Valentin nap (meg a többi)

Múlt héten, hétfőn és szerdán Pisti volt Balázzsal itthon, kedden és csütörtökön jött velem Mezőhegyesre, mamázni, pénteken pedig az oviban farsangi bulizott a pajtikkal és mentős pólóban tömte magába a fánkot. Délután porszívóztam és rendeltünk pizzát.



Szombaton, miután Balázs felkelt a délutáni szundiból, beugrottunk az orosházi Tescoba papucsot venni neki, majd kiáztattuk a habtestünket a gyopárosi fürdőben. Balázs nagyon élvezte a pancsolást, sokat csúszdázott és még az sem szegte kedvét, hogy néhányszor elkukkant és nyelt egy kis vizet. Haza sem akart jönni. Mondjuk azután, hogy itthon megmostuk a haját, eléggé elment a kedve a strandolástól.

Vasárnap végre rendet raktam Balázs szekrényében, kiszedtem egy csomó kinőtt ruhát, így most sokkal átláthatóbbak a polcok.

Hétfőn Pisti elvitte a laptopját a mentőállomásra, amitől Balázs kissé kiborult, mert nem volt min mesét nézni, úgyhogy egész délután azt hallgattam, hogy Apa haza kell jöjjön a laptoppal. Sütöttünk kolbászos, leveles-vajas tésztarózsákat, amik jól beleragadtak a muffinsütőbe.

Ma reggel találkoztunk Pistivel a szokott helyen és elvittük Balázst az oviba.

Melóba menet, a buszon ülve instagramot böngésztem és van egy 5 gyerekes anyuka, akinek 8 hónapja halt meg a férje rákban és írt egy nagyon jó blogposztot a gyászról, többek között arról, hogy mennyi olyan apróság van, amik emlékeztetnek az elvesztett személyre vagy a haláluk körülményeire. Természetesen tudom, hogy az én fájdalmam sehol nincs az övéhez képest, de legalább kiderült, hogy tök normális vagyok a szerdákkal meg csütörtökökkel, a 14-ékkel, hogy az estimese mindig Eszterre emlékeztet, hogy mindig belémhasít a hiánya, amikor reggelente nyújtózkodásnál felcsúszik a pólóm és Balázs a kis kócos fejét a hasamra teszi és hogy ma majdnem elbőgtem magam, amikor Marcsi sms-t küldött és megláttam, hogy utoljára december 9-én írtam neki, amikor vonatoztam Szegedre, hogy nem kell Balázst oviba vigye, mert beteg és Pisti otthon maradt vele. Az irodában is eszembe jutott tegnap, amikor küldtük a bevallásokat, hogy ez lett volna, a tervek szerint, az utolsó számfejtésem. Az is fura érzés, hogy egyik pillanatban tök szomorú vagyok vagy legalábbis nincs igazán hangulatom semmihez, a másikban meg kiszúrom, hogy a DM-ben lehet pontokért Freshka horgolt cukiságokat kapni, amik alapból elég drágák és arra gondolok, hogy szerezni kéne egy nyuszit és eltenni, hogy ha eljön az ideje, első szundipajti legyen belőle. Közben meg egyáltalán nem érzem magam késznek egy újabb terhességre és gyerekre, csak remélem, hogy egyszer majd úgy érzem, hogy itt az ideje. (update 16-ról: délelőtt elkapkodták az összes Freshkát, délután már kb az országban nem volt egyetlen DM-ben sem, nemhogy Orosházán. :()

Munkából hazafele jövet, Kingával beszéltem telefonon, aztán a buszmegállóban találkoztam Pistivel és mentünk Balázsért. Egy csomó időt eltöltöttünk a sapkája keresésével, mert voltak Csiga Duó koncerten a művházban és miután visszaértek, a sapka átment szomszédolni egy kislány kabátjába. :D

Itthon nagyon finom ebéd várt és csokit is kaptam, szóval nem is rossz dolog ez a valentin nap. :) Balázs nem is volt hajlandó enni, olyan boldog volt, hogy visszakapta a laptopot. :D

Estefele felugrott Marcsi és hozott Balázsnak egy szuper szívószálas verdás poharat, úgyhogy gyorsan rá is beszéltük, hogy ezentúl igya abból a tejet, ne cumisüvegből. Pont kapóra jött, mert tegnap este, miután először vette a pizsamáját az ágyon és nem a pelenkázón, már mondtam neki, hogy ideje lenne leszokni róla, mert olyan nagyfiú már. Fürdés után meg is kapta a tejet a pohárban, egy része a pizsamáján meg a földön landolt, úgyhogy törölgettem meg átöltöztettem, de azért elég ügyes volt. Az estimese után volt egy kis nyafi, hogy kell a cumisüveg és nehezen is aludt el, de ha le tudott szokni a cumiról, ez is menni fog. A pelenkázóért ma már nem is nyafogott. :)