virtuális kuckó

az az igazság, hogy a hónap elejéről nem igazán emlékszem semmire. az irodában sok munka volt, de a legnagyobb részét már nem én csináltam, csak Mariannt felügyeltem. szerintem egész jól belejött a dolgokba, de majd csak október elején fog kiderülni, hogy igazából mennyire. valamikor előkészítettük a TGYÁS kérőmet, aztán villámgyorsan eljött szeptember 11-e. délelőtt melóztam, délután voltunk a dokinál, aki áldását adta a hazamenetelre, csak annyit kért, hogy óránként álljunk meg pihenni és átmozgatni a tagjainkat. hazafele e-mailben megértekeztem Húgommal, hogy másnap valamikor éjjel várhatnak minket, úgyhogy hazaérve skype-olnom már nem kellett, csak összecsomagolni meg sütit sütni csütörtökre, az irodai búcsúnapomra. csütörtök reggel elküldtük az összes bevallást és összehoztuk valahogy a statisztikát is a KSH-nak, ettünk egy csomó sütit, mert vittem én is meg a kolléganőm, Marika is, mivel aznap volt a névnapja. bár már kaptam ajándékot az irodából (a légzésfigyelőre Főni adta...

nem mondanám, hogy ki vagyok békülve az idő múlásának sebességével ... nem tudom, emlékeztek-e, de egyszer kifejtettem (vagy csak akartam?), hogy a második trimeszter hatványozottan gyorsabban eltelt, mint az első, pedig az első igazából csak 6 hét volt amiatt, hogy addigra derült ki Balázs létezése. most pedig ott tartok, hogy túl vagyunk az utolsó kötelező ultrahangon, már csak kilencszer dolgozom és lassacskán kénytelen leszek tudomást venni a Damoklész kardjaként fejem felett lebegő szülésről is. mondjuk ez utóbbival úgy vagyok, hogy jobb rajta előbb (de ne korábban, mint a 38. héten) túlesni, mint később (max. valahol a 42. héten), egyrészt amiatt, mert semmi kedvem a kórházban "üdülni", másrészt a gyerek súlyában ez a 4 hét kb. egy kilónyi pluszt jelent, ami, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk benne, nem kevés. na de már megint elkalandoztam, inkább mesélek kicsit konkrétabb dolgokról. :) a hétfő szokásosan hétfős volt, viszont kedden volt a házassági évfor...