virtuális kuckó

Az előzőről csak címszavakban teszek említést, mert különben borzalmasan sokat tudnék panaszkodni.    Szombaton Balázs megkezdte Dédiéknél a strandszezont egy egyszemélyes felfújható medencés partival, amit aztán vasárnap és hétfő délután is megismételt. Vasárnap délelőtt Ákosékkal járszótereztünk, hétfőn pedig nálunk ebédelt Anyósom.   A hét eltelt, nem volt valami jó. Már második hete köhögök, többek között emiatt sem tudtam visszamenni a fogorvoshoz (meg úgy egyébként is rettegek tőle, ez sosem fog elmúlni). De sajnos a saját érdekemben muszáj lesz megint menni. Talán majd a héten.   Ezen a hétvégén, szombaton Balázst Marcsi autójára "cseréltük" és elmentünk Békéscsabára. Megnéztünk egy autót, utána az OBI-ban megvettük a festéket az étkezőhöz, konyhához, folyosóhoz, fürdőhöz és wc-hez, aztán a Centerben végigjártuk az összes létező cipőboltot és nem feltétlenül cipőboltot, de sehol nem találtunk Balázsnak szandált. (Egyébként a Lidlben terveznénk venni...

Még tavaly nyáron kitaláltuk, hogy festeni kéne, mert a konyha és az étkező nagyon penészedik, meg máshol is kopott meg úgy ötévente nem árt egy kicsit festeni. De csak nem akaródzott rászánni magunkat, közben terhes is lettem, szóval elnapolódott, de úgy gondoltuk, hogy legalább a hálót csak kifestjük, mire megérkezik Eszter, aztán a többit majd apránként. Eszter sajnos már nem érkezik, de a terv megmaradt, havonta megcsinálunk egy-egy szobát és a hálóval kezdünk, holnap. Emiatt szombaton bementünk Békéscsabára, az Obiba, megvenni a szükséges dolgokat. Előtte még elmentünk az Ofotértbe, mert küldtek Pistinek e-mailt, hogy egy éve használ kontaktlencsét és ránéznének a szemére. Ha már ott voltunk, én is megnéztem a kereteket és találtam olyat, ami tetszett, így 3 év után én is megvizsgáltattam a szemem és, bár nem nagy a változás, de csináltatok új szemüveget. Nagyon jó akció van most, mert lehet választani, hogy vagy a keret, vagy a lencse fél áron van, plusz adnak 2x15 000 F...

Még csütörtök este eldöntöttük, hogy Balázs pénteken ovi helyett doktornénihez megy Pistivel, ezért én néztem magamnak buszt Békéscsabára. Egyébként lehet, hogy azt hiszi, nem vesszük észre, de kezdek szándékosságra gyanakodni, mert mindig lebetegszik, ha Pisti több napig itthon van vagy ha együtt mennénk valahova vagy ha mi kikapcsolódás céljából a mamájára bízzuk. :) Reggel a szokásos időben keltünk és 7-kor már robogtam is Kaszaper felé, ahol sikerült egy megállóval előbb leszállnom, mint kellett volna, ezért gyors sétába kezdtem, miután egy lánytól megkérdeztem, hogy honnan megy Békéscsabára a busz. Miután felszálltam, már minden oké volt, reggeliztem (sajnos nem kolbászos vagy rántotthúsos szendvicset :D), zenét hallgattam és közben Anyu is hívott (mint minden egyes reggel, csak azért, hogy megkérdezte, hogy jól aludtunk-e és hogy oda értünk-e az oviba. Mit mondjak, nem vagyok az a reggel csevegő típus ...). 8:20-kor szálltam le a buszállomáson, elindítottam a Tep-et, hog...

