virtuális kuckó

Április utolsó csütörtökén mehettünk Békéscsabára az új szemüvegemért. (Kép nincs róla, talán majd egyszer lesz. Egyedül nem vagyok valami fotogén, Balázs meg nem akar velem fotózkodni, szóval ez van.) alig egy hónappal később lett kép is róla, de persze a szára, ami a legérdekesebb része, pont nem látszik. Anyósommal buszoztam haza, ő Pistivel bement a kormányablakba ügyfélkaput intézni, én elhoztam Balázst az oviból, aztán az autónál találkoztunk és már robogtunk is Csabára. Leparkoltunk a Centernél, aztán elsétáltunk az Ofotértbe. Amíg mi Pistivel bementünk, Balázs kint biciklizett. Gyorsan végeztünk és amíg elsétáltunk a Street Cornerig, kipróbálhattam a fényre sötétedő lencséimet, mert kivételesen sütött a nap. :) Azt hittem, hogy fura lesz, de nem veszem észre, hogy sötétedik, csak annyiban, hogy egyik pillanatban még hunyorgok, a következőben már nem. A Street Cornerben megint finomat ettünk, én most is quesadilla-t kértem, csak most sült krumplival, hogy legyen...

Még tavaly nyáron kitaláltuk, hogy festeni kéne, mert a konyha és az étkező nagyon penészedik, meg máshol is kopott meg úgy ötévente nem árt egy kicsit festeni. De csak nem akaródzott rászánni magunkat, közben terhes is lettem, szóval elnapolódott, de úgy gondoltuk, hogy legalább a hálót csak kifestjük, mire megérkezik Eszter, aztán a többit majd apránként. Eszter sajnos már nem érkezik, de a terv megmaradt, havonta megcsinálunk egy-egy szobát és a hálóval kezdünk, holnap. Emiatt szombaton bementünk Békéscsabára, az Obiba, megvenni a szükséges dolgokat. Előtte még elmentünk az Ofotértbe, mert küldtek Pistinek e-mailt, hogy egy éve használ kontaktlencsét és ránéznének a szemére. Ha már ott voltunk, én is megnéztem a kereteket és találtam olyat, ami tetszett, így 3 év után én is megvizsgáltattam a szemem és, bár nem nagy a változás, de csináltatok új szemüveget. Nagyon jó akció van most, mert lehet választani, hogy vagy a keret, vagy a lencse fél áron van, plusz adnak 2x15 000 F...

Múlt héten, hétfőn és szerdán Pisti volt Balázzsal itthon, kedden és csütörtökön jött velem Mezőhegyesre, mamázni, pénteken pedig az oviban farsangi bulizott a pajtikkal és mentős pólóban tömte magába a fánkot. Délután porszívóztam és rendeltünk pizzát.  Szombaton, miután Balázs felkelt a délutáni szundiból, beugrottunk az orosházi Tescoba papucsot venni neki, majd kiáztattuk a habtestünket a gyopárosi fürdőben. Balázs nagyon élvezte a pancsolást, sokat csúszdázott és még az sem szegte kedvét, hogy néhányszor elkukkant és nyelt egy kis vizet. Haza sem akart jönni. Mondjuk azután, hogy itthon megmostuk a haját, eléggé elment a kedve a strandolástól. Vasárnap végre rendet raktam Balázs szekrényében, kiszedtem egy csomó kinőtt ruhát, így most sokkal átláthatóbbak a polcok. Hétfőn Pisti elvitte a laptopját a mentőállomásra, amitől Balázs kissé kiborult, mert nem volt min mesét nézni, úgyhogy egész délután azt hallgattam, hogy Apa haza kell jöjjön a laptoppal. Sütöttünk kolbás...

azt az előző bejegyzésből ki is felejtettem, hogy 19-én elvittem Balázst a bölcsibe a városi karácsonyra, ahova a 3 év alatti gyerekeket és szüleiket hívták meg. nagyon kellett rohanjunk, hogy ne késsünk el, de időben odaértünk. amikor kihámoztam Balázst az overálból, mondtam neki, hogy szeptembertől minden nap itt fogunk öltözni, csak sajnos a vidám hangnemet nem bírtam tartani, miközben ezt mondtam, mert még mindig nem vagyok kibékülve azzal, hogy bölcsibe kell járnia. azt hiszem, nekem ugyanúgy szeparációs szorongásom van, mint neki, mert egyelőre úgy érzem, hogy csak az enyém (miénk) és nem akarom senkinek sem adni! (ehhez most pont jó gyakorlat lesz ez a néhány hét meló.) karácsonyra aztán a nagy készülődés közepette teljesen elmúlt az ünnepi hangulatom. valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy máskor, amikor még suliba jártam vagy dolgoztam, vártam a szünetet, most meg, hogy itthon vagyok, nincs benne semmi különös. 23-án este feldíszítettem a fát egyedül, mert Pisti dolgoz...

