ügyelet

a sztori még múlt szombaton kezdődött, amikor Balázs összekötötte a kerek 23 hónapját élete első megfázásával. hajnalban úgy ébredt, hogy köhögött, ezért délelőtt voltunk gyógyszertárban, ahol semmit nem kaptunk abból, amit venni szerettem volna, majd besétáltunk az ügyeletre, ahol a doki pólón keresztül hallgatta meg a tüdejét és kb 1 méterről nézett bele a szájába és már írta is az antibiotikumot és a köhögés elleni szirupot, ami csak 3 éves kor felett adható, pedig előtte még mondtuk is, hogy nincs még 2 éves se. Pisti gyorsan rákeresett a gyógyszerekre és megállapítottuk, hogy egyiket sem kell kiváltanunk. mivel Pisti dolgozott, ezért Marcsi vitt be minket Orosházára, ahol sikerült Babyluuf kenőcsőt kapni (olyan, mint a Wick VapoRub, csak már 1 éveseknél is alkalmazható) és vettem multivitamint is, ami nagyon nem jön be Balázsnak, ezért később vettünk másfélét is, de azt se szereti, úgyhogy Pistivel nagyon vitaminizáltak leszünk. :D

szerencsére a köhögésen és egy kis orrfolyáson kívül nem volt semmi tünete, a közérzete sem volt rossz és már vasárnap este sikerült a trutyi nagy részét felköhögnie. azért a biztonság kedvéért Pisti hétfő reggel elvitte a házidokihoz és egész héten itthon is maradt, hogy gyógyuljon és ne szedjen össze semmi cifrábbat a bölcsiben. persze ha kedden nem tudott volna Pisti Anyuja vigyázni rá és Pisti is nem lett volna szabad a hét további részében, akkor valószínűleg már csütörtökön mennie kellett volna, mert én most sajnos nem nagyon tudtam volna itthon maradni a határidők miatt.

aztán eltelt a hét és itt is volt az újabb szombat, ami nem is indult jól (korán keltünk, Balázs nem akart szótfogadni, majd nem akart aludni, csak jó későre és akkor is keveset), de a folytatás fényében még egészen kellemes volt, történt ugyanis, hogy a délutáni szundiból ébredés után beraktam Balázst a hintába és elkezdtem mosogatni, hogy aztán tudjak ebédet készíteni. már majdnem végeztem a mosogatással, amikor az egyik pohár eltört a kezemben és felhasította jó mélyen, úgy 2-3 centi hosszan a hüvelykujjamat a jobb kezemen. ömlött a vér, engedtem rá a hideg vizet, ami természetesen kevésnek bizonyúlt, ezért rászorítottam egy nagy adag papírtörlőt és felhívtam Pistit, hogy kb csontig vágtam az ujjam (szerencsére nem, de láttam valami fehéret a sebben), de mozog és ömlik a vér és el fogok ájulni és most mi legyen? majdnem mentővel jöttek értem, de azt kicsit túlzásnak éreztem, ezért megegyeztünk abban, hogy megkérem Marcsit, vigyen be minket az ügyeletre. pár perc múlva itt is volt, kivettem Balázst a hintából (szerencsére elszundított, így semmit nem vett észre az egészből), pelenkázta, öltöztette, összepakolt neki, bekötötte a cipőmet és már mentünk is. ugyanaz a doki volt az ügyeletes, mint előző héten, de nem volt bent, így Pisti kollégája látta el a sebet. úgy volt, hogy csak bekötik, aztán irány Orosháza, de végül sebösszehúzó tapaszokat kaptam meg sínt és egy jó nagy kötést és most nem érheti víz és nem mozgathatom.

miután végeztünk, Marcsi elvitt minket Mamáékhoz, mert így sem főzni, sem Balázst ellátni nem tudtam volna. kaptam csirkepaprikást, Balázs pogácsát evett, aztán sétáltunk, szedtünk gesztenyét és egész 6-ig kint voltunk az udvaron, aztán Pisti hazaszállított minket.

este ő fürdetett, pelenkázott, én altattam, aztán kaptam vacsorát, segítséget a fürdéshez, aztán valamikor jó későn el is tudtam aludni. szerencsére nem nagyon fájt az ujjam, de azért bevettem egy Panadolt, a biztonság kedvéért.

ma szinte egész nap szundikáltam (gondolom tegnap nagyon elfáradtam a nagy ijedtségben) és mindent Pisti csinált, én csak rajzolni tudtam Balázzsal meg ebédet adtam neki (mire nem jó, ha az ember lánya félig balkezes). délután, mielőtt mennie kellett dolgozni, Pisti megfürdette Balázst, nekem estére már csak a pelenkacsere és az altatás maradt. előbbi nagyon nem volt egyszerű, mert Balázs hozta a szokásos formáját, forgolódott össze-vissza, aztán a pizsije patentolását is nagyon szabotálta volna. nagyon nehezen aludt el, de legalább hajlandó volt az ágyban maradni, így csak simogatni kellett meg a kezét fogni.

holnap már megy bölcsibe, nekem meg mennem kell a házidokihoz, hogy átkötözze a kezem, aztán vár a meló. érdekes lesz, mert gépelni tudok (nanáhogy, különben hogy írtam volna meg ezt a bejegyzést?), írni viszont nem, főleg, ha egyelőre marad a sín is, úgyhogy biztos kell majd némi segítséget kérnem.

csak azt remélem, hogy jövő szombaton nem történik már semmi olyan velünk, amitől az ügyeleten kötünk ki.