Talán 2 hete kezdődött a hullámvölgyem, vagy a borzalmas fejfájással, ami aztán kisebb megszakításokkal kitartott egy bő hétig, vagy azzal, amikor a hármunkról és Lénáról készült képeket nézve először jutott eszembe, hogy egy év múlva lehetett volna ugyanilyen képünk Eszterrel.  A múlt hetet legszívesebben végig aludtam volna, szerintem nem volt olyan este, amikor ne Balázzsal egyszerre feküdtem volna le, mégis minden reggel hulla fáradtan ébredtem, 9-10 óra alvás után. Aztán pénteken végre eszembe jutott, hogy ilyen 2 esetben szokott lenni, ha terhes vagyok (ezt kizárhatjuk) vagy ha menekülök az életemből és most ez van. Az életkedvem megközelítőleg 0, szinte mindig szomorú vagyok, leginkább bebújnék egy sötét sarokba és elő se jönnék többet. Hétvégén volt időm kisírni magam, emellett mostunk, főztünk, takarítottunk és vasárnap Pisti Anyuja is meglátogatott minket. Hétfőn reggel vettünk komódot a Lidl-ben a majdani harmadik gyerekünknek, mert nagyon jó áron volt, de persze ez...

Tegnap elég későn kerültem ágyba és, legnagyobb szerencsétlenségemre egyszer csak támadt egy remek ötletem a 10. évfordulós ajándékot illetően. Azért pech, mert jövőre lesz, én meg hajnal 3-ig nem tudtam elaludni az izgalomtól, kidolgoztam az összes részletet és azt is tudom, ki fog nekem segíteni. Sajnálom, hogy több, mint egy év van addig, mert már most alig várom, hogy lássam Pisti arcát, amikor megkapja. :) Párhuzamosan ezzel még támadt egy remek (?) ötletem: tavasszal el kéne kezdjünk együtt futni. Biztosan az agyamra ment a telihold, mert szívből utálok futni, de kéne valami hatékonyabb mozgás, mint a biciklizés, mert abban nem tudok elfáradni és nem is megy le tőle egy gramm felesleg se. Gondolom az lehet a baj, hogy bringázni szeretek, de hátha a gyűlölt futás segítene. Most, januárban, jó ötletnek tűnik, de, ha szerencsénk van, tavaszig elfelejtem és élhetjük tovább a kis kényelmes életünket. :D P.S.: Tudom, hogy már senki nem olvas, de kilőttem 3 nyári bejegyzést, h...

aki azt hitte, hogy 2 kör ügyelettel le is tudjuk a dolgot, az sajnos tévedett, lett egy harmadik is egy héttel azután, hogy elvágtam az ujjamat. vasárnap hajnal 3-kor arra ébredtem, hogy Balázs hány, amit gyorsan megismételt még egyszer. hajnal 5-ig mesét néztünk, aztán kapott teát és visszaaludt, ami 8 utánig benne is maradt. reggeli és minden nélkül indultunk az ügyeletre, mert úgy tudtuk, hogy a háziorvosunk lesz ott. kiderült, hogy mégsem, ezért felhívtuk telefonon és mondta, hogy menjünk a gyógyszertárba Daedalonetta kúpért, ami hányáscsillapító hatású. a gyógyszertárban nem volt, de ha lett volna sem adtak volna recept nélkül, ezért, Orosházára indulás előtt mégis beugrottunk az ügyeletre. az ott lévő doki megvizsgálta, felírta a kért kúpot, plusz lázcsillapítót és elektrolitos tápszert. hazaugrottunk a GPS-ért és kajáért, majd Orosháza felé vettük az irányt. gyorsan megtaláltuk a patikát, a gyógyszerészcsaj is nagyon aranyos volt, csak sajnos nem tudott segíteni. ekkor meg...