mozgalmas hónap volt, gyorsan beszámolok róla, mert karácsonyról szeretnék majd külön írni. 4-én Szegedre mentünk, a pajzsmirigy ultrahanggal kezdtünk, ahol kiderült, hogy tovább nőttek a göbjeim vagy miim. aztán megkerestük a Nokia Care-t, ahol leadtuk a telefonomat. addigra kaptam kölcsön egy androidos kamu iphone 5c-t, amit kb 5 percenként csapkodtam volna a földhöz, de szükség volt rá, hogy kommunikálni tudjak a külvilággal. plusz azért találtam benne előnyt is, olyan játékokat tudtam játszani, amik wp-re valószínűleg soha nem lesznek. szervíz után meglátogattuk Gingeréket, kaptunk finom gulyást ebédre, Balázs pedig játszhatott Ábellel. mikor mindkét gyerek elálmosodott, mi elindultunk az Árkádba, ahol Balázs a hordozóban aludt, mi meg addig vettünk ezt-azt és nézelődtünk. 4-kor megetettük, majd mi is ettünk és indultunk is haza. 5-én Pisti délelőtt az öregeknél dolgozott, aztán Mikulás volt az egyik kollégájáék családi Mikulás-buliján (mi is mentünk Balázzsal), majd ment ...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

ma 6 éve kezdődött minden, pontosabban talán 1-2 nappal előtte, egy ismeretlen sráctól kapott, Hotdog-os levéllel. sajnos a levél már nincs meg, akkor nem mentettem el, mostanra pedig a HD törölte. azt tudom, hogy kedveseket írt benne, én meg jó passzban voltam és válaszoltam, aminek az lett a következménye, hogy elkérte az MSN címemet, én pedig vakmerően megadtam és 30-án este beszélgetni kezdtünk. most így visszaolvasva, nagyon ki lehettem éhezve egy normális beszélgetésre, mert első perctől kezdve olyanok voltunk, mint akik régebb óta ismerik egymást, csak pár évig nem találkoztak és most próbálják behozni a lemaradást. :) olyan hihetetlen, hogy így kezdődött ez az egész és annyira másképp alakult volna az életünk, ha akkor nem ír vagy én nem válaszolok. mondjuk Pisti biztos mentőzne és lehet, hogy ugyanúgy lenne felesége és gyereke, sőt, lehet, hogy már több is, vagy lehet, hogy csajozna, de az biztos, hogy nem ugyanezt az életet élné. én nem tudom, hogy hol lennék ... amikor ...

nincs kedvem blogolni és nincs kedvem pötyögni, de megteszem. épp az előbb fejtettem ki Pistinek, hogy miután elköltözöm, garantáltan ki fog ütni rajtam a számítógépundor és már most is lappang bennem. elegem van az egész napos gépelésből. :$   de most még kell a kapcsolattartáshoz. :$   ühüm :) tegnap este nem voltam túl jókedvű, de azért nem is volt rosszkedvem, inkább csak olyan semmilyen hangulatban voltam. háttérzajnak ment a Heti Hetes, aztán, miután vége lett, elmentünk aludni. reggel alig bírtam felkelni, de muszáj volt. reggeliztem, közben Apu észosztásba kezdett, mert szerinte felelőtlenül vágok bele a költözésbe, aztán felöltöztem és megírtam a felmondólevelemet. elbandukoltam melóba és nem vitt rá a lélek, hogy letámadjam a főnöknőt a jó hírrel, úgyhogy vártam a megfelelő pillanatot, ami el is jött. :) kérdezte, hogy hova tettem az egyik szebeni lány felmondását? megkerestem a sok alig látszó fax között és, ha már megvolt, enyhén sajnálkozva, mellékeltem a...