virtuális kuckó

Csütörtökön meló után hazahoztam Balázst az oviból, ebédeltünk, odatettem egy adagot mosni. 6 után hazaért Pisti is. Bepakoltam Balázsnak az egyik utazótáskába a cuccait a hétvégére, egy másikba pedig az én meg a Pisti cuccai kerültek.  Este elég sokáig fentvoltam, mert azt már mégsem lehet, hogy ne nézzem meg adott héten az aktuális luxusfeleségek részt. :D Pénteken 6 után keltünk, elpakoltuk, amiket még kellett, reggeliztünk, aztán én Balázzsal elvonatoztam Mezőhegyesre, mert amikor arról beszéltünk, hogy Mamánál fog aludni, említette, hogy szeretne vonattal menni. Nagyon örült neki. :) Jó hamar kiértünk az állomásra, úgyhogy kb negyed órát álldogáltunk, mire jött a vonat. Útközben láttunk nyuszikat meg munkagépeket. Bementünk kicsit az irodába, hogy Balázs haverkodjon a kollégáimmal, ha már májusban együtt töltünk egy egész hétvégét. Pisti hívott, amikor megérkezett, úgyhogy a ház előtt találkoztunk és beraktuk Balázs biciklijét a tárolóba. Anyósomnál kipakoltam nagyjá...

10 éve és 1 napja még azt sem gondoltuk volna, hogy a baráti kapcsolatunkból szerelmi lesz, mégis így lett. 2008. április 18-án, pénteken, valamikor délután 4 és 5 óra között vettünk egy nagy levegőt és belevetettük magunkat ebbe a kalandba (és ezt most nem úgy értem, hogy futó kalandnak indult :D), maximum csak remélve, de semmiképpen sem biztosan tudva, hogy van jövője. Szerintem a legtöbb ismerősünk egy lyukas garast sem tett volna arra, hogy ez hosszú távon működni fog, de mégis szerencsésen alakult minden és most itt vagyunk együtt, 10 évvel később. Hihetetlen, hogy már eltelt egy évtized, gyakorlatilag eddigi életünk majdnem harmadát együtt töltöttük. :) Voltak közben hullámvölgyek és kicsit nehezebb időszakok, de nagyrészt jó dolgok történtek velünk és sokkal többször voltunk boldogok, mint nem. Remélem, ez még nagyon nagyon sokáig így lesz. :) Az elmúlt 10 évben volt 3 kapcsolati forma ("járás", jegyesség, házasság), 3 költözés (nekem, Pistinek csak 2, de az én e...

Pár hete még azt hittem, hogy ez a nap majd megint padlóra küld, de ezt sikerült elkerülni azzal, hogy az elmúlt 3 kedden elég kemény volt a terápia. Az elsőt végigbőgtem meg még utána pár órát, de sikerült kibeszélni magamból minden Eszterrel kapcsolatos traumát meg bűntudatot és hirtelen sokkal jobban lettem. Persze nem vagyok még teljesen "gyógyult", de végre sikerült elfogadni, hogy nem rajtam múlt, hogy így alakultak a dolgok és a vetélés miatt mostmár azt is el tudom fogadni, hogy azon túl, hogy megteszem, ami tőlem telik, nem tudok mindent megakadályozni. Szóval végre nem félek egy újabb terhességtől.   Tegnap vettem a Lidlben egy csokor tulipánt, "szülinapi ajándéknak" amire aztán Balázs ráült egy kicsit, amikor öltöztettem az oviban, én meg nagyon nevettem rajta, mert ez olyan tipikusan kistesókkal megeső dolog, legalábbis én így képzelem. :) Remélem, hogy majd egyszer kiderül, hogy mennyire helytálló az elméletem.