virtuális kuckó

Jó régen volt meg hosszú is volt a március, de megpróbálok visszaemlékezni, miközben próbálok nem gutaütést kapni, amíg Marci elalszik. Március 9-én megérkezett Marci ágya, 10-én délután összeszereltük és este egy hosszabb altatás után már benne is aludt. Azóta egyszer aludt velem a választás éjszakáján, de akkor nekem volt nagyobb szükségem rá, mint fordítva, legalábbis azt hiszem. 11-én Pisti Budapesten mentőzött, 12-én a Mamája szülinapját ünnepeltük, majd délután elbuszoztam Szegedre. Találkoztam Kingával, elmentünk az Árkádba, mert hátizsákot kellett vegyen, én pedig farmert kerestem, mert egy hét alatt mindhárom farmernadrágom megadta magát, de nem jártam sikerrel. Utána hazamentünk hozzájuk, vacsoráztunk, utána Lénával társasoztunk, aztán jó sokára kerültünk ágyba és az elalvás még akkor is nehezen ment. Reggel korán keltünk, mert már 7 előtt a vonaton kellett legyünk. Persze amikor már a buszmegállóban voltunk, Kingának eszébe jutott, hogy valamit otthon felejtett, úgyhogy viss...

Igazán időben kezdem el írni ezt a bejegyzést, mert még csak 27-e van. Felkeltem 6-kor, hogy kinyissam a bejárati ajtót, hogy Pisti be tudjon majd jönni és már nem aludtam vissza, tettem képeket a júliusi posztba és most belevágok az augusztusi beszámolóba. Augusztus elsején nagyon izgi napunk volt, ugyanis kaptunk jegyet az F1 magyar nagydíjra. Szerencsére el is tudtunk menni, mert Pisti Anyuja bevállalta a fiúkat. Végül csak Marci volt nála, mert Balázst meghívta Marcsi hétvégére, amit végül meghosszabbítottak csütörtökig. Jó kaland volt a futam, de mondtam Pistinek, hogy akár fejbenszámoló versenyre is vihetett volna nézőnek, csak mozduljunk már ki valahová kettesben, mert szerintem utoljára februárban voltunk valahol csak mi, akkor is ügyintézni. A verseny vége előtt 10 körrel eljöttünk, így kényelmesen kijutottunk a parkolóból, vacsiztunk és bevásároltunk az IKEA-ban. Jó későn értünk haza, de Marci ébren megvárt minket. Gyorsan hazahoztuk, aztán aludtam én is, mert másnap mentem d...

A pocsék január után a február azzal telt, hogy a booking.com-on lógtam és újabb és újabb utazások kezdtek körvonalazódni. Mit ne mondjak, bőven van mit kompenzálni, hogy év végére pozitív legyen a mérleg.    Azzal kezdődött, hogy felvetettem Pistinek, hogy esetleg elutazhatnánk kettesben megünnepelni a 10. évfordulónkat. Nem akartunk messzire menni, hogy ne az utazással teljen az idő, úgyhogy nem kevés nézelődés után a gyopárosi fürdő mellé épített szálloda mellett döntöttünk. Nem túl olcsó, de benne van a reggeli az árban, van étterme, ahol lehet vacsorázni, tudunk wellnesselni és a szoba is egészen korrektnek tűnik. (Azért az mindig meglep, hogy 2018-ban még mindig rengeteg szállás üzemel úgy, hogy nem tartozik minden szobához saját fürdő. Bocs, de én olyan helyre biztosan nem megyek, ahol sorba kell állni, ha pisilni vagy zuhanyozni akarok.)   Ezután következett az, hogy rájöttünk, idén végre úgy tűnik, belefér a keretbe, hogy önállóan menjünk nyaralni. Érdekes...

Kedden-szerdán tényleg pihentem, de csütörtökön már takarítanom kellett, mert délután Pisti ment Kingáért és Lénáért Szegedre. Miután hazahoztam Balázst az oviból és Pistiék is hazaértek, egész estig a konyhában rostokoltam, fasírtot sütöttem, meg kis sajtos leveles-vajas tészta falatkákat. Pisti elment Balázzsal a Lidlbe ásványvízért és Pisti is fürdetett, mert én még mindig a konyhában voltam. Iszonyatosan elfáradtam estére, úgyhogy nem is csomagoltam be. Reggel rengeteg volt még a tennivaló, Pisti sokszor fordult, amíg bepakolt a kocsiba, de aztán valahogy elindultunk. Szerencsére a gyerekek elfértek egymástól az úton, Léna tudott aludni akkor is, ha Balázs ébren volt. A legrosszabb az volt, hogy nekem kellett Balázst kiszolgálni, de alig fértem hozzá, mert elől ültem. Azért összességében nem volt rossz az út, mindenki ép ésszel szállt ki a kocsiból. A szállás nagyon vagány volt, nekünk volt saját fürdőnk is, Kingáék meg unokatesómékkal használták a másikat közösen. Lepako...

Hétfő reggel összepakoltam még a maradék cuccunkat, bementünk Pistihez a mentőállomásra elköszönni, vettem a pékségben kiflit és kenyeret, beugrottunk még Dédiékhez is egy puszira, aztán Battonya felé vettük az irányt. Jól el is tévedtünk, ahogy kerestük a határátkelőhöz vezető utat, de meglett végül. :)  A határon nem volt semmi gond, az aradi elkerülőn is viszonylag jól lehetett haladni. Balázs elszundított a kellemes hűvösben, amit a klíma biztosított (így, hogy megtapasztaltam, mennyivel kellemesebb így utazni, már kicsit sem bánom, hogy klímásra cseréljük az autónkat), csak Szalontán ébredt fel, amikor megálltunk tankolni. Itt ettünk egy kevés sajtos kiflit, aztán mentünk is tovább (Apu azt mondta, hogy az ő autójukban nem lehet enni, emiatt kicsit féltem, hogy mi lesz, mert Balázs szokott nassolni útközben, de most egyszer sem jutott eszébe kérni rágcsálnivalót. Ahogy a mesenézés sem jutott eszébe. Nem tudom, hogy miért volt ez így, de örültem neki.) Szalonta után megálltun...