virtuális kuckó

az íróról:   a mindössze 28 éves Cecilia Ahern, a volt ír kormányfő lánya, ünnepelt írónő szerte a világon. 2004-ben, alig 23 évesen írta az első regényét, a P.S. I love you-t, amely nyomban világsiker lett, több, mint 40 országban adták ki és a könyv alapján készült film is nézők millióit vonzotta a mozikba. (nem mellesleg a könyv sokkal jobb, mint a film, de ez mindig így van.) az Athenaeum kiadó gondozásában megjelent Bárcsak láthatnál, Ahol a szivárvány véget ér és Bennem élsz után az írónő újabb, mesés és valóságos elemeket ragyogóan ötvöző regényét tarthatjuk kezünkben. a könyvről:   Sandy Shortt kényszerbeteg. amióta 10 éves korában eltűnt a szomszéd kislány, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket. Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. amikor megtalálja Sandy hírdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog ...

még szerencse, hogy úgy alakultak a dolgok, hogy Pisti elment szundítani, de előtte még megengedte, hogy az ő lapiján garázdálkodjak, aztán meg kiderült, hogy a Linux miatt nem lehet játszani a king.com-on, mert máskülönben egész júniusban nem született volna egyetlenegy bejegyzés sem. dehát ezen már senki sem lepődne meg, mivel az utóbbi időben elég durván elhanyagoltam a blogolást, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy eseménytelenül telnének a napjaim, úgyhogy következzen egy rövidke összefoglaló. :) ha jól emlékszem, a hónap első hétvégéjén voltunk Robert Capa kiállításán, ami nagyon nagyon tetszett és alig várom már, hogy újra megnézzük, amikor itt lesz Húgom, augusztus közepén. :) ezután unalmasnak nem nevezhető dolgos napok következtek, rengeteg munka volt, de a félelmeim ellenére sikerült mindent jól megoldani és mégsem temetett be a munka és még csak nem is kellett beköltözni az irodába. ez azért egészen megnyugtató fordulat volt, de még mindig rengeteget idegeskedte...