virtuális kuckó

A vasárnap már szombat este rosszul kezdődött, amikor a tortasütésem a kész "remekmű" kukába dobásával végződött. Ekkor még "csak" olyan 9 óra körül volt, minden zárva, hiába keresgéltük halál idegesen az új megoldást, nem jött egyhamar az ihlet. Aztán csak eszembe jutott, hogy a bevált glutén- és laktózmentes barackos pitét meg lehet kerek formában is sütni, úgyhogy másnap abból lett a torta. Mondjuk a délelőtt még így is nagyon gáz volt, de valahogy aztán mindenki az Éva csárdába keveredett. Én úgy gondoltam, hogy majd csak ebéd után osztjuk ki a szülinaposok ajándékait, de le lettem szavazva, mert a család nagyon izgult már a meglepi miatt. Nagy volt az öröm, amikor Pisti és az Apuja meglátták a Forma1 magyar nagydíj belépőket (egész hétvégés bronz 1-es bérlet, csütörtök délutáni boxutcalátogatással, saját ülőhellyel). Pisti azt mondta, hogy benne felmerült a gyanú, az Apuja pedig egészen meg volt hatódva, ő végképp nem sejthetett semmit a dologról. :) ...

Múlt héten, hétfőn és szerdán Pisti volt Balázzsal itthon, kedden és csütörtökön jött velem Mezőhegyesre, mamázni, pénteken pedig az oviban farsangi bulizott a pajtikkal és mentős pólóban tömte magába a fánkot. Délután porszívóztam és rendeltünk pizzát.  Szombaton, miután Balázs felkelt a délutáni szundiból, beugrottunk az orosházi Tescoba papucsot venni neki, majd kiáztattuk a habtestünket a gyopárosi fürdőben. Balázs nagyon élvezte a pancsolást, sokat csúszdázott és még az sem szegte kedvét, hogy néhányszor elkukkant és nyelt egy kis vizet. Haza sem akart jönni. Mondjuk azután, hogy itthon megmostuk a haját, eléggé elment a kedve a strandolástól. Vasárnap végre rendet raktam Balázs szekrényében, kiszedtem egy csomó kinőtt ruhát, így most sokkal átláthatóbbak a polcok. Hétfőn Pisti elvitte a laptopját a mentőállomásra, amitől Balázs kissé kiborult, mert nem volt min mesét nézni, úgyhogy egész délután azt hallgattam, hogy Apa haza kell jöjjön a laptoppal. Sütöttünk kolbás...

Gondolom mindenkinek van egy legfőbb bizalmasa, akinek mindent elmond. Nekem ez Pisti (és Réka, de most nem róla lesz szó :)). És most az a helyzet, hogy pont előtte kell titkot tartanom, mert a 30. szülinapi a meglepetése a tét. Lassan másfél éve találtam ki, hogy mit fog kapni, néhány hete pedig begyűjtöttem a szükséges információk nagy részét és ma este beindult a meglepetés gyártó gépezet. Ahogy Balázs mondaná, "nagyon izgatott vagyok", hogy minden rendben menjen, mert júliusig még nagyon sok idő van. Lécci szurkoljatok, hogy megfelelő legyen a csillagállás és minden a terveim szerint alakuljon. A meglepetésről annyit elárulhatok, hogy nem egy újabb gyerek, habár a leírtak alapján akár az is lehetne. :D

igaz, hogy a szülinapomról akarok írni, de már 19-vel kezdem a mesélést (szerencsétek, hogy nem Ádámtól és Évától :D). délelőtt bölcsiben voltunk, amiről majd egy külön bejegyzésben fogok írni, délután pedig Orosházára mentünk Marcsival és Pisti Apujával, aki innentől nagyPisti néven fog szerepelni. (ilyenkor már szinte bánom, hogy Balázs nem lett István, hát mennyire menő lenne, ha egy asztalnál négyen ülnének ugyanazzal a névvel :D) Orosházára azért mentünk, mert Balázsnak csukott cipőt kellett volna keresni, ugyanis akkoriban épp kicsit esősebb, sárosabb volt az idő és nem volt túl praktikus a szandál. cipőügyben nem jártunk sikerrel, de kapott egy farmert és egy szuper mellényt. :) úgy terveztük, hogy másnap ugyanígy négyen elmegyünk Szarvasra az Arborétumba és a Mini Magyarszágba, de miután reggel zuhogó esőre ébredtünk, kénytelenek voltunk módosítani a programot. először nem is estem kétségbe, gondoltam akkor menjünk Békéscsabára, veszünk neki cipőt a Deichmannban, van hol k...

Anyu kitalálta, hogy a pótnagyim, azaz Ibi néni 75. szülinapjára igazán készíthetnék valamilyen montázst rólunk, Borsosékról. eredetileg az lett volna a terv, hogy egy nagy, A3-as méretű képet rakok össze már meglévő fotókból, de ehhez sem ihletem, sem időm nem nagyon lett volna, ezért azt találtam ki, hogy az IKEA-s, naptár célú fényképtartójába készítünk magunkról 12 vadiúj, még sosem látott képet. eredetileg át akartunk menni Mezőhegyesre a platánfához, de az autónk nem lett készen időben, ezért elmentünk a strand melletti parkba, bohóckodtunk kb egy órát, jól éreztük magunkat és készítettünk néhány egészen jó képet. ebből mutatok most párat nektek is. :)

ilyen katasztrófális napom is már régen volt ... :S éjjel végül fél 3 után kerültem ágyba és még akkor sem éreztem, hogy igazán álmos lennék. elég hamar elaludtam, de kb 5 perccel később, vagyis 7-kor csengetett az óra. na akkor már igazán hullának éreztem magam. reggeliztünk, aztán fél 8-kor hívta Anyut a barátnője, Baba, akivel mentünk Kolozsvárra, hogy 1 perc és itt van. hát nem volt semmi, 1 perc alatt fésülködtem, fogat mostam, cipőt húztam, felkapkodtam a csomagomat és rohantunk is. mivel nagyon fáradt voltam, próbáltam aludni, de kiderült, hogy nem volt túl jó ötlet, mert elaludni nem tudtam, ellenben egyre rosszabbul lettem, hányingerem volt és nagyon leesett a vérnyomásom. kb másfél óra alatt háromszor álltunk meg, mert rosszul voltam, úgyhogy egyáltalán nem volt kellemes az út. persze ha lenne egy csepp eszem, akkor mindez elkerülhető lett volna azzal, hogy lefekszem normális időben és alszom legalább 6 órát. :$ de Kincsemmel akartam lenni, mert nagyon jól éreztük ma...