a sztori még múlt szombaton kezdődött, amikor Balázs összekötötte a kerek 23 hónapját élete első megfázásával. hajnalban úgy ébredt, hogy köhögött, ezért délelőtt voltunk gyógyszertárban, ahol semmit nem kaptunk abból, amit venni szerettem volna, majd besétáltunk az ügyeletre, ahol a doki pólón keresztül hallgatta meg a tüdejét és kb 1 méterről nézett bele a szájába és már írta is az antibiotikumot és a köhögés elleni szirupot, ami csak 3 éves kor felett adható, pedig előtte még mondtuk is, hogy nincs még 2 éves se. Pisti gyorsan rákeresett a gyógyszerekre és megállapítottuk, hogy egyiket sem kell kiváltanunk. mivel Pisti dolgozott, ezért Marcsi vitt be minket Orosházára, ahol sikerült Babyluuf kenőcsőt kapni (olyan, mint a Wick VapoRub, csak már 1 éveseknél is alkalmazható) és vettem multivitamint is, ami nagyon nem jön be Balázsnak, ezért később vettünk másfélét is, de azt se szereti, úgyhogy Pistivel nagyon vitaminizáltak leszünk. :D szerencsére a köhögésen és egy kis orrfolyás...

már jó régóta meg akarom írni ezt a bejegyzést, de egyre nehezebb idekeveredni a géphez és pötyögni huzamosabb ideig. na de kifogások gyártása helyett, inkább gyorsan belevágok. :) már a kezdetektől tudtuk, hogy Balázs 2 évesen bölcsis lesz, bármennyire is tiltakozik ellene minden porcikám, mert sajnos a gyes még pelenkára sem lenne elég és hát gyed alatt sem vetett fel minket a pénz. aztán szépen lassan arra a következtetésre jutottam, hogy ha már úgysem lehet elkerülni, legalább némi hasznunk is származzon a dologból, ezért lett aztán az, hogy Balázs szeptember elsejétől lett bölcsis és nem valamikor november közepén. egyrészt így még jóidőben tudott beszokni, amikor talán kevesebb nyavalyát lehet összeszedni, még nagyon kevesen is vannak a csoportokban, így jobban oda tudnak rá figyelni és nem mellékesen így megpróbálhatjuk félretenni a gyeddel párhuzamosan kapott fizetésemet. tavasszal voltunk is bent érdeklődni meg szétnézni és akkor mondták, hogy van olyan lehetőség, hog...

mozgalmas hónap volt, gyorsan beszámolok róla, mert karácsonyról szeretnék majd külön írni. 4-én Szegedre mentünk, a pajzsmirigy ultrahanggal kezdtünk, ahol kiderült, hogy tovább nőttek a göbjeim vagy miim. aztán megkerestük a Nokia Care-t, ahol leadtuk a telefonomat. addigra kaptam kölcsön egy androidos kamu iphone 5c-t, amit kb 5 percenként csapkodtam volna a földhöz, de szükség volt rá, hogy kommunikálni tudjak a külvilággal. plusz azért találtam benne előnyt is, olyan játékokat tudtam játszani, amik wp-re valószínűleg soha nem lesznek. szervíz után meglátogattuk Gingeréket, kaptunk finom gulyást ebédre, Balázs pedig játszhatott Ábellel. mikor mindkét gyerek elálmosodott, mi elindultunk az Árkádba, ahol Balázs a hordozóban aludt, mi meg addig vettünk ezt-azt és nézelődtünk. 4-kor megetettük, majd mi is ettünk és indultunk is haza. 5-én Pisti délelőtt az öregeknél dolgozott, aztán Mikulás volt az egyik kollégájáék családi Mikulás-buliján (mi is mentünk Balázzsal), majd ment ...

soha nem gondoltam volna, hogy én ebben a témában posztot fogok írni, mert nem vagyok igazán nagy szakértője, csak látom, hogy egyeseknek mennyi szorongást okoz, hogy megfeleljenek ennek az elvnek, ezért kikívánkozik belőlem a véleményem. vigyázat, mert lehet, hogy legközelebb az asztrofizikába is beleütöm az orromat! :D szóval: van ez a kötődő nevelés dolog, aminek a másik neve a válaszkész gondoskodás és én sajnálom, hogy nem ez az elnevezés terjedt el jobban, mert közelebb állna az igazi valósághoz, nem ahhoz, amit gondolnak róla. mert mire is gondolunk, amikor meghalljuk, hogy kötődő nevelés? első, és legfontosabb eleme az igény szerinti szoptatás, amit rengetegen úgy értelmeznek, hogy a gyerek minden nyekkenésére az a válasz, hogy az anyja a szájába dugja a mellét. kérdem én, hogy egy felnőttnek bármi baja van, arra az a megoldás, hogy bevág egy tál rakottkrumplit meg egy tábla jóféle oreós milkát? nem mondom, hogy nem segít jobban elviselni a megpróbáltatásokat, de az ig...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

