egy újabb "fantasztikus" szerda

Hétfőn én dolgozni mentem, Pisti pedig Balázst vitte a dokihoz. Közben kavart a főnöke is, mert miért ne, ami miatt mi kb 10x beszéltünk még a délelőtt folyamán telefonon. Mire kiderült, hogy Balázsnak kezdődő tüdőgyulladása van, Évának is feltűnt, hogy a szokásosnál jóval többet telefonálok, úgyhogy mondta, hogy menjek haza, ha valami baj van. Mondtam, hogy mi van Balázzsal, de megoldjuk, szerinte viszont mégis csak szüksége lenne az anyjára, úgyhogy a héten maradjak otthon. Így aztán most Pisti gyermekápolási táppénzen van, én meg szabin.



Ha már így alakult, hasznosan töltöm a szabadidőt: kedden újraaktiváltattam az ügyfélkapumat a kormányablakban, igényeltem Balázsnak új születési anyakönyvi kivonatot, amihez a postán vettem illetékbélyeget, voltam boltban és hazafele még a varrodába is beugrottam, megbeszélni, hogy kellene Balázs ágyához pár gumis lepedő. Kaptam címet, hogy hol tudunk anyagot venni, aztán megvarrják nekünk.

Ma meg végre rászántam magam a fogorvosra. Reggeli után neki is fogtam készülődni, majd cipőhúzáskor Balázs megalapozta a hangulatomat azzal, hogy megkérdezte, hogy a kistesó benne van a hasamban? Mondtam neki, hogy tudod, hogy nincs és erre el kezdte mondogatni, hogy nagyon hiányzik neki Eszter-kistesó. Már pár hete nem hozta szóba, azt hittem, megfeledkezett már róla (legalábbis mindenki azzal nyugtatott, hogy ő még kicsi, rugalmas és gyorsan felejt), de úgy tűnik, hogy mégsem.

Fél 10 körül értem a rendelőbe, épp volt bent valaki, de utána rögtön én következtem. Bementem, mondtam, hogy 20 éve nem voltam fogorvosnál, úgyhogy sok jóra nem számítok. Erre megkérdezte a doki, hogy hiányoztunk? Azt azért nem mondanám. Belenézett a számba, közölte, hogy ennyi kőből mások házat építenek, kezd lyukadni az egyik bölcsességfogam meg az egyik rágó, aztán megkérdezte, hogy belevágjunk-e a fogkőleszedésbe, vagy visszamegyek máskor? Mondtam, vágjunk bele. Nem hiszem, hogy még egyszer összeszedtem volna a bátorságomat. Elég borzalmas élmény volt, de túléltem. Még jövő csütörtökön vissza kell menni, akkor átnézi, hogy maradt-e még kő és azt leszedi. A távolabbi jövőre nézve az várható, hogy kihúzza alól az első négy fogam, mert előbb-utóbb mindenképp kipotyognának és rak a helyére egy hidat (remélem, hogy legalább a Golden Gate-et, mert ha már lúd, legyen kövér. :D), de arra még gyűjteni kell némi pénzt. (Egyébként lenne másik lehetőség is, a fogszabályzó, ami végülis nem ártana, de egyrészt 2-3x nagyobb kiadás lenne és igazából nincs rá garancia, hogy nem kéne ugyanúgy kihúzni a fogaimat.) Amúgy én sokkal rosszabb helyzetre számítottam, pedig így sem valami rózsás, sőt, kiderült, hogy egész fehérek a fogaim. Hogy mik vannak!

Most a lábadozás elég rossz, fáj minden a számban és nem érzem úgy, hogy valaha is merek enni, de nem baj, úgyis le kell dobnom még "néhány" kilót. Visszamenni lesz még nehéz, de azzal bíztatom magam, hogy állítólag az se lesz kellemes, de nem is lesz ennyire rossz, mint ma. De legalább ma a fogorvosi élményeimről vannak flashbackjeim, nem arról a 10 héttel ezelőtti szerdáról.

A héten már csak ennél kellemesebb dolgokat tervezünk, pl Balázst visszavisszük a dokihoz és új személyit készíttetünk neki.