975. post

még szerencse, hogy úgy alakultak a dolgok, hogy Pisti elment szundítani, de előtte még megengedte, hogy az ő lapiján garázdálkodjak, aztán meg kiderült, hogy a Linux miatt nem lehet játszani a king.com-on, mert máskülönben egész júniusban nem született volna egyetlenegy bejegyzés sem. dehát ezen már senki sem lepődne meg, mivel az utóbbi időben elég durván elhanyagoltam a blogolást, pedig még csak azt sem mondhatom, hogy eseménytelenül telnének a napjaim, úgyhogy következzen egy rövidke összefoglaló. :)

ha jól emlékszem, a hónap első hétvégéjén voltunk Robert Capa kiállításán, ami nagyon nagyon tetszett és alig várom már, hogy újra megnézzük, amikor itt lesz Húgom, augusztus közepén. :)

ezután unalmasnak nem nevezhető dolgos napok következtek, rengeteg munka volt, de a félelmeim ellenére sikerült mindent jól megoldani és mégsem temetett be a munka és még csak nem is kellett beköltözni az irodába. ez azért egészen megnyugtató fordulat volt, de még mindig rengeteget idegeskedtem a munkahelyi hülyeségek miatt, úgyhogy elkezdtem Magne B6-ot szedni, ami szerintem csodákat művelt, mert azóta semmilyen beszóláson vagy stresszes helyzeten nem húzom fel magam. persze úgyanúgy érzem, ha egy beszólás túllő a célon vagy ha valami nagyon nehéz feladatot kell megoldani, annak is érzem a súlyát, de ennek ellenére nem leszek ideges és higgadtan tudom kezelni a helyzetet. remélhetőleg nemsokára a testsúlyomat is pozitívan fogja befolyásolni és akkor igazán boldog leszek.

ha jól rémlik, 2 hete strandon is voltunk Tótkomlóson, ami tök jó volt. még kihasználtuk az utolsó nagyjából napos napot, mert azután már csak az eső esett szakadatlanul.

18.-án aztán, csakhogy nehogy unalmasan teljen a hófordulónk (nem tudom, hogy emlékeztek-e, de Pisti első műtétje is 18.-án volt ...), Pisti Csabán vizsgázott, én meg Mezőhegyesen átvészeltem A Jégesőt, azért így nagybetűkkel, mert én még életemben nem láttam ilyen vihart! ráadásul másodperceken múlt, hogy nem voltam az utcán, amikor leszakadt az ég, mert épp a postáról igyekeztem vissza, amikor megérkeztek a fekete felhők és a szél is nagyon kavarta a port, ráadásul a sorompó is le volt engedve, mint mindig, úgyhogy épp csak becsuktuk az iroda ajtaját, máris elkezdett esni és elment az áram. ott ültünk 3-an a vak sötétben, és hallottuk, ahogy a jég és a szél megpróbálja szétszedni az épületet. az egyik ablakunkat be is törte. kb. 20-25 percig tartott az egész, de kb. életem leghosszabb fél órája volt, nagyon nagyon féltünk, hogy mi lesz meg én attól is retteghettem, hogy mi lesz, ha eléri Kovácsházát is és szétveri a ház előtt, a fa alá leparkolt autónkat.

amikor lecsendesedett minden és kimerészkedtünk, háború sulytotta övezet képét mutatta Mezőhegyes. mindenhol letört faágak meg tövestől kicsavart fák voltak, mindent elborítottak a falevelek és a jégdarabok a vihar után fél órával is diónagyságúak vagy még annál is nagyobbak voltak. megpróbáltuk megtakarítani a járdát, közben mindenhonnan szirénázás hallatszott, mert jöttek a tűzoltók meg a mentők, aztán Pisti hívott, hogy Apuja nem tudja elérni a család többi tagját, úgyhogy rohantam Judithoz, aki egyedül volt otthon. szerencsére a lakásnak nem lett baja és az autójuk is megúszta egyetlen karcolás nélkül, csak Judit volt eléggé megijedve. a folyosó rájuk eső részéről egy egész vödör jeget és falevelet lapátoltunk össze. időközben kiderítettem, hogy Kovácsházát nem érte el a vihar, de nem volt kedvem hazamenni, így megbeszéltem Pistivel, hogy majd értem jön, amikor végez a vizsgával. Anyuja is hazaért közben, aztán elmentünk boltba vele, mert Judittal szerettük volna megnézni, hogy mekkora pusztítást végzett a vihar. rettenetesen nézett ki a város, volt olyan tömbház, amelyiknek északra nézett a legtöbb ablaka, és a 4 emeleten kb. 2 ablak maradt épen. a jég órákkal később sem volt egészen elolvadva.

