virtuális kuckó

lassan ott tartok, hogy egy hónapja nem írtam, ami csak azért probléma, mert az események felére sem emlékszem. kb annyi van meg belőle, hogy március utolsó szombatján volt nálunk Judit és mindketten elmentünk hajat vágatni, másnap pedig jött Húgom egy fél napra, ami egészen jól telt, csak rövid volt. sütöttünk pizzát vacsira és kb. el is telt az idő. 26-án voltunk Balázzsal 5 hónapos státuszon, már 66 centi és 6850 gramm volt, majd 2-án voltunk vele oltáson is. voltunk az oviban fotózáson, úgyhogy van hivatalos családi fotónk is :D és lett új szemüvegem is, mert a régi már 5 éves volt és rettenetesen karcos. az izgalmasabb rész viszont ezután kezdődött, mert múlt pénteken felszedelőzködtünk és elindultunk Szatmárra Mamámhoz és Nagynénémhez. előtte még a csütörtök is nagyon húzosra sikeredett, mert aznap lett meg az autónk és Pistinek még be kellett mennie Békéscsabára, hogy feltegyék a nyárigumikat az autóra. én közben itthon tartottam a frontot nem sok sikerrel, mert Balázs ...

ejha, megnéztem, hogy mikor írtam utoljára és kissé elfogott a kétségbeesés, mert estig sem fogok végezni a pötyögéssel! még szerencse, hogy memóriám fénye kissé megkopott az utóbbi időben, úgyhogy az események felére sem emlékszem, amiből következik, hogy talán mégsem kell egy teljes regényt olvasnotok. :D július 5-én, pénteken kezdődik a történet legújabb része, amikor jelenésem volt Békéscsabán, a terheléses cukorvizsgálaton. Pisti éjszakás volt, úgyhogy úgy egyeztünk meg, hogy én beszerzem a kiflit (meg viszek itthonról tejet) meg neki is némi reggelit, majd utána találkozunk, hogy hazajöjjünk a kocsiért és robogjunk is. annyiban tért el a valóság a tervtől, hogy végül a mentőállomáson találtam Pistit, még mindig munka közben, ezért leültem beszélgetni egy kicsit a kollégáival, amíg ő végzett a dolgával. olyan fél 8 körül jöttünk haza az autóért, Pisti itthon lepakolt, aztán már mentünk is. én útközben megettem a kiflit, megittam a tejet és utána indítottam egy egy órás vissza...

az időérzékem kezd cserben hagyni mostanában, úgyhogy nézzétek el nekem, ha esetleg csaponganék össze-vissza, esetleg nem emlékeznék arra, hogy egy bizonyos esemény mikor volt és az sem kizárt, hogy lesznek fontosabb dolgok is, amiket elfelejtek leírni. ezen biztos sokat segítene, ha gyakrabban ragadnék billentyűzetet, de erre nem sok esélyt látok ... egyébként sem akarlak most elkényeztetni titeket a gyakori jelentkezéssel, mert Bazsi mellett úgyis ritkulni fognak a bejegyzések. azt mondjuk tervezem, hogy továbbra is írni fogok, de a nagy esküt nem merem azért letenni rá. 30-án, azaz csütörtökön, Pisti kiment Aradra Húgom elé, majd eljöttek értem fél 3-ra. hazajöttünk, ebédeltünk, dumáltunk, aztán estefele átvittük Mezőhegyesre, mert busszal ment Szegedre. leginkább a hatalmas esőre emlékszem, mert még soha nem láttam, hogy ennyire szakadt volna az eső! pénteken melóztam, majd utána találtam a háztartási boltban nagyon jó áron 3D-s matricákat, nagyon cuki, rajzolt mintákkal (...

tudom, hogy kb. évtizedekkel ezelőtt írtam normális bejegyzést, de most az a tervem, hogy bepótolom és a billentyűzet ütögetésével felmelegítem a kezeimet is, mivel jelenleg 17 fok van itthon, amit baromira kevésnek érzek. :D szóval december ... meló szempontjából egy katasztrófa volt és ezt tudjuk is le ennyivel! inkább mesélek a csodás budapesti hétvégénkről, a Karácsonyról (nekem akkor is nagybetű, ha a nyelvtannácik kiakadnak miatta, mert ez a kedvenc ünnepem és megérdemli, hogy megadjam neki a kellő tiszteletet), az otthon töltött majdnem egy hétről és a szilveszterről. kezdjük is! december első 13 napjának végigszenvedése után, amiben annyi jó volt, hogy megnéztük a Twilight legutolsó részét a moziban, végre eljött december 14, amikor meló után, pontban 15:00-kor felszálltunk a Budapestre tartó volán buszra. az út nem volt túl kellemes, mert sokan utaztunk és nem nagyon volt helyünk, de negyed 8 körül megérkeztünk és Anett már várt minket a Népligetben. mire megvettü...