virtuális kuckó

November 14-e van, este 9 és késztetést érzek írni, úgyhogy bele is vágok, mielőtt elmegy a kedvem (?) tőle. Október 30-án, igazából már 31-én feküdtem el aludni, miután az előző bejegyzésemet megírtam. Reggel Marci 6 után kelt, de sikerült rávenni, hogy még maradjunk ágyban. Összebújtunk, majdnem vissza is aludt még, én végigpörgettem a twittert és az instát, aztán játszani kezdtem a GardenScapes-szel, ami miatt automatikusan kihangosítva tudtam felvenni, amikor 7 után Apu hívott. Kimentem a fürdőbe, mert Balázs és Pisti aludtak még, közben kikapcsoltam a kihangosítást. Tudtam, hogy miért hív annyira korán. Sírva mondta, hogy "őszinte részvétem", meg hogy éjfél előtt 2 perccel még volt pulzusa Anyunak, aztán később már nem és megpróbálta újraéleszteni, pedig tudta, hogy nem lenne jobb neki, ha visszajönne, de meg kellett próbálja. Én úgy képzeltem, hogy csak másnap indulunk, hogy mindent el tudjunk itthon rendezni, de annyira megrökönyödött azon, hogy egyedül kéne bármit is ...

már egy hete itthon vagyunk, úgyhogy végre megírom a bejegyzést is a nagy 2015-ös nyaralásunkról. :D pénteken szokásosan korán keltünk, reggeliztünk, átpakoltam még 3x a bőröndöt, hogy végre le lehessen zárni, aztán elslattyogtam lottót venni Anyunak, majd értünk jött Marcsi és kivitt minket az állomásra. túl korán értünk ki, ezért Balázsnak volt lehetősége egy csomót bohóckodni az állomás lépcsőjén. Kétegyházáig csak annyi izgalom volt, hogy berepült a vagonba valami hatalmas darázs-szerű, hatalmas, 5 centis testtel és nagy szárnyakkal. brrr! Kétegyházán kb 10 percet kellett várni és már jött is a vonat, ami a Keletibe vitt minket. egész kellemes volt az utazás, Balázs még be is szundított Szolnok után, így nem volt teljesen fáradt, mire 2 körül megérkeztünk. vettünk 5/30-as bérletet, majd elmetróztunk a Kökihez. ott szerencsétlenkedtünk egy sort, mire kijutottunk az utcára, majd 3 GPS alkalmazást segítségül hívva megtaláltuk, hogy merre induljunk el a kb 100 méterre lévő szállod...

április 29-én, szerdán oltásra vittük Balázst, 30-án pedig Aradra mentünk Anyuért. hazafele jó nagyot vásároltunk, Balázs kapott egy pár cuki cipőt meg 2 napozót és vettünk egy csomó kaját is. itthon még beszaladtunk a Lidl-be és a zöldségesbe, persze mindenhol őrület volt, tekintettel a május 1, ballagás és vasárnapi boltzár triumvirátusra. mire hazaértünk, már szinte fektetési idő is volt, úgyhogy előbb Balázs fürdött, vacsizott és altatódott, majd utána mi is vacsoráztunk és gyorsan ágyba zuhantunk. reggel Pisti ment dolgozni a mentőállomásra, mi pedig ebédet csináltunk. sikerült mindent remekül időzíteni (habár Balázs alhatott volna még), így közösen vittünk Pistinek ebédet és még Kingáért is elértünk az állomásra. hazajöttünk, mi ebédeltünk, Balázs pedig uzsonnázott, aztán elmentünk megnézni a majálist. már nem volt semmilyen program, mire odaértünk, de legalább Balázs sétált egy nagyot Anyuval és Kingával, én meg csak toltam a babakocsit. kicsit csúszdázott, fagyiztunk, ...

mozgalmas hónap volt, gyorsan beszámolok róla, mert karácsonyról szeretnék majd külön írni. 4-én Szegedre mentünk, a pajzsmirigy ultrahanggal kezdtünk, ahol kiderült, hogy tovább nőttek a göbjeim vagy miim. aztán megkerestük a Nokia Care-t, ahol leadtuk a telefonomat. addigra kaptam kölcsön egy androidos kamu iphone 5c-t, amit kb 5 percenként csapkodtam volna a földhöz, de szükség volt rá, hogy kommunikálni tudjak a külvilággal. plusz azért találtam benne előnyt is, olyan játékokat tudtam játszani, amik wp-re valószínűleg soha nem lesznek. szervíz után meglátogattuk Gingeréket, kaptunk finom gulyást ebédre, Balázs pedig játszhatott Ábellel. mikor mindkét gyerek elálmosodott, mi elindultunk az Árkádba, ahol Balázs a hordozóban aludt, mi meg addig vettünk ezt-azt és nézelődtünk. 4-kor megetettük, majd mi is ettünk és indultunk is haza. 5-én Pisti délelőtt az öregeknél dolgozott, aztán Mikulás volt az egyik kollégájáék családi Mikulás-buliján (mi is mentünk Balázzsal), majd ment ...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

írok egy gyors beszámolót, hogy végre utolérjem magam, mert nagyon el vagyok maradva. miután hazajöttünk Hollandiából, 26-án Balázs 7 hónapos lett. voltunk a védőnőnél, aki megmérte: 70 centi és 7800 gramm. és a nagy melegre valamint a hosszú hajára való tekintettel elvittük még aznap fodrászhoz is, ahonnan egy igazán gyors hajvágás után már nagyfiús frizurával tértünk haza. :) június 3-án, kedden érkezett az Anyukám, kimentünk érte Aradra és egyúttal jól be is vásároltunk. szerdán Orosházán voltunk, ahol egy kisebb vagyont elköltöttünk pelenkára (vettünk úszópelust is) és babakajára a DM-ben és a Rossmannban, a Tescoban pedig vettünk neki pár nagyobb ruhát, leginkább őszre, mert nagyon le voltak akciózva. egyébként nem lehetünk elég hálásak Anyunak, mert szinte mindenhol ő fizetett. :$ csütörtökre megsütöttem a kedvenc epres pitémet, amivel átmentünk Anyósomékhoz és ott töltöttük a délutánt. pénteken Szegedre mentünk, ittunk egy-egy jeges kávét a Mekiben és Balázst is megetet...