Pisti aztán estefele értem jött és Mamáéknál hagytuk az autót, letakarva, mert bármikor újrakezdődhetett volna a vihar.

hétfőn kiderült, hogy az a sok vendégmunkás, akiknek a papírjaival már hetek óta küzdöttunk, mind hazament, úgyhogy azóta a kiléptető papírjaikkal szenvedünk. az a durva,  hogy a jég nem csak szinte az összes házban tett kárt, de a mezőgazdaságot is szó szerint elverte, úgyhogy most minden cég, akiknek közük van a mezőgazdasághoz, a csőd szélére kerültek  és kb. csak egy csoda segíthetne rajtuk és ez minket is elég rosszul érint, mivel nem igazán tudnak fizetni, úgyhogy valószínűleg nálunk is elég drasztikus megszorítások várhatóak. azért persze reménykedünk, hogy egyikünk sem veszíti el az állását és nem is fogunk kevesebbet keresni, de ez még a jövő zenéje.

csütörtökön hirtelen felindulásból elmentünk Orosházára, a Jysk-be és megrendeltük az ágyunkat, amit két hét múlva már bírtokba is vehetünk. :) itt megnézhetitek: http://www.jysk.hu/4/95/3104903/a/popup?aid=3104903&gid=95

ennyi történt nagyjából az elmúlt hónapban, és várakozással nézek a következő elé. ha minden igaz, 9-10-11.-ét a Balatonon fogjuk tölteni (éjjel kiszámoltam, hogy 10 éve nem voltam még a közelében sem ...), mert Ildi volt olyan kedves és meghívott a szülinapi bulijára. remélem, hogy végül ez az időpont fog maradni, mert a következő nem jó nekünk. :( tök jó lenne megint találkozni Anettel és megismerkedni Dávidkával, Ildivel meg Zsoltival és persze másokkal is, akik ott lesznek. nem árt új ismeretségekre szert tenni. :)

13.-án lesz aztán Pisti szülinapja, már március óta megvan az ajándéka, tegnap be is csomagoltam és nagyjából azt is kitaláltam, hogy mit fogok főzni, már csak a tortáján kell törjem a fejem, mert sehol nem találtam normális receptet, de majd kiötlök én valamit. :)

18.-án majd elmegyünk Békéscsabára megnézni az Eclipse-t, aztán már augusztus közepéig nem lesz semmi extra. akkor majd jön Húgom és 21.-én végre elhúzzuk a csíkot Marosvásárhelyre. :) már több, mint egy éve nem voltam otthon és már hiányzik, hogy lássam az otthoni ismerőseimet, plusz kirándulunk is majd egy csomót (Tordai hasadék, tordai sóbánya, Szováta, stb.) és egy napra kimegyünk a Félszigetre is, ahol lesz egy csomó jó koncert meg strandolni is lehet. :) a szülinapomat is otthon töltjük majd és, mire hazajövünk, remélem, hogy lesznek változások bizonyos dolgokban, de erről nem írhatok most többet, mert Pisti tutira leharapná a fejem, mert kérdezősködések egész hadát zúdítanám a nyakába, ha megtenném. :D végülis majd időben értesültök mindenről, úgyhogy kár is előre kíváncsiskodni. :D

na asszem ennyi lettem volna mára, szerintem egész sokat írtam. még tartozom Anettnek egy könyves posttal, úgyhogy gyorsan belevágok abba is, amíg még van némi ihletem. :)

puszi nektek! :)