a következő jó néhány sort még szeptember 30-án pötyögtem a telefonomba, csak aztán nem tudtam eldönteni, hogy posztoljam-e vagy sem, de tegnap, miután a munkahelyi elődöm bejelentette fb-on a 3. babát, megint aktuális lett. (egyébként magyarázza meg nekem, aki tudja, hogy miért kell a pozitív teszttel egy időben mindenkinek az orrára kötni a nagy hírt? én biztos nem kockáztatnám meg, hogy mind a párszáz ismerősöm gratuláljon, aztán ugyanennyi emberrel kelljen egy esetleges rossz hírt is megosztanom.) "Gyorsan leszögezem, hogy nem vagyok terhes! Nem tudom, hogy ez mennyire köztudott tény, de az a terv, hogy Balázs 2 éves korában visszamegyek dolgozni, robotolok 1,5 évet, aztán elkezdünk próbálkozni, hogy legyen még egy gyerekünk. Ez nem változott, de ettől még bennem eléggé megkavarodtak a dolgok az utóbbi hetekben. Azzal kezdődött, hogy bezzeganyán a 9-12 hónapos babás fórumban felmerült a kistesó kérdés és az első gyerekesek mind úgy gondolják, hogy mire az aktuális gyere...

sajnálom, erről a napról írnom kell, hogy amikor még mélyebb pontokon leszek, ezt visszaolvasva röhöghessek magamon egy jót. a reggel tök jól indult, Balázs 7 után ébredt, mosolygott, evett, minden rendben volt. sikerült kb. fél órára visszatenni az ágyába körforgót nézni és békát hallgatni, aztán tisztába tettem, mert gyanús szagok terjengtek körülötte. ezután még kicsit elvoltunk, aztán láttam rajta, hogy álmos, ezért megpróbáltam lefektetni. ekkor már majdnem 10 óra volt, gyorsan megettem a hűtőből a gyümölcslevest és közben pár percenként visszafordítottam Balázst a hasára. (a hátán nem alszik el, ezért kellett visszafordítanom) a harmadik eset után aztán elkezdődött a lejtmenet. a kiságyban már csak sírt, ezért gondoltam, hogy alszik rajtam. kb. mire elszenderedett volna, kopogtattak, ezért letettem és ajtót nyitottam, tök fölöslegesen, mert egy nő egy fickót keresett, aki korábban ebben a lépcsőházban lakott, de nem tudtam neki segíteni. Balázsnak közben teljesen kipattant a...

hétfőn fél 9-kor jelentkeztünk a szülészeten, ahonnan felküldtek a nőgyógyászatra, hogy ott várjam meg a dokimat. pár perccel később meg is érkezett, leküldött a szülészetre, CTG-re. most csak a szülőszobán volt hely, mert még épp a festés utáni pakolászás folyt az osztályon. az épp ügyeletes szülésznő nagyon kedves volt (ő lett volna amúgy a szülésznőm, ha még vállalna kismamákat), beszélgettünk egy kicsit, aztán magamra hagyott, mert volt ott egy kismama, aki vajúdott és őt kellett irányítani. én majdnem elaludtam a CTG alatt, de aztán gyorsan magamhoz tértem, sőt, majdnem infarktust is kaptam, mert a másik helyiségben a kismama összeesett és nagyon ijesztő volt, ahogy csattant a padlón. végül ketten kaparták össze és nyugtatgatták, hogy még semmi olyan nem történt, amitől el kellene ájulni. most megint nem lett túl jó a CTG eredménye, mert Balázs leginkább aludt és csak párat mozdult, de azt mondta a doki, hogy elég csak másnap megismételni, viszont megvizsgált és azt mondta, hog...

