virtuális kuckó

Úgy döntöttem, hogy ez egy fenntartható formátum, úgyhogy idén is havi egy bejegyzés várható. A valaha volt legrosszabb január elseje után, a folytatás vállalhatóbb volt, de még így se ez lesz a kedvenc hónapom. Volt ebben a hónapban terápia újrakezdés, havazás, szánkózás, új szemüveg elhozás és bevásárlás Békéscsabán, Tesómék meglátogatása Szegeden, pozitív Covid teszt Pistinek és nekem, szerencsére enyhe tünetekkel, emiatt karantén, majd még 3 szabadnap (Pistinek csak kettő), amikor a gyerekek oviban/suliban voltak, gyerekeknek tavaszi cipő rendelés és nyaralás lefoglalás és hagyatéki tárgyalás időpontjának fixálása március 15-re. Nagyjából ennyi, jöjjön még néhány fotó, mielőtt elhozom Marcit az oviból. Az első igazi nagy hó Hóember, amiről nincs jobb kép, mert reggelre hanyattesett. Szánkózás az erdőben Hajnali könyvklub Hóvirág a kertünkben Vízfestékezés a hóban Jégkalapács Marciról kiderült, hogy a 3-4 éveseknek való kérdezz-felelek kártyákban nagyon penge!

Pár hete még azt hittem, hogy ez a nap majd megint padlóra küld, de ezt sikerült elkerülni azzal, hogy az elmúlt 3 kedden elég kemény volt a terápia. Az elsőt végigbőgtem meg még utána pár órát, de sikerült kibeszélni magamból minden Eszterrel kapcsolatos traumát meg bűntudatot és hirtelen sokkal jobban lettem. Persze nem vagyok még teljesen "gyógyult", de végre sikerült elfogadni, hogy nem rajtam múlt, hogy így alakultak a dolgok és a vetélés miatt mostmár azt is el tudom fogadni, hogy azon túl, hogy megteszem, ami tőlem telik, nem tudok mindent megakadályozni. Szóval végre nem félek egy újabb terhességtől.   Tegnap vettem a Lidlben egy csokor tulipánt, "szülinapi ajándéknak" amire aztán Balázs ráült egy kicsit, amikor öltöztettem az oviban, én meg nagyon nevettem rajta, mert ez olyan tipikusan kistesókkal megeső dolog, legalábbis én így képzelem. :) Remélem, hogy majd egyszer kiderül, hogy mennyire helytálló az elméletem.

Jó régen nem írtam és már nem is emlékszem, hogy mit rizsáztam össze legutóbb, úgyhogy bocs, ha olyanról is írok, ami volt már.    Azt talán említettem, hogy januárban elkezdtük nézni a Terápia 3. évadát. Megint nagyon beszippantott a történet, még az elején kevésbé érdekes szálak is izgalmasan alakultak végül. Volt, hogy hétköznap fél 12-ig néztük, pedig én általában 9-kor már alszom. Február közepén, egy pénteken értünk a végére és pont aznap írta ki twitteren egy lány, hogy a csoporttársai ingyenes, segítő beszélgetéshez keresnek klienseket, gyakorolni a tanultakat. Írtam neki dm-et, hogy megoldható-e online is, mert engem érdekelne. Reménykedtem, hogy nem pasit kapok (erről beszélgettünk Rékával, hogy érdekes módon, még azt is a szüleinkkel való viszonyunk határozza meg, hogy milyen nemű terapeutát választunk) és írásban is kommunikálhatunk, mert egyrészt időben könnyebben megoldom, másrészt sokkal könnyebb írásban megnyílnom.   Kedden Cili átküldte Évi faceboo...

Azt azért nem gondoltam volna, hogy még ez is megtörténik velünk.    Nyugodtan készítettem a vasárnapi ebédet, épp elzártam a tüzet a serpenyő alatt, miután kihalásztam az utolsó fasírtot is, majd elmentem mosdóba és szembe találtam magam egy vérfolttal.   Szóltam Pistinek, felhívtam a doktornőt, aki azt mondta, jöjjek be az ügyeletre. Amíg lezuhanyoztam, Pisti megszervezte, hogy Balázs Marcsinál lesz és össze is pakolt neki. Én is összepakoltam (csak evőeszközt és wc papírt nem hoztam), aztán leraktuk Balázst Marcsinál és már robogtunk is Békéscsabára.   Az ügyeletes doki megnézett ultrahanggal, nem nagyon látott semmit, csak a megvastagodott méhnyálkahártyát. Kaptam szobát, vettek vért, utána Pistinek mennie kellett, mert délutános a szociban. A véreredmény alapján is valószínű a vetélés. Holnap reggel megismétlik, ha csökken a HCG szintje, akkor 10 percre elaltatnak, hogy kitakarítsák a méhem. Ha esetleg emelkedne, akkor nem tudom, hogy mi van, de azt h...

gyorsan írok néhány sort, amíg ehetőre hül a tejbegrízem. húsvét előtti pénteken Szegeden töltöttük a napot. megvettük Pistinek a laptopot, voltunk az Árkádban, otthagytunk egy csomó pénzt a DM-ben, vettünk még egy doboz Duplót a rendelt mellé, meg két body-t a C&A-ban, aztán voltunk a Tescoban, a Decathlonban, ahol megvettük a biciklis gyerekülést, amihez vettünk sisakot is és vettünk Balázsnak szandált, amit azóta egyszer bírtunk ráadni, akkor is zoknival. aztán a twitteres anyukás csoportban ki is derült, hogy a kicsik zoknival hordják a szandált, mert így nem izzad bele a lábuk és nem rontja ki sarkukat sem. szombaton Pisti Anyujáéknál ebédeltünk, ahova finom meggyes túrótortát vittünk. húsvét vasárnap Mamáéknál voltunk, jól bekajáltunk a finomságokból és építettünk a Duplókból. Pistinek újra van másodállása. mióta jó idő lett, többször játszóterezünk és rászoktunk arra is, hogy Mamáéknál kint maradunk az udvaron, ahol Balázs meg sem áll, állandóan kézen fogva sétál, ...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

megpróbálok írni, aztán meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. :) iszonyat régen nem írtam, pedig tényleg történtek dolgok. az egyetlen negatívumról, ami eléggé rányomta a bélyegét az utóbbi időszakomra, inkább nem beszélek, talán majd egyszer írni fogok róla, de még nem jött el az ideje. a másik, szintén negatívum, a munkahelyhez köthető, de ezt sem szeretném részletezni. nagyon hálás vagyok azért, hogy van munkám, de néha utálok reggel felkelni és bemenni az irodába, mert úgy érzem, hogy nem becsülnek meg eléggé, nem csak engem, a kolléganőimet sem. de mindegy is, ezen nem tudok változtatni, úgyhogy együtt kell élni vele. hm ... miről is tudnék beszámolni? a 10-e környéki hétvégén voltunk Glamour napozni Békéscsabán. tényleg szuper dolog, hogy kitalálták ezt a kuponosdit, mert ilyenkor meg tavasszal fel lehet újítani a ruhatárat. a mostani bevásárlás igazán ránkfért és legalább picit olcsóbban megúsztuk. vennünk kellett farmert mindkettőnknek, amit találtunk is, nekem a C...