virtuális kuckó

Tudom , hogy másik bejegyzést ígértem, de azt is megírom, csak ez most aktuálisabb. Ma töltöttem a 30 hetet, úgyhogy már csak/még 10 van hátra. Én remélem, hogy inkább kicsit kevesebb, de semmiképpen nem több, mert nagyon nem szeretnék túlhordás miatt a kórházban dekkolni. Nem akarok az abszolút szükségesnél többet távol lenni Balázstól és a felügyeletét is könnyebb lenne pár napra megoldani, mint meghatározhatatlan időre. Ezek mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy az utolsó hetekben 200-250 grammot szednek a babák magukra és már most sem kis baba, 28+3-on 1200 gramm körülre saccolta az ultrahang az aktuális súlyát. Persze amellett, hogy várom, hogy itt legyen és magamhoz öleljem a kis babaillatú, puha testét, félek is a változástól, amit az életünkbe hoz. Tudjátok, mindig mondom, hogy Balázs mennyire nem szereti a változásokat és tavaly még azon is kiakadt, hogy más árnyalatú lett festés után a fal színe és hogy ezt tőlem örökölte. Szóval parázok attól, hogy milyen lesz...

Nem tudom, egyáltalán ti még emlékeztek-e rám, mert a blogger app a saját telefonomon kiléptetett, a google meg múltkor küldött egy e-mailt, hogy biztosan továbbra is feliratkozva akarok maradni ennek a blognak a kommentjeire, mert már jó régen nem látogattam. Burkolt célzás arra, hogy összekaphatnám magam, értem én!    Balázst az előbb elvitte Marcsi egészen délutánig, Pisti a tegnapi lagzit próbálja kiheverni, én meg megfenyegettem magam, hogy egyetlen This is us részt sem nézhetek addig, amíg nem írom meg ezt a bejegyzést, úgyhogy nincs más hátra, mint pötyögni.   Rengeteg dologról nem írtam, amit majd szerintem egy másik, leginkább képekből és képalákból álló bejegyzéssel fogok pótolni, majd ... valamikor. Magamat ismerve, ez nem karácsony előtt lesz, de majd a hidegben milyen jól fog esni pl. napsütötte, balatoni képeket nézegetni, ugye? :D   Azért röviden összefoglalom, hogy mi minden történt velünk május óta, azaz kb 4 hónap alatt.   Május ...