virtuális kuckó

Október 3-án, 9:45-re kaptam időpontot a 20. heti ultrahangra.    Reggel elvittük Balázst oviba, utána lángost reggeliztünk, megvettem a buszbérletem, majd elindultunk Békéscsabára. Mire odaértünk a kórházhoz, már kellőképpen izgultunk. Regisztráltam a recepciónál, aztán felmentünk az elsőre az ultrahangos vizsgáló elé és vártunk. Ekkor még csak max. ¼ 10 volt, szóval nagyon időben voltunk. Kb akkor kezdődött a mozgolódás, amikorra az időpontom volt, alá kellett írni valami papírt, majd 10 után a doki is befutott. Addigra mi már túlvoltunk pár lábon kihordott infarktuson, mert lehetetlen volt elhessegetni a gondolatot, hogy itt esetleg megint rossz híreket kapunk, mint majdnem 2 éve.   Szerencsére minket hívtak be elsőnek. Ugyanaz a doki volt, ami plusz dejavu érzést adhatott volna, de mivel ő a legjobb ultrahangos doki a kórházban, inkább örültünk neki. A fejével kezdte a méréseket, diktálta az asszisztensnek a 6,4-es agykamrát és eltartott egy darabig, amíg felid...

Nem tudom, egyáltalán ti még emlékeztek-e rám, mert a blogger app a saját telefonomon kiléptetett, a google meg múltkor küldött egy e-mailt, hogy biztosan továbbra is feliratkozva akarok maradni ennek a blognak a kommentjeire, mert már jó régen nem látogattam. Burkolt célzás arra, hogy összekaphatnám magam, értem én!    Balázst az előbb elvitte Marcsi egészen délutánig, Pisti a tegnapi lagzit próbálja kiheverni, én meg megfenyegettem magam, hogy egyetlen This is us részt sem nézhetek addig, amíg nem írom meg ezt a bejegyzést, úgyhogy nincs más hátra, mint pötyögni.   Rengeteg dologról nem írtam, amit majd szerintem egy másik, leginkább képekből és képalákból álló bejegyzéssel fogok pótolni, majd ... valamikor. Magamat ismerve, ez nem karácsony előtt lesz, de majd a hidegben milyen jól fog esni pl. napsütötte, balatoni képeket nézegetni, ugye? :D   Azért röviden összefoglalom, hogy mi minden történt velünk május óta, azaz kb 4 hónap alatt.   Május ...