virtuális kuckó

Balázs sokmindenben fejlődik mostanában, de a leglátványosabb a beszédfejlődése. az utóbbi hetekben egyre több dolgot mondott, de még mindig sok volt az első szótag, viszont már így is egészen jól megértette magát. ezen a héten aztán végképp beindult, kedden mondta Tázi (Balázs bölcsis nevelője), hogy Balázs szólt neki, hogy Tázi, megittam (a vizet)! és azóta mintha elkezdett volna érthető, igazi szavakból álló mondatokkal kommunikálni. persze még nem barokk körmondatok, de pl reggel is a "Ká fő" helyett azt mondta, hogy "Fő a kávé" és amikor azt akarta, hogy beüljek az autóba, nem azt mondta, hogy "Anya beül", hanem azt, hogy "Anya, beülj". eddig a busz csak "bu" volt, de ma elkezdte mondani az sz-et is, még kicsit meg is nyomja a végén, gondolom most gyakorolja. meg a zs-t is próbálja mondani, ma már majdnem teljesen jól mondta, hogy Bazsi. amikor a fagyisnál a nő számolta a visszajárót, mondta, hogy 4, 6, de Balázs a 4 után mondta, ...

amíg tavaly még sikerült megerőltetni magam és havonta egy-egy bejegyzést összehozni, úgy tűnik, idén már csak kéthavonta lesz belőle valami. gyors fejszámolás után arra juthatunk, hogyha ez így megy tovább, legkésőbb 2020-ra abba is hagyom az írást. ha jól számolom, addigra Balázs is megtanul írni, úgyhogy még az is lehet, hogy átadom a stafétát. :D az új év első 2 hónapját úgy lehetne röviden jellemezni, hogy a januárban semmi jó nem volt, kivéve, hogy Balázs az egész hónapot megúszta betegség nélkül, a februárban meg csak az volt rossz, hogy a hónap nagy részét itthon töltötte különböző lázas, köhögős, taknyolós kórságok miatt. a legutóbbi támadásban az egész család elvérzett, így bő egy hete én is itthon vagyok táppénzen. jó is ez az itthonlét, csak közben ott lóg a fejem felett, hogy jövőhéten bele fogok dögleni a melóba, ráadásul hétfőn el is kell korábban kéredzkednem, mert 4-re Szegeden kell legyünk a pajzsmirigy biopsziám eredményéért. egyébként ha már így szóba jött, mes...

igazán vegyesre sikeredett ez a hónap, voltak benne jó dolgok (voltam egy tök jó tb konferencián, 2,5 év után végre megint eljutottam moziba és nagyon tetszett a SW7, szuper ajándékokat kaptam karácsonyra és mindenki másnak is jó ajándékokat sikerült kitalálni) és rosszak is (Balázs bölcsis társainak felelőtlen szülei, akik betegen is beviszik a gyerekeket, így Balázs megint majdnem 3 hétig beteg volt, Anyuék karácsony előtti látogatása meg az, hogy karácsony és szilveszter előtt is minden az utolsó pillanatra maradt). az egész év elég felemás volt, sok változással és 2016 sem ígérkezik egyelőre túl sima menetnek, de majd mindent megoldunk, legalábbis ez a terv. na de duma helyett inkább kaptok még pár képet, az úgyis sokkal jobb. :) békéscsabai adventi vásár gigakarácsonyfája előtt valamit sütöttünk, az biztos, hogy még nem a mézeskalácsot, mert az pár képpel lejjebb van duplo vonatot építettünk "várj, csinálok egy olyan képet is, amin nyitva van a szem...

nekik köszönhetitek, hogy ma este blogot írok. kb 2 hete Főni engedélyezte újra a rádióhallgatást (valamikor 2013-ban lett egyszer elege belőle) és szerencsére minden nap játszák az mr2-n az Eső t, ami a napom fénypontja lett, úgyhogy néhány napja rájukkerestem youtube-on és kiderült, hogy jónéhány számukat ismerem valahonnan (de honnan, amikor sosem hallgatok rádiót?). annyira tetszik a zenéjük, hogy nem bírom abbahagyni a hallgatását, de valamit csinálnom kell mellé, mert megrögzött multitaskingoló vagyok. :D (amúgy ajánlom még tőlük a Nem voltál jót, a Bolyongót, a Ringatót, Egy lány sétál a domboldalont és az Egyszer voltot, szóval az egyetlen albumuk kb felét. :D) volt néhány izgalmas momentum az elmúlt 1 hónapban, pl. múlt csütörtökön arra mentünk a bölcsibe, hogy Balázsnak megy a hasa, amivel aztán itthon is maradt szegénykém egy hétig. pénteken Pistivel volt, szombaton Mamáéknál voltunk, vasárnap Pisti Anyukájánál, hétfőn pedig én maradtam itthon vele. szuper napunk volt, ...

