virtuális kuckó

el kéne kezdeni megírni ezt a bejegyzést. biztosan hosszú lesz és egyelőre fogalmam sincs, hogy pontosan mi lesz benne, de belevágok és egyszer majd be is fejezem. az előző bejegyzésem ott ért véget, hogy október 23 volt és Balázs semmi jelét nem mutatta, hogy valaha is ki akarna költözni. nagyon reméltem, hogy történni fog valamiféle csoda és éjjel mégis beindulnak a dolgok, de ebből nem lett semmi, úgyhogy 24-én fél 6-kor felkeltünk, bepakoltam az utolsó cuccokat a pakkba és elindultunk a kórházba. természetesen kb. bármihez több kedvem lett volna, mint ehhez, de nem volt mit tenni, menni kellett. már majdnem Békéscsabán voltunk, amikor írt Ági, a szülésznőm egy sms-t, hogy hányra kell menjek, mert bár szabadságon van, ő is bejön. odaértünk, Pisti kint maradt a váróban a csomagommal, engem pedig elirányítottak CTG-re, ahol már ott volt Ági is és kézbe vette az irányítást. CTG közben felvette az adataimat, közben megvolt a vizit is, amiből én szerencsésen kimaradtam (a túlhor...

hétfőn fél 9-kor jelentkeztünk a szülészeten, ahonnan felküldtek a nőgyógyászatra, hogy ott várjam meg a dokimat. pár perccel később meg is érkezett, leküldött a szülészetre, CTG-re. most csak a szülőszobán volt hely, mert még épp a festés utáni pakolászás folyt az osztályon. az épp ügyeletes szülésznő nagyon kedves volt (ő lett volna amúgy a szülésznőm, ha még vállalna kismamákat), beszélgettünk egy kicsit, aztán magamra hagyott, mert volt ott egy kismama, aki vajúdott és őt kellett irányítani. én majdnem elaludtam a CTG alatt, de aztán gyorsan magamhoz tértem, sőt, majdnem infarktust is kaptam, mert a másik helyiségben a kismama összeesett és nagyon ijesztő volt, ahogy csattant a padlón. végül ketten kaparták össze és nyugtatgatták, hogy még semmi olyan nem történt, amitől el kellene ájulni. most megint nem lett túl jó a CTG eredménye, mert Balázs leginkább aludt és csak párat mozdult, de azt mondta a doki, hogy elég csak másnap megismételni, viszont megvizsgált és azt mondta, hog...

gyorsan pötyögök pár sort az elmúlt 3 napról, mert fogalmam sincs, hogy mikor lesz legközelebb bejegyzés. persze az is lehet, hogy ezentúl majd naponta írok, ha a kórházban fogok üdülni és baromira rá fogok érni két vizsgálat között, de egyelőre még nem tudok semmit, majd holnap délelőtt okosabb leszek. pénteken 3/4 6-kor keltem, összekapartam magam valahogy, aztán 7 előtt jött Pisti és hozott nekem péksütit, amit az autóban ettem meg, Békéscsaba fele menet. pontban 8-kor sikerült megérkezni a terhesgondozóba, ahol pár perc várakozás után mehettem is CTG-re. eléggé izgultam, hogy most jó legyen az eredmény és ne kelljen megint ismétlésért meg egyéb vizsgálatokért mászkálni. szerencsére Balázs is úgy gondolta, hogy egy bolondozós nap elég volt a hétre, úgyhogy mozgott is, de nem túl sokat és a pulzusa is tökéletes lett. ezután következett a kicsit unatkozós rész, amíg a doki előkerült, de amint megérkezett, rögtön szólítottak is és gyorsan végeztünk; azt mondta, hogy ha szerdán ily...

