton is volt, csak akkor Tesó csapta szinte Pistire a fürdőajtót, csak néhány centi hiányzott. megérkezett a vonat, felszálltunk és hát nekünk olyan helyet foglaltak, ahol már ült egy bácsi, ami nekem nem tetszett, így elindultunk másik helyet keresni. csak persze nem találtunk, úgyhogy kiszorultunk az előtérbe. haragudtam magamra, hogy miattam kell majd végigállni a más...