virtuális kuckó

Csupáncsak 12 nappal vagyok elkésve, de mi az nekem? :D Április 18-án reggel Balázs jó korán ébresztett, de legalább időben elkészültünk, összeszedtük magunkat, átvittük Anyósomhoz, tankoltunk, vettünk autópálya matricát is már tepertünk is Budapest felé. Egészen jól lehetett haladni, kivéve egy pár tíz kilométeres szakaszon, mert egy néhány négyzetméteres részen javították az aszfaltot. Kb. fél 12-re értünk az IKEA-ba, a bejárathoz közel találtunk parkolóhelyet. Az emeleten sikerült egy rövidítésen elindulni, ezért aztán visszafele az "árral szemben" haladtunk, majd megint elindultunk a jó irányba is és utána ebédeltünk. Ebéd után alig 3x mentünk végig a piactéren, mert mindig kiderült, hogy a jó hosszú listánk egyik elemét már elhagytuk, de a lényeg, hogy sikerült mindent beszereznünk (Balázs játékainak 2 szekrényt és hozzá tartozó dobozokat tetővel, sárga lufilámpát, kispolcot, ágyneműt, pilótamacskát, vízfestéket, ágyneműt, paplant, magunknak lepedőt, ébresztőórá...

Ez a nap egyelőre milliószor kimerítőbb, mint a múlt hétvége volt, pedig az sem volt piskóta! Most Balázs alszik, én az ágya alatt kuckózom, a Spotify a kedvenc zenéimet játsza, úgyhogy itt az alkalom, hogy megírjam a hálószoba átalakításáról a posztot. :) Csütörtökön Pisti és Balázs eljöttek értem és rohantunk is a fodrászhoz. Pisti kitalálta, hogy 0-ásra akarja vágatni a haját, én meg nem mertem túlzottan tiltakozni, mert tudtam, hogy alapból elég vacak napja volt Balázzsal. Végülis nem lett rossz, csak szokatlan. :) Balázs hajvágása nem indult jól, de viszonylag gyorsan megúsztuk, csak már megint az én ruhám lett a leghajasabb, a dupla beterítőkendő ellenére is. Utána még elmentünk a helyi festékesboltba, mert kellett még spakli, glettelő anyag, a repedésekre valami üvegszálas szalag és egy ecset. Miután hazaértünk, elkezdtem kipakolni a szobából, amit tudtam, Pisti csinálta az ebédet, nekem meg olyan gyomoridegem lett, hogy mondtam, hogy inkább kezdjük csak reggel a glette...

Még tavaly nyáron kitaláltuk, hogy festeni kéne, mert a konyha és az étkező nagyon penészedik, meg máshol is kopott meg úgy ötévente nem árt egy kicsit festeni. De csak nem akaródzott rászánni magunkat, közben terhes is lettem, szóval elnapolódott, de úgy gondoltuk, hogy legalább a hálót csak kifestjük, mire megérkezik Eszter, aztán a többit majd apránként. Eszter sajnos már nem érkezik, de a terv megmaradt, havonta megcsinálunk egy-egy szobát és a hálóval kezdünk, holnap. Emiatt szombaton bementünk Békéscsabára, az Obiba, megvenni a szükséges dolgokat. Előtte még elmentünk az Ofotértbe, mert küldtek Pistinek e-mailt, hogy egy éve használ kontaktlencsét és ránéznének a szemére. Ha már ott voltunk, én is megnéztem a kereteket és találtam olyat, ami tetszett, így 3 év után én is megvizsgáltattam a szemem és, bár nem nagy a változás, de csináltatok új szemüveget. Nagyon jó akció van most, mert lehet választani, hogy vagy a keret, vagy a lencse fél áron van, plusz adnak 2x15 000 F...

Amikor ez a kép készült, az ultrahangos doki kiszámolta, hogy ma lenne Eszter születésnapja. Csodás, meleg őszi nap volt. A reggel nem telt valami jól, mert bunkók voltak a vérvételen, de utána finomat ebédeltünk Pistivel, aztán üldögéltünk egy padon, élveztük a napsütést, néztük a bicikliző embereket meg a babakocsit tologató anyukákat. Álmodoztunk, hogy milyen lesz újra babázni és nosztalgiáztunk, hogy milyen volt, amikor Balázs volt pici. Aztán a váróban és a rendelőben is minden ismerős volt és ugyanakkor új, hiszen a második babánkat néztük, amint kézzel-lábbal kalimpál és dobog a pici szíve. :) Hazafele boldogságtól repesve hívtunk fel mindenkit, nem féltünk semmitől, hiszen minden rendben volt és túlvoltunk az első trimeszteren. Jó volt látni, hogy Balázs is örül a tesónak, bár szerintem ez részben a boldog tudatlanságból fakadt, hiszen fogalma sem lehet, hogy mi mindennel jár egy testvér, biztos néha azt kívánta volna, bárcsak szabadságra menne és visszakaphatná a telje...

Vasárnap reggel összepakoltunk és annyi cuccunk lett, mintha legalább egy hétre terveznénk elutazni (2 utazótáska, egy ruhazsák Pisti öltönyének, a 2 hátizsákunk és Balázs biciklije), pedig csak Anyósomhoz "kirándultunk", egyetlen éjszakára. Egy korai ebéd után, Pistivel elkezdtünk készülődni, mert 1-re jöttek értünk Főniék és Tündikéék. Utánunk még felvettük Marikát és már robogtunk is Szeged felé a kölcsön kapott kisbusszal. Mi Tündikével ketten végig úgy pattogtunk az ülésen, mint valami rossz hullámvasúton, úgyhogy igazán örültünk, amikor a színháztól nem messze végre leparkoltunk és kiszállhattunk. Még volt egy óra az előadás kezdetéig, úgyhogy elmentünk fagyizni. Útközben véletlenül összefutottunk Mariannal, a férjével és a három kislányukkal, valahogy elég vicces volt a szitu amiatt, hogy az egész Humán Bt ott bóklászott kiöltözve, csapatostul. :D A fagyizónál is elég nagy feltűnést keltettünk, mert utána a színházban Éva hallotta, hogy egy nő jó hangosan mond...

Március 11-én megkapta Balázs a szuper kétkerekű, pótkerekes bringáját, amit már aznap este kipróbált a lakásban. Aztán másnap bementünk a mentőállomásra, hogy a zárt udvaron gyakoroljon. Nagyon gyorsan megtanulta tekerni a pedált, fékezni és kanyarodni is. Hazafele már biciklivel jött. 15-én biciklivel mentünk Dédiékhez, pénteken Anyósommal és Marcsival bringázott, hétfőn megint Dédiékig és vissza, aztán már oviba is azzal mehetett. Kedden ovi után Marcsival játszóterezett, hazafele pedig összevesztünk, mert már nem volt hajlandó szótfogadni, nagyon gyorsan tekert és nem állt meg, amikor kértem. Megfenyegettem, hogy nem mehet többet oviba a biciklivel, volt nagy sírás, úgyhogy megenyhültem és kapott még egy esélyt. Másnap, miután hazajöttünk az oviból és ebédeltünk, visszamentünk még a játszótérre. Már menet sem tartotta be a szabályokat (mellettünk jön, ha szólunk, lassít/megáll, az út előtt szólás nélkül is megáll, nemhogy akkor, amikor már a tüdőnket ordítjuk ki), átbi...