szatmári hétvége

Kedden-szerdán tényleg pihentem, de csütörtökön már takarítanom kellett, mert délután Pisti ment Kingáért és Lénáért Szegedre.

Miután hazahoztam Balázst az oviból és Pistiék is hazaértek, egész estig a konyhában rostokoltam, fasírtot sütöttem, meg kis sajtos leveles-vajas tészta falatkákat. Pisti elment Balázzsal a Lidlbe ásványvízért és Pisti is fürdetett, mert én még mindig a konyhában voltam. Iszonyatosan elfáradtam estére, úgyhogy nem is csomagoltam be.

Reggel rengeteg volt még a tennivaló, Pisti sokszor fordult, amíg bepakolt a kocsiba, de aztán valahogy elindultunk. Szerencsére a gyerekek elfértek egymástól az úton, Léna tudott aludni akkor is, ha Balázs ébren volt. A legrosszabb az volt, hogy nekem kellett Balázst kiszolgálni, de alig fértem hozzá, mert elől ültem. Azért összességében nem volt rossz az út, mindenki ép ésszel szállt ki a kocsiból.

A szállás nagyon vagány volt, nekünk volt saját fürdőnk is, Kingáék meg unokatesómékkal használták a másikat közösen.

Lepakoltunk, aztán átsétáltunk Mamámhoz. Ott ettünk valamennyit, megérkezett unokatesóm és a párja, akivel most találkoztunk először és egészen jó fej.

Este visszamentünk a szállásra, vittem volna Balázst zuhanyozni, de sehogy se akart felmelegedni a víz. Kiderült, hogy lett valami a kazánnal, de átjött a tulaj és megcsinálta. Addigra már Balázsra ráadtam a pizsit, úgyhogy csak reggel zuhanyzott. Olvastam neki estimesét, aztán elfoglalta a kihúzott kanapét. Mi is mentünk nem sokkal később aludni.

Szombat reggel Balázs korán kelt, aztán Kinga meg Léna is felébredt, Pistit hagytuk még egy darabig aludni, mert Biborkáék is csendben voltak, azt hittük, alszanak. Jó sokára kiderült, hogy mindenki ébren van, csak kölcsönösen hagyjuk egymást pihenni. :D

Elkészültünk, átsétáltunk Mamámékhoz, reggeliztünk, aztán kimentünk rokonokhoz Pálfalvára. Léna elaludt, úgyhogy átraktuk a gyerekülést Apuék kocsijába, mi meg visszamentünk a szállásra, hogy Balázs is aludjon, de olyan későn aludt el, hogy már szinte ébreszteni is kellett, hogy menjünk ebédelni. Csak ¾ órát aludt, elég nyűgösen kelt, de nem volt mit tenni.

Megint összeszedtük magunkat, átsétáltunk Mamámékhoz és megvolt az ünnepi ebéd. Ja még pénteken megtudtam, hogy rosszul emlékeztem és nem 80-at, hanem 90-et töltött. Upszi!

A kaja jó volt, a torta pedig fantasztikus, abból még Balázs is megevett egy egész szeletet! Ebéd után Mamám is átjött a szállásunkra, mert ott a nappaliban jobban le tudtunk mindannyian ülni. Kivittük Balázs játékos dobozát a hálóból is találtunk benne olyan játékot, amivel még mi is tudtunk játszani (az egyensúlyozós teknőc meg a Bújócska kártya). Egész kellemesen telt.

Este aztán vacsoráztunk, én megettem egy csomót a kedvenc Lidl-ös feketeerdei sonkámból. Készültem Balázst vinni zuhanyozni, de megettem még egy utolsó meg még egy utolsó meg még egy legutolsó szelet sonkát, erre Anyu kurva viccesnek képzelte magát és megkérdezte, hogy terhes vagyok? Kinga kiosztotta, én meg otthagytam.

Balázs egész délután gyanúsan meleg volt, de estére már biztos voltam benne, hogy lázas. Elég nyugtalan volt, úgyhogy velem aludt.

Reggel úgy tűnt, hogy jobban van. Mamáméknál reggeliztünk, aztán elindultunk haza. Az út visszafelé is egész tűrhető volt.

Estére Balázs megint belázasodott és még reggel is hőemelkedése volt, úgyhogy leszerveztem az egész heti gyerekfelügyeletet és szóltam főninek, hogy még aznap sem megyek. Elvittem Balázst dokihoz, rengetegen voltak, azt hittük, sose végzünk. Kapott antibiotikumot, egy hétig itthon volt, közben én is elkaptam tőle, úgyhogy én is gyógyszert szedtem 6 napig, de dolgoznom kellett, mert borzalmasan elmaradtam a melóval az előző heti táppénzzel.

Megjegyzések