már jó régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, de egyre nehezebb idekeveredni a géphez és pötyögni huzamosabb ideig. na de kifogások gyártása helyett, inkább gyorsan belevágok. :) már a kezdetektől tudtuk, hogy Balázs 2 évesen bölcsis lesz, bármennyire is tiltakozik ellene minden porcikám, mert sajnos a gyes még pelenkára sem lenne elég és hát gyed alatt sem vetett fel minket a pénz. aztán szépen lassan arra a következtetésre jutottam, hogy ha már úgysem lehet elkerülni, legalább némi hasznunk is származzon a dologból, ezért lett aztán az, hogy Balázs szeptember elsejétől lett bölcsis és nem valamikor november közepén. egyrészt így még jóidőben tudott beszokni, amikor talán kevesebb nyavalyát lehet összeszedni, még nagyon kevesen is vannak a csoportokban, így jobban oda tudnak rá figyelni és nem mellékesen így megpróbálhatjuk félretenni a gyeddel párhuzamosan kapott fizetésemet. tavasszal voltunk is bent érdeklődni meg szétnézni és akkor mondták, hogy van olyan lehetőség, hog...

rémes vagyok ezzel a havi 1 bejegyzéssel. :( ráadásul indítottam egy recepteset is, hogy már kettőt ne írjak rendszeresen. na de önmarcangolás helyett inkább belevágok a mesélésbe. múlt héten szerdán, azaz még 11-én átjött Pisti Anyukája, hogy Balázzsal legyen, amíg mi kitakarítjuk a lakást, mert Anyuék végül mégis úgy döntöttek, hogy csütörtökön nálunk alszanak és együtt megyünk pénteken Pécsre. este Pisti még elment dolgozni, így másnap elég fáradtan ért haza. természetesen volt még egy csomó tennivaló: becsomagolás, karamellás-csokis keksz sütés Ildinek ajándékba, pizzás csiga sütés az útra, ebédkészítés 2 részletben, hogy Anyuék is meleget egyenek, stb. miközben én az étkezőben/konyhában sürögtem-forogtam, Balázs ráérzett a kézen fogva sétálásra és meg sem állt, amíg nem tett legalább 3-4 kört az étkezőben. nagyon büszkék voltunk rá és mindenkinek elújságoltuk, még Rékának is megírtam, hogy Balázs sétál és üzeni Daninak, hogy mostmár ő is elindulhat. :) 6 körül meg is érkeztek A...

azt az előző bejegyzésből ki is felejtettem, hogy 19-én elvittem Balázst a bölcsibe a városi karácsonyra, ahova a 3 év alatti gyerekeket és szüleiket hívták meg. nagyon kellett rohanjunk, hogy ne késsünk el, de időben odaértünk. amikor kihámoztam Balázst az overálból, mondtam neki, hogy szeptembertől minden nap itt fogunk öltözni, csak sajnos a vidám hangnemet nem bírtam tartani, miközben ezt mondtam, mert még mindig nem vagyok kibékülve azzal, hogy bölcsibe kell járnia. azt hiszem, nekem ugyanúgy szeparációs szorongásom van, mint neki, mert egyelőre úgy érzem, hogy csak az enyém (miénk) és nem akarom senkinek sem adni! (ehhez most pont jó gyakorlat lesz ez a néhány hét meló.) karácsonyra aztán a nagy készülődés közepette teljesen elmúlt az ünnepi hangulatom. valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy máskor, amikor még suliba jártam vagy dolgoztam, vártam a szünetet, most meg, hogy itthon vagyok, nincs benne semmi különös. 23-án este feldíszítettem a fát egyedül, mert Pisti dolgoz...