virtuális kuckó

December 8-án reggel Pisti hazajött a munkából, reggeliztünk, felöltöztünk és elindultunk Békéscsabára. Fél 10 körül értünk oda, leparkoltunk a Centerben, átvettük a 3 mozijegyet a Grincsre, aztán a Libriben megvettük a 2 adomány könyvet, egyet a Libri gyűjtő akciójára, egyet még az ovis adománygyűjtésre. Még benéztünk 1-2 helyre, aztán fél 11 körül elmentünk mosdóba, megvettük a popcornt meg az üdítőt, átvettük a 3D szemüvegeket és beültünk a terembe. Balázs persze kitalálta, hogy ő nem akarja felvenni, de Pisti ráadta, amikor kezdődtek az előzetesek, ami után Balázs időnként még a száját is becsukta, mert amúgy nyitott szájjal nézte a vásznat. Simán kibírta a másfél órát mocorgás meg duma nélkül, amihez azért az is kellett, hogy nagyon jó volt a mese, látványos és szórakoztató, nálam simán veri a Jim Carrey-s változatot. Mozi után elsétáltunk a karácsonyi vásárba. Még a tavalyinál is kisebb volt, de Balázs ment egy kört a kisvasúttal, ettünk finom kürtős kalácsot, majd vissz...

Tudom , hogy másik bejegyzést ígértem, de azt is megírom, csak ez most aktuálisabb. Ma töltöttem a 30 hetet, úgyhogy már csak/még 10 van hátra. Én remélem, hogy inkább kicsit kevesebb, de semmiképpen nem több, mert nagyon nem szeretnék túlhordás miatt a kórházban dekkolni. Nem akarok az abszolút szükségesnél többet távol lenni Balázstól és a felügyeletét is könnyebb lenne pár napra megoldani, mint meghatározhatatlan időre. Ezek mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az utolsó hetekben 200-250 grammot szednek a babák magukra és már most sem kis baba, 28+3-on 1200 gramm körülre saccolta az ultrahang az aktuális súlyát. Persze amellett, hogy várom, hogy itt legyen és magamhoz öleljem a kis babaillatú, puha testét, félek is a változástól, amit az életünkbe hoz. Tudjátok, mindig mondom, hogy Balázs mennyire nem szereti a változásokat és tavaly még azon is kiakadt, hogy más árnyalatú lett festés után a fal színe és hogy ezt tőlem örökölte. Szóval parázok attól, hogy milyen lesz...

November 20, egy újabb izgalmas kedd. Reggel 8-ra, kellőképpen izgulva és kissé sietősen érkeztünk a nevtanba. Kár volt attól tartani, hogy elkésünk, mert egy jó darabig csak vártunk, többek közt az Aradról érkező pszichológus nőre. Volt még ott rajtunk kívül egy kislány a szüleivel, úgyhogy amikor végre elkezdtük, felváltva vitték őket a különböző felmérésekre. Balázs a pszichológusnál kezdett, addig mi kaptunk egy 3 oldalas kérdőívet, amin olyanokat kérdezték, hogy tervezett gyerek volt-e, milyen volt a terhesség, a szülés, mikor kezdett járni, beszélni, mi a napirendje, hogyan jutalmazzuk, fegyelmezzük. Nem is volt rá elég a ¾ óra, amíg Balázs nem volt velünk. Közben Pisti elment boltba és hozott neki kekszet meg gyümölcslevet, mert nem voltunk felkészülve arra, hogy ez ilyen sok órás program. Miután várakoztunk egy újabb adagot, Balázst elvitte egy másik nő, aki nem győzte dicsérni, hogy milyen ügyes. Számolt, rajzolt, beszélgettek, aztán a végén minket is behívtak. Az...