virtuális kuckó

előre bocsátom, hogy hulla fáradt vagyok, ez volt életem leghosszabb napja (főleg, ha úgy vesszük, hogy úgy érzem, vasárnap hajnal óta tart), de jó vége lett. :) na de akkor kezdjük az elején ... tegnap éjjel végül egész sokáig msn-eztem, aztán már nem mentem tusolni, mert gondoltam nem ébresztek fel senkit, aki képes volt elaludni. én egy csomó ideig fetrengtem, úgyhogy végül azt találtam ki, hogy kipróbálom a telóm hangrögzítő funkcióját és rászövegeltem némi aggódást és nagyon sok szeretetet. úgy gondoltam, hogy a műtét után nem baj, ha megtudja, mennyire aggódtam érte és az sem árt, ha bármikor meg tudja hallgatni azt, hogy szeretem. ezután végre elaludtam, aztán 4 körül megébredtem és még szenvedtem 3/4 5-ig, amikor is felkeltem, letusoltam, összepakoltam, amit még vinni kellett, aztán Anyósommal kimentünk a vonathoz és elindultunk Szegedre. szinte egész úton nem beszéltünk, mert annyira tele volt a fejünk az aggodalommal. a vonaton jutottam néhány érdekes következtet...

mindenkinek köszönöm a kedves szavakat, az aggódást, a törődést, mindkettőnknek nagyon jól esik! annyira jó ilyenkor, hogy az embernek vannak barátai, mert nekik el lehet mondani a félelmeket is, mert ugye a családban inkább senki nem mondja ki, ha valami rossz dologra gondol, kár elkeseríteni egymást. na de akkor mesélem tovább a dolgokat. :) tegnap éjjel nem sokat aludtam, de talán picit nyugodtabb voltam, aztán amikor felkeltem, kezdődött minden elölről. reggelizni nem bírtam, bementem dolgozni, de nem sokat haladtam, mert folyton a telefonon lógtunk. kiderült, hogy Pistit át kell vinni Szegedre, mert ott is meg akarják nézni, úgyhogy kb. 2 és fél óra alatt átvitték Orosházáról, csak közbeiktattak egy rövidebb országjárást is, Orosháza-Hódmezővásárhely-Orosháza-Szeged útvonalon. :S tiszta bolondok, amiért így megsétáltatták, nem hiszem, hogy egy csigolya sérültnek ez jót tenne, dehát ez van ... 2 körül ért Szegedre és utána végre felgyorsultak az események! kb. másfél óra a...

tegnap este végre nyugodtan bújtam ágyba, de 6 helyett már 5-kor megébredtem és ugyanolyan borzasztó gyomoridegem volt, mint a műtét előtt/közben. Pisti hívott picivel 6 előtt és, amikor meséltem neki a gyomoridegről, azt mondta, hogy semmi okom az aggodalomra, minden rendben van. elmentem melózni, mindenkinek elmeséltem, hogy minden szuper és hogy még jobban is megoldották a helyzetet, mint tervezték. aztán hívott Pisti, hogy a doki tegnap összetévesztette a jobb és a bal kezét. én azt hittem, hogy hülyéskedik velem, mert ez annyira hihetetlen volt, hogy nem is tudtam komolyan venni. de mondta, hogy nem viccel, tényleg újra kell műteni, mert nem azon a felén csavarozták meg a csigolyáját, mint kellett volna. először úgy volt, hogy délután műtik, de végül 11-kor vitték le a műtőbe. elvileg rövidebb lett volna a műtét, de negyed órával tovább volt lent a műtőben. megint halálra aggódtam magam, de valahogy igazából fel sem fogtam, mind azt mondogattam, hogy nem hiszem el, hogy ez té...