most csak egy hetet kell elmeséljek, úgyhogy bele is vágok! :) múlt hét szerdán gyorsan végeztünk a házidokinál, megkaptam a szükséges papírokat és meglett az EKG is, amin minden rendben volt és a vérnyomásom is tankönyvi. innen Békéscsaba felé vettük az irányt, mert 11:30-ra kellett CTG-re mennem. nagyon időben érkeztünk és volt egy pici csúszás is, úgyhogy addig üldögéltem, aminek az lett az eredménye, hogy Balázs is nagyon bepunnyadt, ezért aztán amikor behívtak a vizsgálatra, rámkötötték az érzékelőket és a jobb oldalamra fordultam, úgy döntött, hogy ő bizony szundikál egyet és tesz magasról arra, hogy neki itt mozgást kéne produkálnia! fél órát feküdtem ott, arra várva, hogy legalább csuklani kezdjen vagy valami, de nem történt semmi, hiába rázogatta a laboros néni a hasamat meg forgatott jobbra-balra. fél óra után elunta és a lelettel beküldött a dokihoz, akinek hiába bizonygattam, hogy a gyerek CTG előtt és után is mozgott (a kis troll-fióka :D), felküldött a kórházba, hogy...

ma már írtam egy bejegyzést, amit egyelőre nem publikálhatok, de cserébe írok nektek egy kicsit az elmúlt heteimről. még január közepe fele kiderült, hogy indulni fog egy kezdő angoltanfolyam, amit úniós forrásból szerveznek, így csak nagyon keveset kell fizetni (mint utóbb kiderült, 1.800,- forintot) és adnak tankönyvet valamint gyakorló füzetet is, amit a képzés után is megtarthatunk. regisztrálni kellett az eper.hu-n, amit meg is tettem, de aztán egyéb bokros teendőimnek hála, nem jártam jobban utána, hogy mikor indul, így a kezdésről szépen le is maradtam! az első óra után úgy szereztem tudomást erről, hogy Pisti nagynénje megkért, korrepetáljam őt. ezután szerencsés véletlenek összejátszásából az lett, hogy valaki kimaradt, én pedig bekerülhettem helyette a 12 fős csoportba, így a 6. órára már én is mehettem. a lemaradásomat persze simán be tudtam pótolni, hiszen nem nagyon tanulunk olyat, ami számomra újdonság lenne, de gyakorlásnak/tudás frissítésnek ennyi pénzért tökéletes...

hihetetlen, de pár óra múlva már a vonaton fogok lakberendezésből okosodni :D és fél 12-kor Lökösházán landolok Kincsem karjaiban. :D remélem, hogy elbír csomagostól. :$ :D   még szép, hogy elbírlak. :) csak gyere már. :$   :) reggel 8 előtt megébredtem és szerettem volna még aludni, de eszembe jutott, hogy nemsokára utazom és nem tudtam visszaaludni. ebből is látszik már, hogy mennyit fogok most aludni. szerintem semennyit, úgyhogy nem is sietek lefeküdni. reggelire készítettem sajtos sonkás rántottát, aztán beszéltem kicsit Kincsemmel. utána felszedelőzködtünk és átmentünk Rékához. szegényke pont most az ünnepekre hült meg, remélem, hogy hamar rendbejön. :) kaptunk tőle egy-egy méhviasz gyertyát, csokit és egy gyönyörű hattyút, papírból. 3 dimenziós és kb. 1000 darabból áll. ez így leírva nem könnyen elképzelhető, de majd lefényképezem és megmutatom. :) ő egy érdekes japán mintás selyemszerű anyaggal bevont határidőnaplót kapott meg csokit és egy kis hóembert. nem m...

hi-hi, asszem időszerű visszaszámolni. :)   bizony bizony. :) este (na jó, éjjel :$) fél 2-ig voltunk fent, aztán aludni mentünk. nagyon reméltem, hogy legalább hétvégén alhatok, de nem, Anyu már 10-kor bejött virágot locsolni, aztán meg kiparancsolt az ágyból, mert kellett érkezzen Ibi néni. hozott tepertős pogácsát, úgyhogy azt reggeliztünk. közben az esőből havazás lett, csak miután elállt, egyből el is olvadt az egész, mert túl meleg volt kint. azt hittem, hogy legalább Kincsem sokáig alszik, ezért nem is nagyon siettem a laptop elé, de nagyon örültem neki, amikor láttam, hogy már Ő is bent van MSN-en.   :) az egész napunk nagyon jól telt együtt, megint tökéletes az összhang, sikeresen kihevertük a kicsit rosszabb napokat.   én is így érzem, tehát letörölhetetlen a mosoly. :)   nagyon várom már a csütörtök éjjelt, hogy újra megölelhessük egymást és kicsit együtt lehessünk. :)   és utána már nincs sok hátra Karácsonyig, de addig nem ke...