gyorsan pötyögök pár sort az elmúlt 3 napról, mert fogalmam sincs, hogy mikor lesz legközelebb bejegyzés. persze az is lehet, hogy ezentúl majd naponta írok, ha a kórházban fogok üdülni és baromira rá fogok érni két vizsgálat között, de egyelőre még nem tudok semmit, majd holnap délelőtt okosabb leszek. pénteken 3/4 6-kor keltem, összekapartam magam valahogy, aztán 7 előtt jött Pisti és hozott nekem péksütit, amit az autóban ettem meg, Békéscsaba fele menet. pontban 8-kor sikerült megérkezni a terhesgondozóba, ahol pár perc várakozás után mehettem is CTG-re. eléggé izgultam, hogy most jó legyen az eredmény és ne kelljen megint ismétlésért meg egyéb vizsgálatokért mászkálni. szerencsére Balázs is úgy gondolta, hogy egy bolondozós nap elég volt a hétre, úgyhogy mozgott is, de nem túl sokat és a pulzusa is tökéletes lett. ezután következett a kicsit unatkozós rész, amíg a doki előkerült, de amint megérkezett, rögtön szólítottak is és gyorsan végeztünk; azt mondta, hogy ha szerdán ily...

ha jól sejtem, múlt hét vasárnappal kéne kezdeni a beszámolómat. (csak még előtte gyorsan megemlítem, amit az előzőből kifelejtettem, hogy Húgom sikeresen túlvan a mesteris szakdoga-védésén, ráadásul majdnem maximális jegyet kapott rá. :) szóval vasárnap ... a délelőtt reggelivel és hajmosással telt, aztán átgurultunk Mezőhegyesre, kaptunk finom ebédet, szundikáltam egy sort, aztán Pisti hazajött, mert mennie kellett éjszakára dolgozni, mi meg összekaptuk magunkat az Anyósommal és elmentünk a suli mozitermébe megnézni az Anna Kareninát. elég érdekes volt a film, én a történetet sem ismertem teljes egészében és a megvalósítás is elég különleges volt, mintha az egész egy színház színpadán játszódott volna, csak néhány külső jelenet volt. összességében tetszett a film, de elolvasni biztosan nem bírnám a regényt, mert ennyi szenvedéstől valószínűleg a könyv lapjaival vágnám fel az ereimet. :D mozi után még tévéztem egy darabig és Pistivel dm-eztünk, ami ugyanolyan jó, mint anno az m...

a hétvégi pakolás után jóformán ahhoz sincs erőm, hogy az ujjaimat pötyögésre használjam, de azért megpróbálok írni. 19-én este elmentünk a kertmoziba, ahol Mezőhegyes ifjú krémje ült a hátunk mögött, akiket még a vetítés sem zavart meg a telefonálásban. végülis csak egy órát maradtunk, mert a kihordott székek annyira kényelmetlenek voltak, hogy teljesen elültük rajtuk az alfelünket annyi idő alatt is. 20-án főztem ebédre széna-szalmát, ami az egyik kedvenc tésztaételem, mert van benne bacon, gomba és borsó is. a délutánt azzal töltöttem, hogy befejeztem a szám szerint színezős képet, aztán neteztem kicsit, majd jött Pisti és vacsoráztunk. este megnéztük a tüzijátékot a tévében meg aztán az erkélyről is és megnéztük az István, a király 3.0-t, amibe nekem semmi olyasmit nem sikerült belelátnom, mint amikre panaszkodnak a különböző blogposztokban és nyílt levelekben, nem láttam a honfoglalástól napjainkig, minden ami szent megszentségtelenítését, se a nácikat, szóval nekem nem v...