este House-t néztem, de nem nagyon figyeltem, kicsit visszaolvastam a blogomat :) és Anettel beszélgettem. 7-ig aludtam, megint volt néhány elintéznivalóm, aztán melóztam. nagyon nagyon hosszú volt, egy kimutatást kellett elkészítsek, de sehogy sem akart kijönni a megfelelő összeg. végül segítettünk kicsit rajta, aztán elküldtem. kitöltöttem a kasszakönyvet, aztán eljöttem, 5 után pár perccel. nagyon hideg volt, azt hittem, meg fogok fagyni, főleg, hogy 93 másodpercet álltam a stoplámpánál. brrr ...   szívesen átmelegítenélek minden este. :) hamar hazaértem, átöltöztem és leültem a gép elé, kicsit sikerült Kincsemmel beszélgetni. mindketten nagyon fáradtak vagyunk, igazán ránkfér már a hétvége. még a holnapot biztos kibírjuk valahogy ...   én akár fél lábon ugrálva is, bár akkor kicombosodnék. :D most tv-t nézek és várjuk Tesót, nemsokára itthon lesz. megpróbálok időben lefeküdni, holnap megint 7-kor kelek. ha hétvégén nem hagyják, hogy kialudjam magam, csúnyán fogo...

reggel 7-kor végül feladtam a harcot és nem próbálkoztam tovább az alvással. amúgy összesen 5 órát sikerült aludni, azt is két részletben, egyszer 1-től 3-ig, aztán 4-től 7-ig. 8-ig még az ágyban ültem, aztán felkeltem és készülődtem. időben elindultam melóba, mert nem reggeliztem. vettem útközben fornettit, egészen 5-ig azzal a kb 7 darabbal tengődtem. mire nekifogtam dolgozni, elvették a villanyt, úgyhogy 2 órán keresztül csak a falakat bámultam. közben jött egy ügyfél is, akit nekem kellett "szórakoztatni", mert András nem volt bent az irodában. elég kényelmetlen volt, mert nem szeretek idegenekkel társalogni. aztán csak megérkezett valahogy András, de még így sem lett nyugtom, mert akkor is nagy volt a jövés-menés, plusz még az ügyvédhez is én kellett rohangáljak, egy csomó pénzzel. mondtam is Andrásnak, amikor ideadta, hogy én már vissza se jövök. :D picit beszéltem Kincsemmel, aztán már indult is az állomásra. :) 2 körül kiürült az iroda és akkor végre nekifoghatta...

az előző posthoz annyit fűznék hozzá, hogy nem szeretném részletezni, de szerencsére már minden rendben van és mindenkinek köszönöm, aki aggódott értem. a címből gondolom rájöttetek, hogy holnap érkezik. :) azt is képzelhetitek, hogy ahhoz, hogy ez a bejegyzés megszülethessen, súlyokat kötöttem a talpamra és odaragasztottam magam a székhez, hogy ne röpködjek körbe-körbe a szobában. :D mert nem csak a red bull, de a szerelem és a boldogság is szárnyakat ad. :D na jó, megkíméllek titeket a további őrült eszmefuttatásaimtól és elmesélem a lényeget. :$ röviden úgy jellemezném a napot, hogy a végletek napja volt. pokolian indult, még az éjjel, a reggel sem volt sokkal jobb, mert nagyon keveset aludtam, de aztán a délelőtt folyamán kezdett javulni a helyzet és délre már minden tökéletes lett! már csak örömködéssel és tervezgetéssel telt az idő, aztán András mondta, hogy elmehetek, miután visszaér ebédről, így Vidámkával előre hoztuk a találkozót, 5-ről 3-ra. :) mikor András visszajö...